Herke Boglárka
Herke Boglárka szociológus, az ELTE Szociológiai Kutatóintézet kutatója. Kutatásai a családszociológia, a jóléti attitűdök és az érdemesség megítélésének kérdéseire fókuszálnak.
-
Milyen háttérből érkeztél a pécsi szociológiai tanulmányokhoz?
Pécsen jártam középiskolába, a Leőwey Klára Gimnáziumba, és már akkor is elsősorban a humán tárgyak érdekeltek. A továbbtanulásnál két irányban gondolkodtam: az egyik a jogi egyetem volt, a másik pedig a szociológia, pontosabban akkor még a társadalmi tanulmányok szak. A szociológia szó akkor még számomra is kicsit egzotikusnak tűnt, nem tudtam pontosan, mit jelent. A társadalmi tanulmányok szak viszont ismerősebb volt, mert jobban hasonlított a középiskolai társadalomismerethez, amely az érettségin a választott tárgyam is volt. Abból nem klasszikus tesztet kellett írni, hanem egy beadandó dolgozatot. A téma a rendszerváltás társadalmi hatásai volt. Mai szemmel ez egy egyszerű dolgozat lehetett, de akkor fontos élmény volt, mert először kellett önállóan megfogalmaznom valamit egy társadalmi kérdésről. Végül társadalmi tanulmányok szakon kezdtem el a tanulmányaimat, és innen indult a társadalomtudományos pályám.
-
A képzés alatt milyen témakörök érdekeltek leginkább?
Nem tudnék egyetlen kedvenc tárgyat vagy témát kiemelni. Inkább az egész képzés szerkezete tetszett. A társadalmi tanulmányok szak sokféle alapozó tárgyat adott a szociológia mellett: pszichológiát, kulturális antropológiát, jogtudományt és más társadalomtudományi területeket. Ez segített abban, hogy a társadalmi kérdéseket tágabb kontextusban lássuk.
A másik fontos dolog az volt, hogy a képzésben egyszerre volt jelen az elmélet és a módszertan. Tanultunk kvalitatív és kvantitatív módszereket is, de közben az elméleti oldal is hangsúlyos maradt. Ez számomra jó egyensúlyt jelentett: nem pusztán elméleti képzés volt, de nem is csak technikai módszertani oktatás. Inkább azt tanította meg, hogyan lehet társadalomtudományi kérdéseket jól megközelíteni.
Konkrét elméletet nehezen tudnék kiemelni, de a társadalmi struktúrákkal kapcsolatos gondolkodás biztosan fontos volt. Az, hogy a társadalmat nemcsak az egyéni tapasztalatok felől, hanem rendszerszinten is lehet vizsgálni, számomra újdonság volt. Érdekes volt látni, hogyan hatnak a strukturális tényezők az emberek lehetőségeire, döntéseire és élethelyzeteire.
-
Az alapképzés után hogyan alakultak tovább a tanulmányaid?
Az alapképzés után Pécsen folytattam a tanulmányaimat, szociológia mesterszakon. Ez nagyon családias képzés volt, mindössze hárman jártunk a mesterszakra. Ezt inkább előnyként éltem meg, mert személyre szabottabb figyelmet és támogatást kaptunk.
Akkoriban főleg az ifjúságszociológia, a kultúra és az értékek érdekeltek. Az alapszakos szakdolgozatom a fiatalok kultúrafogyasztásáról szólt: zenehallgatásról, fesztiválokról, arról, hogy ezek hogyan kapcsolják össze a fiatalokat, és mennyire működnek közösségi tevékenységként.
A mesterszakos szakdolgozatom már konkrétabban a hiphop-szubkultúrához kapcsolódott. Azt vizsgáltam, hogyan jelenik meg a drogfogyasztás a rapszövegekben, és mennyire tekinthető ez szubkulturális jelenségnek.
-
Hogyan vezetett innen az utad a doktori képzéshez?
A mesterképzés után nem rögtön kezdtem el a doktori képzést. 2015-ben fejeztem be a mestert, utána Budapestre költöztem, és az ELTE minőségügyi irodájában kezdtem dolgozni. Ez nem kifejezetten szociológus állásként volt meghirdetve, de valójában sok szempontból kapcsolódott a képzéshez: diplomás pályakövetéssel, oktatói munka hallgatói véleményezésével és egyéb hallgatói kérdőívekkel foglalkoztam.
Itt jól tudtam hasznosítani a képzésen tanultakat: hogyan kell kérdőívet szerkeszteni, kérdéseket megfogalmazni, milyen legyen a kérdések sorrendje és struktúrája, illetve hogyan lehet intézményspecifikus kérdéseket kialakítani. Emellett beszámolókat is készítettünk, főként egyszerűbb elemzések alapján. Ezek nem nagyon bonyolult statisztikai munkák voltak, de a módszertani és elemzési alapokat jól lehetett használni.
