Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar

 

                                                          
                                                              

Barátkozás egymás ünnepeivel | Beszámoló a Tanárjelöltek Szakkollégiumának idei első közös találkozójáról

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Barátkozás egymás ünnepeivel | Beszámoló a Tanárjelöltek Szakkollégiumának idei első közös találkozójáról

A Tanárjelöltek Szakkollégiumának idei első közös találkozóján jártam, ahol az ismerkedésen túl még rengeteg izgalmas megbeszélnivaló akadt.

 

Október 23.-án kiürülnek az utcák, a boltok bezárnak, de reggel 10 előtt nem sokkal egyre nagyobb csoport gyülekezik a Maláta étterem (Sörház) bejárata előtt. Kissé még bágyadtan, kisebb klikkekben folyik a kötetlen beszélgetés, a levegőben pedig már tapintani a lelkesedés izgatottságát.

Mikor szinte mindenki megérkezett, felballagunk az asztalunkhoz, és kettéoszlik a társaság. Külön ül ugyanis a Tanárjelöltek Szakkollégiuma és a Wlislocki Henrik Szakkollégium, legalábbis a rendezvény első felére, hogy mindenkinek családias keretek közt is legyen esélye megismerkedni a többiekkel. Egy-egy ínycsiklandó kávé és rengeteg pogácsa mellett felfrissülnek az arcok, egyre szélesebbek a mosolyok, kezdésnek pedig lemegy egy kis bemutatkozó kör. 

 

„Mi mind egymástól tanulunk.”

 

Barátkozás egymás ünnepeivel | Beszámoló a Tanárjelöltek Szakkollégiumának idei első közös találkozójáról

Csak egy kiragadott félmondat, mely hűen tükrözi az egész beszélgetést, ha nem a teljes napot. A hallgatók között ugyanis a korosztály teljesen változó volt (szinte minden évfolyamnak akadt egy-két képviselője), ám mindegyikük rendkívül érdekes tapasztalatokkal és megvalósítandó tervekkel érkezett. A teljesség igénye nélkül hadd emeljek ki egy pár példát: akad közöttük, aki a magyar és külföldi hallgatók mentorprogramjában valósította meg magát, van, aki társasjátékok fejlesztésével foglalatoskodik, többen említették, hogy foglalkoztak már sajátos nevelésigényű gyermekekkel, vagy önkéntesek voltak gyermekotthonokban. Nem is folytatom – egy érdeklődőt sem szeretnék megijeszteni. Ugyanis a szakkollégiumnak egyáltalán nem feltétele a milliónyi tapasztalat. Sőt, ahogy ott helyben is meg lett fogalmazva: a szakkollégium kerete arra való, hogy szakmai támogatást nyújtsunk egymásnak, és persze papírunk is legyen azokról a kutatási-fejlesztési ötletekről, projektekről, amiket megvalósítottunk egyetemi éveink alatt.

 

Miután apró kanyart vett a beszélgetés a történelem szakosok középkor-mumusa felé, rövid cigi szünetet tartottunk, ám a „szakmázásnak” nem lett vége. Hiába, ha valaki azt csinálja, amit szeret, és olyanok közt van, akikkel lennie kell, annak nem lehet határt szabni.

Barátkozás egymás ünnepeivel | Beszámoló a Tanárjelöltek Szakkollégiumának idei első közös találkozójáról

Tányérok csilingelésére és finom illatok kész áradatára értünk vissza. Tálalták az isteni ebédet, amitől még a családiasnál is oldottabb lett a hangulat; az izgalmas kutatásokon kívül szó esett a frontális tanítás hátrányairól, a hivatás komplexitásának szépségéről, és (akármilyen meglepő) még a dohányzás vagy cukorfogyasztás kísérletekkel kimutatott veszélyeiről is.

 

Aztán ebéd után került elő az esemény igazi apropója: a decemberi szakest megszervezése. Mégpedig nem is akárhogy. A két szakkollégium tagjai direkt módon elkeveredtek egymással, hat darab négyfős csapatot alkotva, és kaptak tíz kerek percet arra, hogy megválaszoljanak három kérdést: mi szólítaná meg a Pécsi Tudományegyetem összes polgárát? Milyen programokkal lehetne ötvözni a hallgatói diverzitás és az ünnepek témakörét? És nem utolsó sorban; mitől alakulhatna ki hosszú távon egy igazi közösség?

 

Nem szeretnék spoilerezni, így a konkrét ötleteket nem árulom el. Egy biztos; már a promóció terén is különlegességekre lehet számítani a közeljövőben. És bár minden kisebb csapat a lehető legkülönbözőbb gondolatokból indult ki, és a tervezett programok is a lehető legszélesebb skálán mozogtak (itt jegyezném meg, a kreativitás és jókedv egyikből sem hiányzott), abban mindenki egyetértett, hogy a rendezvény után miért is térne még vissza hozzájuk bármelyik hallgató? Az élményért, természetesen. Mert, ha valami, akkor ez nagyon jó lesz.

Simon Anna

PTE BTK

 

 

 A jövő embere a bölcsész.