Interjú - Nagy Dóra

Nagy Dóra

Nagy Dóra szociológus és kriminológus végzettségű HR osztályvezető a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen. Szabadidejében gyermekkönyveket ír.

  • A pécsi szociológiai tanulmányokhoz milyen háttérből érkeztél?

A Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium angol tagozatos osztályába jártam, mielőtt megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat. Ez egy erős gimnázium volt — és jelenleg is annak számít —, ezért úgy érzem, hogy nagyon komoly alapokat kaptam az egyetemi éveimhez. Nemcsak tantárgyi tudást, hanem tanulásmódszertani alapokat is: rengeteget olvastam, széles körű ismereteket szereztem, akár reál, akár humán tárgyak tekintetében. Úgy gondolom, hogy ez a háttér nagyon jó alapot adott ahhoz, hogy sikeresen kezdjem meg az egyetemi tanulmányaimat.

  • Miért pont a szociológia szakot választottad?

Alapvetően pszichológia szakra jelentkeztem, mert mindenképpen humán területen képzeltem el magam, emberekkel szerettem volna foglalkozni. Azonban abban az évben érettségiztem, amikor bevezették a kétszintű érettségit, így akkor még nem lehetett pontosan tudni, hogy az egyes szakokra mennyi pont szükséges a felvételhez. Emiatt több szakot is megjelöltem a jelentkezési listámon, és a szociológia a második helyen szerepelt.

Édesanyám tanácsára jelöltem meg ezt a szakot: utánanéztünk, miről szól, és úgy éreztem, hogy el tudom képzelni magam ezen a területen. Mivel végül nem sikerült bekerülnöm pszichológiára, örömmel kezdtem el a szociológiai tanulmányaimat, még akkor is, ha kezdetben nagyon keveset tudtam arról, hogy pontosan mit is jelent a szociológia. Azt azonban éreztem, hogy a humán beállítottságú gondolkodásmódomhoz jól illeszkedhet ez a szak.

  • Néhány év után, amikor már jobban megismerted a szociológiát, mely területek keltették fel leginkább az érdeklődésedet?

Amikor elkezdtem a tanulmányaimat, elsősorban a képzés kutatási oldala érdekelt: a kérdőívezés, az interjúkészítés, valamint az adatok feldolgozása és elemzése. Ez volt az első olyan terület, amely igazán felkeltette az érdeklődésemet.

A képzés első felében főként alapozó tárgyaink voltak, és sem a reál, sem a humán jellegű tárgyaktól nem ijedtem meg. Nagyon kedveltem például a filozófiát és a szociológiatörténetet is. Az érdeklődésem azonban igazán a harmadik évtől kezdett el kiteljesedni, amikor lehetőségünk volt szakirányt választani. Én a gender studies szakirányt választottam, ami meghatározóvá vált a szakmai fejlődésem szempontjából.

Ebben nagy szerepe volt a szakirány vezetőjének, Schadt Mária személyiségének is: ő lenyűgözött az értékrendjével és a tudásával. Úgy éreztem, hogy tőle nagyon sokat tanulhatok, és ez a választás később be is igazolódott.

  • Hogyan alakult a szakdolgozati témád, és milyen irányba kezdted el felépíteni a tanulmányaidat?

Amikor elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, tudatosan igyekeztem felépíteni a képzésemet, és már a harmadik évtől kezdve a szakdolgozatom témájára készültem. Ennek megfelelően választottam a tantárgyaimat is. A szakdolgozatom témája az óvodapedagógiai pályaválasztás okainak vizsgálata volt: azt kutattam, hogy miért választják az emberek ezt a hivatást. A vizsgálat az 1950-es évektől egészen a 2010-es évekig terjedő időszakot ölelte fel, hiszen 2010-ben védtem meg a szakdolgozatomat és szereztem meg a diplomámat.

A gender studies szakirányon szerzett ismereteket nagyon jól be tudtam építeni ebbe a kutatásba, különösen a nemi szerepek és a pályaválasztás közötti összefüggések vizsgálatakor. A szakdolgozathoz életútinterjúkat készítettem: összesen tíz interjút vettem fel, amelyek közül egy férfi interjúalany is volt. Őt viszonylag nehéz volt megtalálni, de végül sikerült, és nagyon tanulságos tapasztalatot jelentett megismerni, hogy férfiként mi motivál valakit arra, hogy egy hagyományosan női dominanciájú pályát válasszon.

Ez a téma egyébként a mai napig aktuális számomra: nemrégiben egy jelenleg óvodapedagógusnak tanuló hallgató keresett meg hasonló témával kapcsolatban, és ennek kapcsán újra elővettem a korábbi interjúimat. Így egyfajta szakmai folytonosságként ismét előkerült ez a kutatási anyag.

  • A diploma megszerzése után hogyan alakult a pályád? Elhelyezkedtél, vagy továbbtanultál?

