A Pécsi Légirégészeti Téka története
A pécsi műhely előzményei Dr. Visy Zsolt 1976-ban induló, a ripa Pannonica feltérképezését kitűző munkálataiig nyúlnak vissza. Ehhez kapcsolódóan került sor a Borostyánkő-út magyarországi szakaszára eső katonai felvételek vizsgálatára is. Repülésről még szó nem lehetett, csak az archívumok kutatását engedélyezték. Az első repülések 1985-ben indulhattak meg, azonban az engedélyező eljárás bonyolultsága miatt csak részben tekinthetők sikeresnek.
A változást a '90-es évek hozták meg kutatásainkban. Otto Braasch, egykori vadászpilóta (NSZK), aki 1980-tól légirégészettel foglalkozik és egész Európában elismert szakértője a tudományágnak, 1994-től a pécsi egyetem Régészet Tanszékével való együttműködés keretén belül évente néhány napot hazánkban tartózkodott, és felvételek ezreit készítve lelőhelyek tucatjait fedezte fel. Az együttműködés a légirégészet minden területére kiterjedt, áldozatkész fáradozásaiért 2002-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorává választotta. Az elmúlt évek során többtízezer darabos légifotó gyűjteményt sikerült összeállítani. A 2006 előtti felvételek döntően színes diapozitívok, azóta kizárólag digitális képek kerülnek adatbázisunkba.
A PLT légirégészeti kutatásai 1994-2014 között
Különösen nagy anyagot eredményezett az Otto Braasch által kezdeményezett, és Visy Zsolt által német-angol-osztrák együttműködés keretében szervezett egy hetes, nemzetközi légirégészeti gyakorlat Siófok-Balatonkilitin 1996-ban. Ekkor mintegy húsz - elsősorban a volt szocialista országokból érkezett - fiatal régész sajátíthatta el és gyakorolhatta a légirégészet fogásait a felvételek készítésétől az archiválásig.
Az 1994-ben alapított Pécsi Légirégészeti Téka 2004-ben a Pécsi Tudományegyetemhez tartozó országos gyűjtőkörű közérdekű muzeális gyűjteményként kapott működési engedélyt.
A gyűjtemény az ország jelentős részéről rendelkezik felvétellel, nagyobb része a Duna-menti területeket és a Kiskunságot fedi le. A légi felvételekben rejlő információ kiaknázása és a teljes feldolgozás folyamatosan zajlik, az adatmennyiség nagysága miatt azonban még bőven van feladat. A korábbi leltárt Lóki Andrea készítette el, az első komolyabb fotogrammetriai és térinformatikai munkákat Bertók Gábor végezte. Jelenleg Szabó Máté kezeli a Pécsi Légirégészeti Téka anyagát és dolgozik a naprakész térinformatikai rendszer megvalósításán. A gyűjteményi munkába esetenként régészhallgatók is bekapcsolódnak. Kiemelt feladatnak tartjuk a régészhallgatók módszertani képzését, melyet az egyetem keretein belül egyre szélesebb körű oktatással valósítjuk meg. Ők és a PhD-hallgatók, valamint külső kutatók egyéni tudományos tervük szerint rendszeresen részt vesznek a talált lelőhelyek terepi azonosításában, feldolgozásában és értékelésében.
Az utóbbi években szoros együttműködés alakult ki az UAV eszközök használatában és fejlesztésében nagy tapasztalattal rendelkező Aeroart-Légikép Kft-vel. Segítségükkel a lelőhelyek felmérési és kiértékelési módszertanával kapcsolatosan végzünk kutatásokat.
UAV kutatás egy római kori villagazdaságban. Fotó: Aeroart-PLT
Kutatási együttműködés a PTE BTK TTI Pécsi Légirégészeti Téka és a székelyföldi múzeumok között
Az együttműködés 2007-ben jött létre a Pécsi Légirégészeti Téka (PLT) országos gyűjtőkörű közgyűjtemény, valamint a Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely, a Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely és a Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr között. A 2008-ban aláírt szerződés alapján a Maros Megyei Múzeum partnerként bekapcsolódott a Culture 2000 program keretein belül végzett nemzetközi együttműködési programba, amelynek feladata és célja az adott országok római limesének kutatása és világörökségi pályázatának előmozdítása volt. A 2008-as kutatások tehát a Culture 2000 program részeként indultak meg, és az eszközölt légirégészeti és terepi kutatásokkal azt a célt szolgálták, hogy Dacia keleti, a kutatásban eddig eléggé háttérbe szorult limesének a kutatását megindítsa és támogassa.
A kezdeti eredmények hamarosan megmutatták, hogy az együttműködésre nagy szükség van. Egyfelől szép eredményeket hozott a közös kutatás, másrészt lehetőséget adott a székelyföldi múzeumok fiatal kutatóinak, hogy megismerkedjenek a legújabb légirégészeti kutatási módszerekkel és az azokhoz kapcsolódó topográfiai munkálatokkal, és e tapasztalatokat a későbbiekben önállóan is hasznosítsák.
Az együttműködés eredményességét és távlatait bizonyítja, hogy két további múzeum is csatlakozott hozzá, az erre vonatkozó szerződés aláírására 2010 márciusában Székelyudvarhelyen került sor. A csatlakozó két múzeum a Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, és a Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy.
Az utóbbi években az együttműködéshez kapcsolódó repüléseket elsősorban a Maros Megyei Múzeum finanszírozza, de a felvételek archiválás és feldolgozás céljából intézményünkben is helyet kapnak.
A havas hegycsúcson a bágyi vár (Hargita megye, Románia) maradványai tűnnek elő. Fotó: Szabó Máté
Céljaink
Elsődleges célunk az eddig összegyűlt felvételek kiértékelése, a lelőhelyek pontos azonosítása és meghatározása, hogy a későbbi régészeti kutatásokat elősegítsük.
A légirégészet az ún. nem romboló régészeti módszerek közé tartozik, amely segítségével nagy területek lelőhelyeiről szerezhetünk információt. Legnagyobb előnye, hogy a régészeti nyomokat összefüggéseiben tárja a szemlélő elé. A módszer a jövőben jelentős szerepet játszhat a lelőhelyek állapotának felmérésében és nyomon követésében, a védendő területek kijelölésében és a szisztematikus kutatások elősegítésében.
Elengedhetetlennek tartjuk a felvételezett területek terepi azonosítását, egy (légi)régészeti topográfia létrehozását.
Ezen kívül gyűjteményünk lehetőséget biztosít célzott kutatásokra is (pl. római villák, őskori körárkok, stb. kutatása).
Régészeti lelőhelyeink mindannyiunk örökségét képezik, kutatásukért és megőrzésükért együtt felelünk. Gyűjteményünk feldolgozásával és publikálásával ehhez kívánunk segítséget nyújtani.
Kapcsolat: pte.plt(kukac)gmail.com
Őskori erődített település légi felvétele. Fotó: Otto Braasch