Ezután 2016-ban jelentkeztem a Corvinus doktori képzésére. A doktori témám abból az érdeklődésemből alakult ki, hogy hogyan gondolkodik a társadalom bizonyos csoportok támogatásáról, és ezek az attitűdök hogyan kapcsolódnak a jóléti államhoz. A konkrét kutatási fókuszom az egyedülálló anyák társadalmi megítélése lett: az, hogy a társadalom mennyire tartja őket érdemesnek állami támogatásra, és ez hogyan függ össze a családpolitikával, valamint a kormányzati diskurzussal.
-
Volt olyan szakmai tapasztalat a doktori képzés alatt, amely különösen fontos volt számodra?
Egy három hónapos kutatói ösztöndíjjal eljutottam a leuveni egyetemre. Ez kifejezetten olyan kutatóknak szólt, akik szociálpolitikai témákkal foglalkoznak. Akkoriban ott dolgozott Wim van Oorschot, aki a jóléti érdemesség elméletének egyik meghatározó kutatója.
Így olyan kutatói közegbe kerülhettem, ahol azokkal az elméleti és módszertani megközelítésekkel foglalkoztak, amelyekre én is építettem. Nagyon fontos visszacsatolás volt, és megerősített abban, hogy a témám beilleszthető a nemzetközi szakirodalomba.
-
Hogyan lettél kutató, és mivel foglalkozol jelenleg?
A doktori képzés alatt egyre egyértelműbbé vált számomra, hogy kutatóként szeretnék dolgozni. A doktori képzés utolsó évében meghirdettek egy állást a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetében, családszociológiai témában. Ez nagyon jól illeszkedett ahhoz, amivel foglalkoztam, jelentkeztem, és engem választottak ki.
Az intézetben folytattam a disszertációs témámat, de már nem pontosan ugyanabban a formában. Az egyedülálló szülőkkel kapcsolatos attitűdöket kezdtem vizsgálni, például abból a szempontból is, hogy milyen különbségek vannak az egyedülálló anyák és apák megítélésében.
Emellett több családszociológiai kutatásba is bekapcsolódtam. Dolgoztam olyan projektben, amely a Covid19-járvány alatti kapcsolatháló-változásokat és a baráti kapcsolatok alakulását vizsgálta, illetve olyan kutatásban is, amely a bevándorlás és a gyermekvállalás kormányzati diskurzusának összefüggéseit elemezte. Így a családszociológián belül több irányba is kapcsolódtam az intézeti munkához, miközben a saját kutatási irányomat is folytattam.
Bolyai-ösztöndíjasként továbbviszem a disszertációs témámat. Ebben már nemcsak az egyedülálló anyákra fókuszálok, hanem általában azt vizsgálom, hogyan alakul a jóléti érdemesség megítélése nemek és családtípusok szerint. Érdekel például, hogy másként ítélik-e meg az emberek a nők és férfiak érdemességét különböző jóléti támogatások esetén, illetve hogyan viszonyulnak különböző családtípusok támogatásához. Az egyszülős családok mellett vizsgálom például a nagycsaládosokkal kapcsolatos attitűdöket is.
-
Mit éltél meg szakmai sikernek az eddigi pályád során?
Elsőként a disszertációhoz kapcsolódó eredményeket emelném ki. 2022-ben védtem meg, így ez még viszonylag friss szakmai mérföldkő. A disszertáció fejezeteiből két folyóiratcikket és egy könyvfejezetet is publikáltam nemzetközi kiadóknál, ami nagyon fontos eredmény volt számomra.
Ehhez kapcsolódóan kaptam Akadémiai Ifjúsági Díjat is, ami szintén fontos elismerés. A munkahelyemen 2023-ban és 2026-ban elnyertem a Szociológiai Kutatóintézet év publikációja díját társszerzős publikációimmal. Emellett azt is sikernek tartom, hogy a kutatási eredményeimet nemcsak tudományos közegben tudom bemutatni, hanem időnként a nyilvánosságban is.
Amikor megkeresnek a sajtótól, akkor igyekszem elmondani, hogy az egyedülálló szülők állami támogatásával kapcsolatban mit mutatnak a kutatások, és milyen gyakorlati tanulságok vonhatók le. Ez azért fontos számomra, mert így a kutatásnak ismeretterjesztő haszna is lehet, és akár a döntéshozókhoz is könnyebben eljuthatnak ezek az eredmények.
-
Miért szereted ezeket a témákat kutatni?
