Interjú - Horzsa Gergely

Horzsa Gergely

Horzsa Gergely szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója, vidékszociológiai és fenntarthatósági témákkal foglalkozik. A Panelstory kutatócég társalapítója, kutatási és piackutatási projektek vezetője.

  • Milyen háttérből érkeztél a pécsi szociológiai tanulmányokhoz?

Pécsi vagyok, itt születtem, és őszintén szólva eredetileg nem a pécsi szociológiai képzésre szerettem volna jelentkezni. Gimnazistaként, amikor érettségiztem, nagyon erős vágy volt bennem, hogy elkerüljek Pécsről. Szerettem a várost és a családomat is, de ki akartam próbálni, milyen egyedül élni, és akkor úgy gondoltam, az ember ne abban a városban járjon egyetemre, ahol felnőtt. Végül azonban sem az ELTE-re, sem a Corvinusra nem vettek fel, így harmadik befutóként Pécs maradt. Társadalmi tanulmányok szakra jelentkeztem 2006-ban, amikor ez a képzés éppen elindult, és abban az évben nagyon nagy volt a túljelentkezés. Kitűnő érettségim volt, több emelt szintű vizsgával és nyelvvizsgával, mégsem vettek fel arra a szakra, ahová eredetileg szerettem volna. Akkor ezt kudarcként éltem meg, de utólag egyáltalán nem bántam meg, sőt nagyon örülök neki, hogy így alakult.

A PTE társadalmi tanulmányok alapképzésén kezdtem el tanulni tehát, amely akkor az első évfolyamát indította, és az egész bolognai rendszer is éppen csak kialakulóban volt. Kicsit kaotikus időszak volt: nem igazán volt precedens arra, hogy egy ötéves képzésből hogyan lesz hároméves alapképzés, és ez az elvárásokban is érződött.

A választásomban az is szerepet játszott, hogy gimnazistaként nagyon szerettem a történelmet, de nem annyira a csatákat és évszámokat, hanem sokkal inkább a társadalomtörténetet, egy-egy korszak hétköznapjait, működését, az emberek életét. Gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagyszüleimnél egy nógrádi faluban, és nagyon érdekelt, hogyan élnek, dolgoznak, gondolkodnak az emberek. Utólag azt látom, hogy ezek mind előkészítették azt, hogy végül a társadalomtudományok, illetve a szociológia felé forduljak.

  • A tanulmányaid során milyen témakörök érdekeltek leginkább?

Ezt utólag rakosgatom össze, mert annak idején nem voltak tudatosan felépített elképzeléseim. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ez egy izgalmas, sok lehetőséget kínáló szak. Nagyon szerettem, hogy az alapképzés rendkívül széles spektrumban adott át ismereteket. Tanultunk pszichológiát, jogot, közgazdaságtant, statisztikát, antropológiát, filozófiát és még sok minden mást. Ezt a sokszínűséget hihetetlenül élveztem.

Az is nagy élmény volt, hogy sokféle oktatóval találkozhattunk, különböző karokról és tudományterületekről. Meghívott vendégoktatók is jöttek, akik különösen inspiráló kurzusokat tartottak. Azt éreztem, hogy egy teljesen új világ nyílik ki előttem, amelyről korábban alig tudtam valamit.

Ha valamit ki kell emelnem, akkor elsősorban a gyakorlati, tereptapasztalatot adó kurzusokat mondanám. Tanultunk interjúzni, és volt olyan feladatunk, hogy menjünk ki a városba, szólítsunk meg embereket, és beszélgessünk velük. Ez számomra komoly komfortzóna-elhagyás volt, de nagyon sokat adott. Csináltunk antropológiai megfigyeléseket is, terepnaplókat írtunk, és a szakmai gyakorlat keretében részt vettem egy komlói romatelepen végzett kutatásban is. Ez szakmailag és emberileg is meghatározó élmény volt.

Összességében talán azt mondanám, hogy számomra az volt a legfontosabb, hogy nagyon sokféle világlátással, gondolkodásmóddal találkozhattam, és ott tanultam meg igazán, mit jelent a tudományos szemlélet. Ott értettem meg először, hogy mi számít tudománynak, hogyan működik a tudományos gondolkodás, és hol húzódik a határ a hétköznapi értelemben vett „tudás” és a tudományos módszer között. Ez azóta is meghatározó alap számomra.