Már a negyedik év után úgy alakítottam az egyetemi tanulmányaimat, hogy az ötödik évben kevesebb tárgyam legyen, és több időt tudjak fordítani a szakdolgozatra, illetve a munkavállalásra. Ekkor kezdtem el dolgozni: első munkahelyem egy kistérségi irodában volt, ahol munkaügyi és pénzügyi feladatokat láttam el. Ebben az időszakban sok közfoglalkoztatási pályázattal foglalkoztunk, így lehetőségem volt pályázatokat írni, illetve részt venni a pályázati elszámolások elkészítésében is.

A diploma megszerzése után jelentkeztem egy posztgraduális képzésre, a szociális igazgatásszervező szakra, amelyet levelező formában kezdtem el. Ez egy kétéves képzés volt, amelyet az első évben még a munkám mellett végeztem. A második évben - mivel az akkori állásom határozott időre szólt - döntést kellett hoznom a további irányról. Végül úgy határoztam, hogy Budapestre költözöm, és továbbtanulok.

Ekkor kezdtem el érdeklődni a kriminológia iránt, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi kara hirdetett meg. Az első meghirdetett kriminológia mesterszakra jelentkeztem nappali képzésben, miközben levelezőn még folytattam a szociális igazgatásszervező tanulmányaimat. Így végül két további diplomát is szereztem, mindkét képzés kétéves volt.

A kriminológia különösen közel állt a szociológiához, és nagyon jól kiegészítette az alapszakon megszerzett tudásomat. Ugyanez igaz volt a szociális igazgatásszervező képzésre is: mindkét tanulmányi irány szorosan kapcsolódott a társadalmi problémák megértéséhez és kezeléséhez.

  • Hol kezdtél el dolgozni ezek után, és mivel foglalkoztál a gyakorlatban?

A tanulmányaim befejezése után szociális ügyintézőként kezdtem el dolgozni egy önkormányzat szociális osztályán. Itt szembesültem igazán azokkal a társadalmi problémákkal, amelyeket korábban inkább elméleti szinten ismertem. A mindennapi munkám során kérelmeket bíráltam el, ügyfeleket fogadtam, és különböző szociális támogatásokkal kapcsolatos ügyeket kezeltem.

Elsősorban családokkal és gyermekekkel kapcsolatos esetekkel foglalkoztam: pénzbeli és természetbeni támogatásokat biztosítottunk azoknak a családoknak, akik rászorultak. A velük való kapcsolattartás folyamatos volt, és a tapasztalatok azt mutatták, hogy gyakran ugyanazok a családok tértek vissza a rendszerbe, akik már korábban is segítségre szorultak. Ez a munka nagyon sok gyakorlati tapasztalatot adott, és segített abban, hogy jobban megértsem a társadalmi problémák működését a mindennapok szintjén.

  • Hogyan kerültél végül a HR területére?

A HR területére tulajdonképpen véletlenül kerültem. Az első munkahelyemen már végeztem munkaügyi jellegű feladatokat, így volt némi tapasztalatom ezen a téren. Később megpályáztam egy személyügyi ügyintézői pozíciót, amelyet végül el is nyertem. A tapasztalataim alapján úgy éreztem, hogy ez a terület közel áll hozzám, és valóban hamar megtaláltam benne a helyemet.

Azóta már több mint tíz éve dolgozom a HR területén, jelenleg osztályvezetőként a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen. Az általam vezetett osztály a toborzással és a személyzetfejlesztéssel foglalkozik, ami a HR egyik legösszetettebb területe.

  • Milyen készségeket és tudásanyagot tudsz felhasználni a munkád során, amelyeket a szociológia képzés alatt sajátítottál el?

A legfontosabb készség, amit a szociológiai tanulmányaim során elsajátítottam, a kritikai gondolkodásmód volt. Különösen értékesnek tartom azt a szemléletet, amely az ok-okozati összefüggések feltárására, a társadalmi folyamatok mélyebb megértésére és az önálló véleményalkotásra ösztönzött. Az oktatók arra bátorítottak bennünket, hogy legyen saját álláspontunk, és merjük kritikusan vizsgálni a jelenségeket. Úgy érzem, ezt a szemléletmódot a mindennapi munkámban is folyamatosan kamatoztatni tudom.

Emellett az empirikus kutatásmódszertani ismeretek is rendkívül hasznosnak bizonyultak. A HR területén rendszeresen alkalmazom ezeket a készségeket: például exit kérdőíveket állítottam össze, amelyek eredményeit folyamatosan elemzem, illetve állásinterjúkat vezetek, ahol az interjútechnikák és a strukturált kérdezés módszerei közvetlenül hasznosulnak.

Mivel a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egy nagy munkáltató — több mint kétezer munkavállalóval —, jelentős mennyiségű humánerőforrás-adattal dolgozunk. A fluktuációs mutatók elemzése, a toborzási folyamatok értékelése és a személyzetfejlesztési irányok meghatározása mind olyan feladatok, amelyekhez a szociológiai képzés során megszerzett elemző és rendszerszemléletű gondolkodás elengedhetetlen.