Az attitűdkutatás szerintem azért izgalmas, mert az attitűdök sokszor nem fekete-fehérek. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha valaki egy kérdésben konzervatívan gondolkodik, akkor más kérdésekben is ugyanígy fog gondolkodni, de ez nem feltétlenül van így.
Például az egyedülálló szülők kapcsán vizsgáltam olyan kérdéseket, amelyek ugyanazt a témát különböző perspektívából közelítik meg. Az egyik kérdés azt vizsgálja, hogy lehet-e teljes élete egy gyereknek, ha egy szülő neveli. Egy másik kérdés azt kérdezi, hogy egy nő vállalhat-e egyedül gyermeket. Ezek nem mindig mozognak együtt: van olyan ország, ahol a nőre vonatkozó kérdést jobban elfogadják, miközben a gyermek szempontjából konzervatívabban gondolkodnak.
Ez jól mutatja, hogy ha valaki csak egy indikátort választ, akkor egy összetett kérdésnek csak egy szeletét látja. Engem az érdekel, hogyan lehet ezeket a dimenziókat egymás mellé tenni, és komplexebben vizsgálni az attitűdöket.
Az érdemességkutatásban az is izgalmas, hogyan hatnak ezek az attitűdök a szakpolitikára. Vagyis az, ahogyan az emberek gondolkodnak bizonyos csoportokról, befolyásolhatja-e, hogy a döntéshozók milyen támogatási rendszereket alakítanak ki. Ezt közvetlenül nehéz vizsgálni, de elméleti szinten és több kutatás alapján is látszik, hogy van összefüggés. Oda-vissza hatásról van szó: a jóléti rendszer is formálja az attitűdöket, és az attitűdök is hatással lehetnek a policyre.
-
Mit tanácsolnál a most felvételizőknek és a jelenlegi szociológushallgatóknak?
A jelenlegi hallgatóknak azt tanácsolnám, hogy használják ki a külföldi ösztöndíjakat. Akár egy-két hónap is nagyon sokat adhat, mert másféle tudást és tapasztalatot lehet szerezni egy külföldi egyetemen vagy kutatóhelyen. Szerintem akkor lehet ezt igazán jól csinálni, ha a hallgatónak már van valamilyen elképzelése arról, milyen témák érdeklik. Így olyan intézményt tudnak választani, ahol az adott téma erősen jelen van.
A kutatói pálya iránt érdeklődőknek azt is javasolnám, hogy már hallgatóként vegyenek részt minél több kutatásban. Ez nagyon sokat számít később, akár szakdolgozatírásnál, akár doktori képzésben. Elméletben sok mindent meg lehet tanulni, de egészen más, amikor az ember egy konkrét kutatáson keresztül látja, hogyan épül fel egy kutatási folyamat.
A felvételizőknek azt mondanám: ha érdeklik őket a társadalmi kérdések, és szeretnék jobban megérteni, hogyan működik a társadalom, akkor a szociológia jó választás lehet. Nemcsak szűken vett szociológiáról lehet tanulni, hanem szélesebb társadalomtudományi tudást is kapnak.
A szociológiai tudás azért is jól hasznosítható, mert nem egyetlen konkrét munkakörre készít fel. Ad egyfajta szabadságot a munkahelyválasztásban: lehet belőle piackutatás, tudományos kutatás, civil szervezeti munka, és sok más terület, ahol társadalmi kérdésekkel, emberekkel, adatokkal vagy elemzéssel lehet foglalkozni.
-
Milyen szakmai terveid vannak rövid és hosszú távon?
Rövid távon a Bolyai-kutatásomhoz kapcsolódó publikációkat szeretném befejezni. Több kézirat van folyamatban, amelyek a jóléti érdemesség, a nemek és a családtípusok összefüggéseit vizsgálják, és ezt a kutatási irányt szeretném továbbvinni.
Hosszabb távon szeretnék külföldi kutatói tapasztalatot is szerezni, akár néhány hónapos vagy egyéves posztdoktori ösztöndíj formájában. Emellett szeretnék nagyobb kutatási pályázatokban gondolkodni, és hosszabb távon akár kutatócsoportot létrehozni.
A jóléti attitűdök témáját szeretném továbbvinni, más kutatókat is bevonva. Különösen fontosnak tartom, hogy a kelet-európai perspektíva erősebben jelenjen meg ezen a területen. A nemzetközi tudományban Kelet-Európa sokszor háttérbe szorul, ezért jó lenne olyan kutatókkal együttműködni, akik szintén érdemességgel és jóléti attitűdökkel foglalkoznak ebben a régióban.
Az interjút készítette Völgyi Bence 2026.05.22-én.