  • A diploma megszerzése után hogyan alakult a karriered?

Az alapképzés után felvettek az ELTE-re szociológia mesterszakra, és ott folytattam a tanulmányaimat. A mesterképzés alatt tagja lettem az Angelusz Szakkollégiumnak, ahol sok kutatást és kurzust szerveztünk magunknak. Ezek gyakran inkább szakmai és tudományos érdeklődésből szervezett projektek voltak, amelyek nagy szabadságot adtak a kísérletezésre és a tanulásra.

Emellett dolgoztam például kérdezőbiztosként, illetve oktatóknak segítettem elemzések készítésében megbízási szerződéssel. Klasszikus értelemben vett, teljes munkaidős állásom ekkor még nem volt, inkább a tanulás és a kutatás töltötte ki az időmet.

A mesterszak után jelentkeztem doktori képzésre. Segítette a felvételemet, hogy részt vettem az Országos Diákköri Konferencián, A Corvinus doktori iskolájába kerültem, mert ott volt olyan témavezető, aki azzal a területtel foglalkozott, amely engem is érdekelt.

  • Milyen témával foglalkoztál a doktori képzés során?

Vidékfejlesztési és vidékszociológiai témával dolgoztam. A disszertációmban azt vizsgáltam, hogy a vidékfejlesztési programok milyen hatással vannak az elvándorlásra, vagyis arra, hogy megállítható-e fejlesztőmunkával a falvak elnéptelenedése. Volt a kutatásnak egy statisztikai adatbázis-elemző része, és egy kvalitatív, terepkutatásokból származó interjús része is, és ezt a két megközelítést kombináltam.

Az ösztöndíjas doktori évek alatt dolgoztam is: részmunkaidőben egyetemi adminisztratív és kommunikációs feladatokat láttam el, emellett egyéni vállalkozóként elemző cégeknek készítettem tanulmányokat és fejlesztési stratégiákat. Ezek gyakran hosszú, technikai jellegű dokumentumok voltak, de sok szakmai tapasztalatot adtak.

A doktori képzés befejezése után a disszertációm egyik opponense ajánlott számomra állást a Társadalomtudományi Kutatóközpontban, ahol azóta is dolgozom.

  • Milyen kutatásokon dolgozol jelenleg a Társadalomtudományi Kutatóközpontban?

Egyrészt továbbra is vidékszociológiai és fenntarthatósági témákkal foglalkozom, például a fenntartható élelmiszerfogyasztás, energiahasználat és ezek társadalmi vonatkozásaival. Emellett részt veszek a European Social Survey magyar csapatának munkájában is, amely egy Európa-szerte zajló, ismétlődő társadalomkutatási adatfelvétel. Ezen kívül részt veszek társadalmi struktúrakutató projektben is

  • Hogyan indult a vállalkozói projekted, a Panelstory?

A Panelstory egyfajta szerelemprojektként indult. A doktori és egyetemi éveim alatt sok terepmunkát szerveztem, és közben egyre többször szembesültünk azzal, hogy a közvélemény-kutatásokban egyre magasabb a válaszmegtagadás aránya. Ugyanakkor a terepkutatások során azt láttuk, hogy megfelelő körülmények között az emberek nagyon szívesen vesznek részt adatfelvételekben.

Innen jött az ötlet, hogy hogyan lehetne olyan módszereket kialakítani, amelyek növelik a válaszadási hajlandóságot és az adatok megbízhatóságát. 2020 körül, a Covid idején kezdtük el felépíteni ezt a projektet, teljesen a nulláról, külső támogatás nélkül. Ma már különböző kutatási és piackutatási megbízásokat végzünk, médiacégekkel, egyetemekkel és közintézményekkel és civil szervezetekkel együttműködésben.

  • Az eddigi szakmai pályafutásod során mit éltél meg sikernek, mire vagy a legbüszkébb?

Számomra a legnagyobb siker az, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, és azt kutathatom, ami érdekel. Engem alapvetően az motivál, hogy megértsem a saját világomat és a körülöttem lévő társadalmi valóságot.

