Művészetterápiás foglalkozás a szakkollégiumban

A Társadalmi Befogadás Szakkollégium 19 tagja 2024. szeptember 25-én egy különleges foglalkozáson vett részt. Magda Fruzsina járt nálunk, aki a HFMI-ben végzett kulturális közösségszervezőként. Ruzsa Ramóna beszámolója.

Fruzsina egy olyan foglalkozást hozott el hozzánk egy norvégiai tanulmányútról, ami benne is mély nyomott hagyott és erős fejlődésre ösztönözte – ez a művészetterápia. Fruzsina 4 évet dolgozott projektmenedzserként a Fogd A Kezem Alapítványnál, ahol széles spektrumban kipróbálhatta magát és végül saját érzelmi térképének hatására váltott munkahelyet, így jelenleg egy irodaszolgáltató cégnél helyezkedett el community sales managerként. A foglalkozás a Rókus Campuson kapott helyet és 14:00-tól egészen 18:00-ig tartott.

Eleinte mindenki megijedt attól, hogy mégis mit fogunk csinálni 4 órán keresztül, hisz ennyi idő még annak is sok, aki szeret rajzolgatni meg kreatívoskodni. Ez az egész abból indult ki, hogy nem tudtuk pontosan mi fog történni, mindenkinek ismeretlen volt ez a fajta terápia. Fruzsi több részben tartotta meg a foglalkozást. Először bemutatkoztunk egymásnak, majd játszottunk néhány ice breaking játékot, amivel sikerült feloldódni mindenkinek, bár Judit már nem annyira élvezte a sok kígyó-sün-mókus jelek ide-oda küldését… Ezután végre megtudtuk, hogy tulajdonképpen mit is keresünk itt. Ja nem, volt előtte egy cigiszünet.

Szóval miután mindenkit visszafújt a szél a terembe, beültünk egy körbe és elkezdtünk beszélni a szükségletek és érzelmek közti párhuzamról. A feladatunk az volt, hogy üljünk szét egy lappal és egy írószerrel a kezünkben, és gondolkodjunk el azon, hogy a jelenlegi életünkben milyen szükségleteink vannak és mikre vágyunk még. Ezután ezekhez érzelmeket kellett párosítanunk, majd kitalálnunk egy szimbólumot. A következő lépés az volt, hogy ezeket most jelenítsük meg a lapon. Ez volt, akinek nehezebben ment, míg másoknak könnyebben. Ennek segítésére Fruzsi hozott újságokat, amikből ihletet nyerhettünk, illetve példaként az ő érzelmi térképe is ott volt.

A térkép elkészítése után párt kellett választanunk magunknak és megbeszélni egymás között azt, amit ábrázoltunk, ezután pedig Fruzsi utasítására visszaültünk dolgozni. A feladat most az volt, hogy egészítsük ki a rajzunkat olyan ábrákkal és részletekkel, amelyek azokat a szükségleteinket jelenítik meg, amikre vágyunk a jövőben. A foglalkozás végéhez érve ismét egy kört formáztunk, ahol egy kis motivációs szöveget kellett írnunk saját magunknak a következő alkalomra és megosztottuk élményeinket.

Összegzésként annyit szeretnék még írni, hogy mindenki élvezte, ami azért említésre méltó, mivel nehéz olyan programot tartani, ami mindenki igényeinek megfelel. Ezenkívül ténylegesen terápiás hatása volt. Jó volt kicsit magunkba mélyedni és elgondolkoznunk az életünkön, a terveinken és a céljainkon.