A negyedik workshop.
A negyedik műhelyre beérett két foglalkozás-tervezet, egy szabaduló szoba, Bálint István Ábrahám, Sütő Ramóna és Rőmer Viola gondozásában, valamint egy kultúrtörténeti narratíva játék „Ne csak nézz, láss is!" címen, melyet Kóczián Zoltán Gergely dolgozott ki. Ezek mellé dr. Koller Inez formálódó „Hozzuk vissza őket!" érzékenyítő kísérletét is felvettük. A szabadulószobások magát a módszert tartották érdekesnek, amellett, hogy egyik tantárgyuk teljesítéséhez szabadulószobát kellett tervezniük, s így behozva azt a műhelyre, remek tesztelési lehetőséget kaptak. Míg a kultúrtörténeti narratívajáték pusztán ujjgyakorlatnak indult, de később érdekessége és játszhatósága miatt megtartottuk. A „Hogyan tovább?“ társast ekkorra már egyetemi orientációs napokra, középiskolai és általános iskolai karriertanácsadó napokra is elhívták, mindenhol remek visszhangot kapott. Így nem volt kérdés, hogy újra megmérettetjük. A meghívásokat egész osztályokra terjesztettük ki a középiskolák igényeihez igazodva, ezúttal a Pécsi Apáczai Csere János Gámnáziumból és a Miroslav Krleza Horvát Gimnáziumból két egész osztály érkezett, valamint a mi elsőéves informatikus könyvtáros csoportunk hat fővel és a Human Resources Councelling (HRC) szak teljes létszámmal (23 fő plusz a velük érkező tanár, aki szintén részt vett a játékban). A 2018. december 7-i rendezvényt három szakaszra bontottuk, a kislétszámú foglalkozásokat két külön teremben párhuzamosan tartottuk, a szabaduló szobába nagyon kevesen jutottak be egyszerre, a többi résztvevő először a társast, majd a narratíva játékot tesztelte. Ezek a foglalkozások magyar nyelven folytak. A második szakaszban minden résztvevőnek szántuk a diszkriminációs érzékenyítő kísérletet, két magyar és két angol nyelvű, heterogén csoporttal, azonban a csoportok érkezése közötti csúszások miatt (a szabaduló szobások még nem jöttek vissza, sőt újak mentek el, a HRC-sek nem egyszerre, hanem szállingózva érkeztek, viszont akik már ott voltak és az előző játékokat már végigcsinálták már várták, hogy történjen valami) az előre felállított asztalokhoz a résztvevők szabad választás útján ültek le. Ezért a csoportösszetételek homogének és aránytalanok lettek, viszont a szimultán négy teszt így is rengeteget adott és megalapozta a kísérlet főbb kereteit. A harmadik szakasz a levezető funkciót kapta, két szakkollégistánk, Balogh Máté és Révész Rebeka zenekarukkal és táncostársaikkal együtt horvát táncokra tanította a résztvevőket. Egyértelműen a szabaduló szoba volt a legsikeresebb, a résztvevők inkább kihagyták a többi programelemet, csakhogy bejussanak rá. Azzal, hogy egyszerre kevés résztvevőt tudtak bevonni és nagyon kötött időkerettel dolgoztak, a műhely többi eleme alárendelt helyzetbe került.
Képgaléria az eseményről.
