Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar

 

                                                          
                                                              

Gyászhír – Dr. Vilmos László

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy alig néhány nappal hatvannegyedik születésnapját követően Dr. habil. Vilmos László ókortörténész, klasszika-filológus, a PTE BTK Történettudományi Intézet Ókortörténeti Tanszék egyetemi docense 2019. május 23-án rövid betegség után egészen váratlanul elhunyt.

Búcsúztatására 2019. június 3-án, hétfőn 14:30 órakor kerül sor Pécsett, a szabolcsi új temetőben (Egyenlőség közi temető).

  

Dr. Vilmos László
habilitált egyetemi docens
(1955. május 9. – 2019. május 23.)

 

 

Az elmúlt napokban családja mellett barátai, tanítványai és kollégái aggódtak Vilmos László tanár úr állapotáért. Miután váratlanul kórházba került, rengetegen mozdultak meg pár óra leforgása alatt, és segítettek neki véradással, néhány nap reménykedés után mégis döbbenten kellene elfogadnunk az elfogadhatatlant, hogy búcsúznunk kell tőle.

Vilmos László 1955. május 9-én született Budapesten. Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumában tanult középiskolás korában. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte latin, ógörög és angol-történelem szakon. Diplomáját 1980-ban, bölcsészdoktori címét mindössze két évvel később, 1982-ben szerezte. Pályafutása elején készített első két művének fókuszában az ókori görögség korai társadalmának vizsgálata állt, de ez a téma végigkísérte későbbi kutatói munkásságát is. Sikeres pályázat után az MTA aspiránsa lett 1984-1986 között három éven keresztül. Kandidátusi dolgozatát „A korai görög társadalom és a polis” címmel 1995-ben védte meg. Ekkor azonban már közel egy évtizede Janus Pannonius Tudományegyetem tanított, ahová az egyetemmé válás után az Ókortörténeti Tanszék alapítója, Tóth István hívta az ELTE Egyetemi Könytárából. Oktató munkássága a pécsi egyetem falai között bontakozhatott ki igazán, itt volt lehetősége a klasszikus görög műveltség teljes horizontját tanítani.

Talán éppen ez az, ami a tanítványoknak elsőként eszébe jut róla. Több mint három évtizedes oktatói munkássága során történészek generációit avatta be az antik görög kultúra, művészet, vagy akár az ógörög nyelv és történetírás részleteibe.

Kutatásai sokszor tértek vissza a teljes ókori Mediterráneum interkulturális kapcsolataira, így a hallgatók sokszor élvezhették a föníciaiak és az ókori keleti kultúrák görögökre gyakorolt hatásairól szóló előadásait, valamint a görögök és az ókori Róma kulturális kapcsolatait.

Kutatói munkája mellett kiváló nyelvtudása és műfordítói munkássága miatt ókori szerzők műveinek és modern szakkönyvek fordítójának egyaránt többször is felkérték. Neki köszönhetjük az egyetlen hiteles magyar nyelvű szakkönyv fordítását a makedón Nagy Sándorról. Több ókori szerző művét, művének részletét fordította, ezek között megtalálhatjuk Xenophón, vagy akár Démosthenés munkáit is.

Éveken keresztül oktatott angol nyelven orvostanhallgatókat latin nyelvre, mindezt természetesen az ókortörténeti előadásai és szemináriumai mellett.

A JPTE/PTE Ókortörténeti Tanszékén megbízott tanszékvezető, a Történelem tanszékcsoport vezetője is volt. Rendszeres résztvevője az Ókortudományi Társaság konferenciáinak, az Ókortudományi Társaság Pécsi tagozatának elnöki tisztét is betöltötte több cikluson keresztül.

Hallgatóival mindig, minden körülmények között barátságos, kedves, odafigyelő kapcsolatot tartott fenn, vizsgái külön élményt jelentettek, melyeken többet lehetett tanulni, mint akár felelni.

Szívünk minden fájdalma ellenére mindezt már csak emlékként idézhetjük fel, végső búcsút 2019. június 3-án 14:30 órakor vehetünk tőle Pécsszabolcsi Új-temetőben.

(PTE BTK TTI Ókortörténeti Tanszék)