Slachta Krisztina
Slachta Krisztina egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte. 2006-ban szociológus, majd 2011-ben MA történelem szakos diplomát szerzett. 2014-ben doktorált a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola hallgatójaként, majd 2020-ban habilitált történelemtudományból, szintén a PTE-n. Krisztina 2022 tavaszától a pécsi Regionális Kutatások Intézete tudományos titkára. Kutatási területe a magyar állambiztonsági szervek és együttműködései története, a 20. század második felének hétköznapi élete, életmódtörténete, az idegenforgalom, szubkultúrák, kisebbségek története. Két önálló monográfiája mellett összesen 65 tudományos közlemény szerzője.
-
- Kérlek, mesélj az életutadról. Hol születtél? Hol jártál iskolába?
Kiskunhalason születtem 1980-ban. Hét évvel később költöztünk Pécsre. A Leőwey Klára Gimnáziumban érettségiztem. Még a gimnázium alatt egy évet voltam kint tanulmányi ösztöndíjjal Fellbachban, Németországban. A német nyelv később is mindig vissza-visszatért az életembe, szerencsére. A gimnáziumban fantasztikus magyartanárunk volt, ezért a magyar szakot választottam, és mivel a családunkban több földrajzos is volt, így a földrajz szakra is jelentkeztem. A magyar szakot fél év után otthagytam. A földrajzot pedig úgy másfél év után, mert az első év végén már jelentkeztem szociológiára. A szakváltásnak az oka az volt, hogy engem a társadalomföldrajz, az urbanisztika érdekelt, ugyanakkor a geológia, kőzettan, térképszerkesztés stb. témakörök viszont kevésbé. A szociológia akkor még osztatlan képzés volt. Szigorlattal, szakdolgozattal, munka mellett hat év alatt végeztem el. Még hallgatóként Gyűrűfű elnéptelenedését vizsgáltam, melyből egy-két tanulmány született. A szakdolgozatomat pedig Gerhard Schulze élménytársadalom koncepciójának divattörténeti fázisaiból írtam. Szerettem volna mindenképpen doktori iskolába is járni, ezért 2007-ben jelentkeztem a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola levelező képzésére. Mellette az Orvosi Karon voltam a Tanulmányi Osztályon ügyvivő szakértő. Szakmában nagyon nehéz volt akkor elhelyezkedni. 2009 és 2011 között, párhuzamosan a doktori képzéssel, a Történettudományi Intézetben elvégeztem a mesterszakot, ahol 2009-től lettem tanársegéd. Doktori dolgozatomat a keletnémet és a magyar állambiztonsági szervek együttműködésének vizsgálatából írtam Prof. Dr. Gyarmati György témavezetésével. Nem ezzel a témával szerettem volna foglalkozni, de e kapcsán kaptam egy kutatási lehetőséget, felkérést. Külföldi kutatói ösztöndíjakra is pályáztam, és ezzel a témával már mindegyiket meg is nyertem.
- Bár már utaltál rá, de kérlek, ha még részleteznéd, hogy a szociológia szakot milyen indíttatásból választottad?
