A program alapítói: Prof. Dr. Erős Ferenc egyetemi tanár (PTE BTK Szociálszichológiai Tanszék) és Prof. Dr. Bókay Antal egyetemi tanár (PTE BTK Modern Irodalomtörténeti Tanszék).
A program megbízott vezetője: Dr. Gyimesi Júlia
A program korábbi vezetője: Prof. Dr. Erős Ferenc
A PTE BTK Pszichológiai Doktori Iskolája keretében működő, 1997 óta fennálló Elméleti Pszichoanalízis Program a pszichoanalízissel kapcsolatos hazai kutatások legjelentősebb műhelye. Nem pszichoanalitikus terapeutákat képez; célja olyan szakemberek képzése, akik magas szinten járatosak a pszichoanalitikus elméletekben, és ezt a legkülönfélébb humán területeken végzett kutató- és oktató munkájukban, valamint terápiás tevékenységükben alkalmazni tudják.
A program markánsan interdiszciplináris irányultságú; a benne rendszeresen oktató szakemberek között vannak pszichoanalitikusok és pszichoterapeuták, filozófusok, irodalomtudósok, továbbá a pszichológia különféle területeit képviselő, pszichoanalitikus irányultságú kutatók.
A program közreműködésével készül az Imágó Egyesület folyóirata, az Imágó Budapest (2011-ig Thalassa) folyóirat, amely az elméleti pszichoanalízis tudományos fóruma Magyarországon, és amely a program hallgatói számára is publikációs lehetőséget biztosít, mint a pszichológiai tudományterület elismert, “peer-reviewed” folyóirata. A program szorosan együttműködik hazai és külföldi szervezetekkel, és jelentős kapcsolatokat épített ki külföldi egyetemen működő hasonló programokkal, illetve pszichoanalitikus témákkal foglalkozó kutatókkal. Évente több külföldi vendég-előadót fogadunk. Az oktatók és hallgatók, más meghívott előadók részvételével évente műhelykonferenciákat szervezünk. 2006 óta a program szervezésében kerül sor kétévente a pécsi Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferenciára. A hallgatók számára lehetőséget teremtünk a kutatómunkába való bekapcsolódásra, segítséget nyújtunk publikációk készítéséhez, hazai és nemzetközi konferenciákon való részvételhez.
A programban részt vevő oktatók és hallgatók kutatómunkája az alábbi témákat, illetve problématerületeket öleli fel
- A pszichoanalízisnek mint a XX. századi modernitás egyik legfontosabb szellemi mozgalmának, tudományos irányzatának és kulturális jelenségének történeti és filozófiai rekonstrukciója és értelmezése, különös tekintettel a posztmodern gondolkodás (Lacan, Foucault, Derrida) pszichoanalízis-recepciójára.
- A pszichoanalízis néhány fontos alapfogalmának és metapszichológiai kategóriájának (tudattalan, elfojtás, hisztéria, vágy, trauma, identitás, narratívum stb.) újraértelmezése, filozófiai, esztétikai, történeti, antropológiai kontextusának feltárása.
- A magyarországi pszichoanalízis, a „budapesti iskola” nemzetközileg is jelentős alakjainak (Ferenczi Sándor, Róheim Géza, Hollós István, Hermann Imre, Bálint Mihály és mások) életművének gondolati és filológiai rekonstrukciója, a magyar pszichoanalitikus mozgalom tagjainak migrációja, hatásuk Nyugat-Európában és Észak-Amerikában.
- A terápiás kapcsolat és a művészi alkotó- és befogadó tevékenység közös strukturális sajátosságai, a narratív identitás jelentősége az élettörténet alakulásában; a pszichoanalízis szerepe a modern irodalmi és filmalkotások értelmezésében, pszichobiográfiai és pszichohistóriai modellek kialakításában.
- A korai kötődési zavarok, a „nyelvzavar”, a kisgyermekkori trauma problémájának újraértelmezése elméleti és terápiai szempontból.
- A testtel, a szexualitással és a társadalmi nemmel kapcsolatos diskurzusok változó szerepe a pszichoanalitikus gondolkodásban; a testre vonatkozó posztmodern szociológiai, filozófiai és esztétikai reflexiók.
- A demarkáció és a határmunkálatok problémája pszichoanalízis és a pszichológia történetében; a modern okkultizmus (illetve nyugati ezotéria) pszichológiatörténti hatása.