Nagyon vonz a társadalomkutatásban az is, hogy rengetegféle témát lehet megismerni rajta keresztül, és közben nagyon sokféle emberrel lehet találkozni. Nem vagyok kifejezetten beszédes típus, inkább zárkózottabb embernek tartom magam, viszont hallgatni nagyon szeretek, és különösen szeretem mások történeteit meghallgatni. Arra különösen büszke vagyok, hogy a munkám során a periférikus, hátrányos helyzetű térségekben élő emberektől egészen a kormányzati döntéshozókig nagyon sokféle emberrel tudtam interjúzni és beszélgetni. Ez számomra önmagában is hatalmas élmény és szakmai érték.

Kézzelfogható sikerélmény volt természetesen a disszertáció befejezése is, mert ez sokkal nagyobb munka volt, mint amire előzetesen számítottam. De a legnagyobb konkrét eredmény talán mégis a saját kutatócégünk működése: az, hogy öt éve fenn tudjuk tartani, és folyamatosan fejlődik bármiféle külső támogatás nélkül.

  • Mit tanácsolnál a felvételizőknek és a jelenlegi hallgatóknak?

Nagyon fontosnak tartom meggyőzni a fiatalokat arról, hogy érdemes társadalomtudományokat tanulni, mert ez egy olyan tudás, amely hosszú távon is értékálló. Amikor én egyetemista voltam, nagyon gyakran felmerült az a kérdés, hogy mit lehet ezzel a szakmával kezdeni, és szinte minden beszélgetésben előkerült, hogy „rendben, de mi lesz ebből a diplomából?”. Ma már sokkal nyugodtabban tudok erre válaszolni, mert látom a saját generációm pályáját. Az összes szaktársam, akivel együtt tanultam, a saját érdeklődésének és céljainak megfelelően tudott elhelyezkedni, és nincs olyan, aki ne talált volna olyan munkát, ahol értelmes feladatokat végezhet.

Az első dolog tehát az, hogy ezzel a diplomával el lehet helyezkedni. Ez nem minden esetben klasszikus értelemben vett társadalomkutatást jelent, de nagyon sokszor igen, vagy legalábbis olyan területet, amely szorosan kapcsolódik társadalmi kérdésekhez. A társadalomtudományi végzettséggel rendelkezők megtalálhatók a közigazgatásban, a civil szférában, a kutatásban, a kommunikációban vagy akár az üzleti környezetben is. Ezért azt gondolom, hogy kifejezetten kifizetődő beruházni abba, hogy valaki szociológiát, vagy más társadalomtudományt tanuljon.

A második dolog az, hogy rendkívül izgalmas és értelmes kérdésekkel lehet foglalkozni. A szociológia alapvetően az emberekről szól: arról, hogyan élünk együtt, hogyan működnek a közösségeink, milyen problémákkal szembesülünk, és hogyan próbáljuk ezeket megoldani. Ez egy rendkívül élő, folyamatosan változó terület, ahol mindig van új kérdés, új jelenség és új kihívás. Sok felvételiző a pszichológia mellett másodikként jelöli meg a szociológiát, de a kettő messze áll egymástól: a szociológia egy önálló tudományág, amely a társadalmi folyamatok és rendszerek megértésére ad lehetőséget. Ez – számomra legalábbis – sokkal izgalmasabb és színesebb.

A harmadik dolog pedig a lehetőségek sokfélesége. Ha valaki társadalomtudománnyal foglalkozik, egy nagyon nyitott pályát választ. Ez nem egy olyan szakma, ahol egyetlen út van, hanem számos irányba lehet elindulni, akár a tudományon belül, akár azon kívül. Lehet kutatóvá válni, projektmenedzserré, elemzővé, tanácsadóvá, közszolgálati szakemberré vagy akár vállalkozóvá is. A társadalomtudomány tehát nem egy szűk pálya, hanem egy olyan terület, amely valóban nagy potenciált rejt magában — szakmailag és emberileg egyaránt.

  • Milyen szakmai terveid vannak rövid és hosszú távon?

Jelenleg nagyon jól érzem magam ott, ahol vagyok. Szeretem a kutatóközpontban végzett munkámat, és a vállalkozásunkban is sok lehetőséget látok. A legfontosabb célom most az, hogy ezt a két irányt tovább fejlesszem, és még jobban csináljam azt, amit már most is csinálok.

Úgy érzem, hogy sok lehetőség áll előttem, és ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása jelenti a következő időszak fő feladatát.

 

Az interjút készítette Völgyi Bence 2026.04.17-én.