A társadalom struktúrája, rendszere, felépítése, rendező elvei azok, amelyek engem érdekelnek. Egyetemi hallgatóként leginkább a város-, illetve faluszociológia érdekelt. Vas megyei a családom eredendően. Egészen más, hogy hogy néz ki egy vidék Vas megyében, egy aprófalvas Baranya vagy például Bács-Kiskun megye, ahonnan édesapám származik. Miért teljesen más ott egy falukép? Bácsalmáson vastag, magas téglafalak vannak, be se lehet látni az udvarokba, háromszáz kilométerrel odébb, Vas megyében pedig, nemhogy nincs kerítés, de még az ajtót sem zárják az ott lakók. Mindig is érdekeltek az ilyen jellegű mentalitástörténeti különbségek. Szeretem a mostani munkahelyemen, itt az RKI-ban is, hogy a jelenre orientált, a hétköznapok szempontjából releváns és a mindennapjainkra vonatkozó témákkal, területi különbségekkel, gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Fontosnak tartom a szociológiában az interdiszciplinaritást. Ha akarom nettó társadalomföldrajz, ha akarom közgazdaságtan, de lehet filozófia, illetve történelem is. Igazából határterület mindegyik, de tetszett ez a sokszínűsége a képzésnek. Nagyon változatosak voltak az órák, nagyon jó oktatóink voltak, fiatalok és idősek egyaránt. Nagyon szerettem a XX. századi társadalomtörténetet. Nagyon érdekesek szerintem a szociológiaelméletek is; hogy ugyanarról a társadalomról mennyire mást mond például Luhmann, Schulze, Bourdieu. Az egy más kérdés, hogy a munka világában ezzel mennyire lehet elhelyezkedni… Egy volt hallgatóm fogalmazta meg azt, hogy úgy látja saját magán és a volt csoporttársain is, hogy mivel a bölcsészképzés változatos, és egy csomó kapcsolódási pontot ad, ezáltal egy jó alkalmazkodóképességet is ad; legyen az bármilyen irodai munka, közigazgatás, kormányzati szerv, ügyfélszolgálati munka stb. Egy bölcsész, mivel az emberekről tanul, közelebb is áll hozzájuk, továbbá bármire át tudja képezni magát.
- Melyik szociológiai szemléletmód gyakorolt rád leginkább hatást?
Leginkább a német szociológiai vonal: Marx és Weber nézetkülönbségei ugyanarról a társadalmi átalakulásról; továbbá érdekelt Simmel, Tönnies, a teljes frankfurti iskola is. A kedvencem pedig Schulze élménytársadalom elmélete volt. A tudásszociológia órák is nagyon érdekesek voltak Füzér Katalinnal. A szociológiatörténet szigorlatra való felkészülés pedig egy nagyon nagy szellemi élmény volt. Két hónapot tanultam rá. Akkor a csoporttársammal, aki azóta az ELTE-n lett szociológus oktató, docens, Éber Márk Áronnal, egy nagy lapra készítettünk egy nagy áttekintő ábrát, gyakorlatilag egy szociometriát a legmeghatározóbb szociológiai irányzatokról. Számomra a kutatásmódszertan, statisztika kevésbé voltak érdekesek, kivétel a kvalitatív módszertan órák, azokat szerettem.
- Az egyetem elvégzését követően mely munkahelyeken, milyen feladatkörökben dolgoztál?
Az első formálisabb munkahelyem az Orvosi Kar Tanulmányi Osztálya volt. Emellett elkezdtem a doktori iskolát, majd kaptam egy félállást a Történettudományi Intézetben. 2010-től lett főállású, tanársegédi státuszom a Modernkori Történeti Tanszéken. 2011-től 2014-ig a Történettudományi Intézet, Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszéken oktattam. 2014-ben meglett a doktori fokozatom, és elköltöztem Pestre. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lettem tudományos kutató. Az előző munkahelyemen nagyon sokat kellett adminisztrálnom, nem jutott elég időm írni, kutatni. Azt reméltem, hogy a levéltárban majd főállású kutatóként mindenre lesz időm. Nagyon belecsúsztam egy munkafüggő körbe. Úgy gondoltam, hogy mindent el kell vállalni, mert nem lehet tudni, hogy milyen további lehetőséget ad egy adott konferenciarészvétel. Nagyon sok külföldi kutatót ismertem meg konferenciákon. Évtizedekre szóló barátságok, ismeretségek kötődtek így. Mindig az volt bennem, hogy ha nemet mondok egy lehetőségre, akkor nemet mondok az abból hatványozottan adódó további sok-sok lehetőségre és kapcsolatra is. Azonban, ha az ember mindent elvállal, akkor az fizikailag nem működik. Másrészt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nem egy klasszikus kutatóintézet, ahova a kutatónapokon kell bejárni, azon kívül meg az ember tud más levéltárakba, könyvtárba vagy külföldre is menni kutatni, hanem ide minden nap kötött munkaidőben kellett bejárni. Azt a fajta fizikai szabadságot, amely egy bölcsész kutatáshoz kell, azt itt nem kaptam meg. Hiányzott az egyetemi közeg is, illetve az, hogy németül dolgozzak. Így jött az Andrássy Egyetem Doktori Iskolája, mely egy nagyon kis létszámú egyetem (kb. 35 oktatóval és 220 hallgatóval). Amit a PTE-n a tanszéki, kari ügyintézők végeznek, azt mind én egyedül, egyszemélyben csináltam az Andrássyn. A felvételi tanácsadástól, a konferenciaszervezésen át az oklevelek nyomtatásáig bezárólag, plusz a teljes doktori ügyintézés. De nagyon sokat tanultam mindezekből, mert nagyon sok olyan területbe láttam bele, amit itt Pécsen száz ember csinál. A teljes habilitációs bizottságnak is én voltam a titkára. Másfél év után elment onnan a pályázatos kolléganő, és akkor megkaptam az egyetem összes pályázatát is, amit a PTE-n szintén sok-sok ember csinál. Nagyon nehéz időszak volt ez 2018-tól 2022-ig. Még 2022-ben, a munkahelyváltást követően is dolgoztam az Egyetemnek, lezártunk néhány projektet. Én vezettem be az Andrássyn a tudományos blogot, a kutatók éjszakáját, hogy jobban benne legyünk a magyar köztudatban. Amikor jött a covid, akkor a teljes doktori iskolát át kellett állítani online képzésre. Nagyon változatos volt a munkaköröm, nagyon aktív, de egyben fárasztó is. Ugyanakkor nagyon sok sikerélményt is adott, mivel átláttam az egész folyamatot, ezért, ha például elnyertünk egy pályázatot, akkor az az én sikerem is volt. Mivel ez egy nagyon kicsi egyetem, igaz, hogy nem az én nevem alatt lett beadva a pályázat, de tudta például a rektor, hogy én dolgoztam vele, és megköszönte személyesen a munkánkat.
- Miért váltottál munkahelyet 2022 tavaszán?
Egyrészt nagyon kezdett elegem lenni ebből az iszonyú pörgésből. Illetve még a Levéltárban dolgoztam, amikor elnyertem egy posztdoktori ösztöndíjat, melyhez egy monográfiát kellett megírnom. Mindezen munkák mellett – én egy éjszakai típusú ember vagyok – megírtam egy kötetet, melyet beadtam habilitációnak. Közben jártam le Pécsre tanítani, hogy meglegyenek az éveim, hogy tudjak habilitálni. A habilitációra 2020-ban került sor. Elegem lett Budapestből hét év alatt, és akkor elkezdtem Pécsett állásokat keresni. (A férjem a covid óta otthonról dolgozik.) Nem akartunk végleg Budapesten maradni. Amint a költözést eldöntöttük, három napon belül megtaláltam a mostani állásom, amiben minden megvan, amit eddig csináltam. Jelenleg tudománymenedzsmentben – melyhez hozzátartozik a tudománymarketing, tudománykommunikáció is – dolgozom a pécsi Regionális Kutatások Intézetében részmunkaidőben. Szervezési feladataim vannak; tudományos adminisztratív munkát végzek; egy kicsit pályázati tanácsadással is foglalkozom a fiatalok felé főleg. Emellett óraadóként tanítok továbbra is a PTE BTK Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszékén. Még az előző munkahelyemen, az Andrássy Egyetemen találtam ki ezt a témát, hogy projektmenedzsment bölcsészeknek. Ezt szeretem a legjobban tanítani, mert nagyon hasznos és a hallgatók is nagyon élvezik.
- Milyen készségeket, tudásanyagot sajátítottál el a szociológia képzés során, amelyeket tudsz a mindennapokban és/ vagy a munkahelyeden használni?