  • Az eddigi szakmai pályafutásod során mit éltél meg sikerként, mire vagy a legbüszkébb?

Szakmai szempontból arra vagyok a legbüszkébb, hogy az egyetemi tanulmányaim során megszerzett tudást valóban sikerült a gyakorlatban is hasznosítanom. Úgy érzem, a szociológia által adott humán szemlélet és érzékenység jelentősen hozzájárult a szakmai fejlődésemhez.

A jelenlegi munkahelyemen különösen fontos mérföldkőnek tartom, hogy lehetőségem nyílt a toborzási rendszer kialakítására. Olyan struktúrákat és eljárásokat dolgoztam ki, amelyek ma is működnek, és egyre inkább beépülnek a szervezet mindennapi gyakorlatába. Emellett létrehoztam egy önéletrajz-adatbázist is, amely jelentősen felgyorsítja az üres pozíciók betöltését, és hozzájárul a hatékonyabb működéshez.

A magánéletben egy másik fontos sikerélmény számomra az írás. Mindig is szerettem írni, és ez a tevékenység idővel egyre hangsúlyosabbá vált az életemben. Különösen büszke vagyok arra, hogy megjelent egy mesekönyvem, valamint több írásom is publikálásra került antológiákban. Úgy érzem, hogy az írás iránti érdeklődésem és a szociológiai tanulmányaim során szerzett tapasztalatok kölcsönösen erősítik egymást.

  • Hogyan indult az írás, és mikor kezdtél el mesekönyvet írni?

Az írás iránti érdeklődésem már korán megjelent, mindig is szívesen fejeztem ki magam írásban. Sokáig azonban ezek az írások inkább személyes jellegűek voltak, és nem kerültek nyilvánosság elé. A fordulópont akkor következett be, amikor megszületett a kisfiam. Ekkor különösen fontos lett számomra, hogy minél több mesét olvassak neki, és hogy olyan történeteket adjak át, amelyek segítik a fejlődését és a mindennapi helyzetek megértését.

Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy kevés olyan mesekönyv van, amely teljes mértékben megfelelne az elképzeléseimnek. Ez ösztönzött arra, hogy saját meséket kezdjek írni. A történeteket elsősorban a kisfiam inspirálta, és idővel egyre több írás született.

Később irodalmi pályázatokra is elkezdtem jelentkezni, és végül egy kiadó pályázatán 2023-ban díjat nyertem. Ennek eredményeként együttműködés alakult ki a kiadóval, amelynek köszönhetően 2025 februárjában megjelent az első mesekönyvem Csigi csodavilága címmel. A kötet elsősorban óvodás és kisiskolás korosztálynak szóló, rövid, verses formájú meséket tartalmaz.

A történetek olyan, a gyermekek mindennapi életében megjelenő helyzeteket dolgoznak fel, amelyek segíthetnek a kisebb-nagyobb kihívások feldolgozásában — például egy testvér születése, a családtól való elszakadás, egy váratlan esemény vagy egy új élmény, mint például egy óriáskerékre való felülés. A célom az volt, hogy ezek a történetek gyereknyelven segítsék a kicsik érzelmi fejlődését.

  • Milyen tanácsot adnál a pályaválasztás előtt álló középiskolásoknak vagy a jelenlegi hallgatóknak?

Úgy gondolom, hogy a mai fiatalok nincsenek könnyű helyzetben a pályaválasztás során, de ez korábban sem volt egyszerű feladat. A legfontosabb tanácsom az lenne, hogy alaposan tájékozódjanak a különböző szakokról, és próbáljanak olyan képzést választani, amely valóban illeszkedik az érdeklődésükhöz.

A jelenlegi hallgatóknak pedig azt üzenném, hogy a szociológia szak rendkívül sok lehetőséget kínál. Az önálló véleményformálás szabadsága, a társadalomkritikus szemléletmód és az elemző gondolkodás olyan készségek, amelyek szinte bármely szakmai területen hasznosíthatóak. Érdemes nyitottnak lenni, és minél több ismeretet befogadni, mert a szociológia egy komplex és sokoldalú tudást adó képzés.

Úgy vélem, az egyetemi évek nemcsak szakmai tudást adnak, hanem jelentős mértékben hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez is.

  • Milyen szakmai terveid vannak rövid és hosszú távon?

Rövid távon továbbra is a HR területén képzelem el a szakmai fejlődésemet. Ez egy rendkívül sokrétű szakterület, és szeretném minél több szegmensét megismerni, valamint a megszerzett tudást a mindennapi munkámba beépíteni.

Hosszú távon pedig szeretnék oktatással foglalkozni. Célom, hogy a gyakorlati tapasztalataimat továbbadjam, és hozzájáruljak ahhoz, hogy a jövő szakemberei minél felkészültebben lépjenek ki a munka világába.

  • Köszönöm szépen a válaszokat

Az interjút készítette Völgyi Bence 2026.04.09-én.