Az együttérzés irodalmai és vonzatai /könyvbemutató/

A PAB I. Nyelv- és Irodalomtudományok Szakbizottsága, Irodalomelméleti Munkabizottsága, Irodalomtörténeti Munkabizottsága valamint a Művészetek és Irodalom Háza (ZsÖK)

Tisztelettel meghívja Önt

Az irodalomtudomány műhelyei program keretében

2015. április 27-én (hétfőn) 18 órakor, a Breuer Marcel terembe
(Művészetek és Irodalom Háza)

V. Gilbert Edit
Az együttérzés irodalmai és vonzatai
(Budapest, Pont Kiadó 2014)

című kötetének bemutatójára.

A szerzővel Tóth Orsolya (irodalomtörténész) és Nagy Eszter (irodalomkedvelő) beszélget.

A kötet új és már megjelent szövegekből áll, utóbbiak az azóta eltelt időre is reflektálnak. Főként a 20., 21. századi orosz és magyar prózát kutatja, de visszanyúlik a 19. század fordulójáig, Csehov, Dosztojevszkij alakjáig. A könyv közepébe szerkesztett anyag a legkorábbi, 2000-es: Georgij Vlagyimov és Ligyija Csukovszkaja méltatlanul keveset emlegetett, a múlt század közepén íródott regényeit helyezi el az irodalomtörténetben (és a hatalomhoz való feltétlen lojalitás, a minden tapasztalati tény ellenére fenntartott hit narratívájában). A magyar vonalat Szabó Magda, Polcz Alaine, Tóth Krisztina, Háy János, Borbély Szilárd, Tompa Andrea, Kamarás István alkotják.

A címbeli fogalom Bahtyin „együtt érezve megértő" attitűdjét vetíti rá a kultúra és a közélet változatos terepeire. Komparatisztikai tanulmányok, könyvkritikák, publicisztika, táncesszé, rendezvényekről szóló tudósítás, önkritikus számvetés követi a biblioterápiás alapvetést. Az utóbbi hermeneutikai szemlélete révén azt képviseli, hogy olvasataink ránk hasonlítanak, de rávilágítanak vakfoltjainkra is, s hogy művészeti élményeink megosztására igény van órai és órán kívül moderált beszélgetésekben. A kiegyensúlyozni, több oldalról közelíteni kívánó figyelem fókuszába kerülnek a magyar költészet és a színház olyan vitatott szereplői, mint Turczi István és Vidnyánszky Attila. Egymásra találnak, összevetülnek irodalmi alakok, cselekmények, folyamatok, az együtt érző gondolkodás horizontján megelevenednek az olvasáskultúra és a kulturális szcéna háttérszereplői, a tolmács, a műfordító, a rendezvényszervező, a szerkesztő, a kutató figurái is.

A műveken belüli narratív viszonyok feltérképezése a szerző-elbeszélő-szereplő hármasát érinti - bahtyini szemmel, a szerzői biográfia és az életmű, azaz az élet és a mű összefonódása a másik szál, a harmadik pedig a mű és befogadója közti kapcsolatháló. Leginkább a befogadás alakulásának változatos mezején barangol az olvasó, író én, s ad számot töprengéseiről, olvasási módjairól, érintettségéről, kudarcairól, tévedéseiről, hiteiről, meggyőződéseiről. Arról, hogy lehet többen fordítani, hogy milyen izgalmas, s milyen buktatókkal jár soknyelvű-kultúrájú kötetsorozatot szerkeszteni, hogy a szerkesztő az egyetlen biztos olvasónk, aki tüzetes, tüzes dialógusban áll velünk, s visszajelzi, amit mi nem látunk meg. Üzen a tolmács magányáról és kiszolgáltatottságáról, s beismeri, hogy visszaélünk helyzetünkkel, ha egy konferencián felolvasunk. Töpreng azon, hogy miként vélekednek közös egzisztenciális terheink viseléséről egyes alkotók, kitapintja, miként nyilvánul meg ez műveikben, vall arról, hogy felismerve a művészetben univerzálisan személyes léthelyzeteinket - megkönnyebbülhetünk. A részvétel és részvét jegyében beszámol a közös gyászmunka esztétikai és etikai relevanciájáról a Halotti pompa színrevitelekor, kimutatja, milyen a tárgyiasító (ál)erotikus líra, s szóvá teszi, hogy mely csoportok esélyhátrányairól hallgat a társadalom.

• V. Gilbert Edit a PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének (Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet) tanára
• Nagy Eszter a PTE Pályázati és koordinációs osztályának projektmenedzsere
• Tóth Orsolya a PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék (Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet) tanára