Amit kiemelnék, az a nézőpontok sokfélesége, a megértő szociológia. Amikor vitatkozunk barátokkal, történész ismerősökkel, akkor mondom azt például, hogy ’igen, ez egy nagy történeti folyamat, társadalmi átalakulás, de én mögötte értem és látom az egyént is, aki adott esetben brutálisan cselekszik, vagy elfogadhatatlan dolgot tesz, de azt úgy jobban meg tudom érteni.’ A szociológia ad egy egészen más rálátást a napi politikai, társadalmi problémákra. Tágabb összefüggéseket segít keresni. Egy olyan holisztikus szemléletet nyújt, amely kevés szakmánál mondható el. Nekem teljesen evidens, hogy naponta olvasom a német sajtó széles palettáját, mert nem elégszem meg azzal a három-négy hírforrással, melyet az ember Magyarországon olvasna. A megértő szociológiai gondolkodásmód érvényesül a munkám során is. Segít abban, hogy ne csináljak magamnak felesleges helyzeteket; a konfliktusokat jobban tudjam kezelni. A szociológia képzés az íráskészség fejlesztésében is segített. Szociológusként, társadalomtudósként a nyelvi megfogalmazás nagyon fontos. A társadalomtörténeti kurzusomnak néhány elméleti óra az eleje (Marx, Weber, Schulze stb.), melynek során mindig hangsúlyozom, hogy az egyes fogalmaknak (például tőke, társadalmi státusz, habitus) óriási elméleti háttere van, és fontos, hogy amikor a hallgatók a társadalomról írnak, akkor ezeket a fogalmakat értően használják.
- Van-e bármilyen javaslatod, ötleted, tanácsod a most felvételiző, egyetemi képzést kereső középiskolások, illetve a jelenlegi szociológus hallgatók számára?
Azt nem tudom, hogy mik a technikai lehetőségei annak, hogy szakpárt lehessen felvenni a szociológia mellé, de azt látom a volt hallgatótársaimnál és a volt diákjaimnál is, hogy önmagában egy szociológus diploma nem lesz elég. Azt tapasztalom, hogy az tud akár szociológusként is elhelyezkedni, aki például Pécsről elment a Corvinusra doktorizni, vagy elment külföldre, vagy végzett a szociológia mellé például egy nemzetközi kapcsolatok vagy környezetmérnök szakot; vagy az én esetemben egy történelem szakot. Sajnos a tudományos életpályának elég szűkek a lehetőségei Pécsett, de Budapesten is. A fővárosban vannak, akik az ELTE-n, a Corvinuson végeztek, ilyen szempontból még nagyobb a konkurencia. Azt látom, hogy azok tudnak elhelyezkedni, akik végeztek pluszban például egy szakfordítói képzést, amihez ad a szociológia képzés egy nagyon széles társadalmi tudást. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a bölcsészkaron végzettek körében a munkanélküliek aránya nem nagy, mert nincsenek úgy beszűkítve egy szakmai életpályára, mint például egy gépészmérnöki BSc-vel. Nagyon javaslom a hallgatóknak, hogy angolt sokat tanuljanak, mert bárhova veti őket az élet, az mindig kelleni fog.
- Végezetül kérlek, beszélj egy kicsit a rövid és hosszú távú szakmai terveidről!
Az egyik fő terv, hogy még egy posztdoktori ösztöndíjat beadjak, mert életkorilag még pont beleférek; és akkor egy olyan kutatási témával foglalkoznék, amely egyrészt visszatérés Pécshez, illetve a szociológia alapokhoz is. A témakör a falukutatás, faluszociológia, ezen belül is az orfűi tavak története lenne. Az egyik fő kutatói kérdésem, hogy a tavak hogyan alakították át az ott élők mindennapjait, társadalmát. A Bolyai János Kutatói Ösztöndíj keretében ez egy hároméves kutatás lenne, mely egy monográfiával zárulna. A helytörténeti kutatáshoz végre újra interjúzhatnék, emellett levéltári kutatást is tervezek végezni. A másik szakmai terv, hogy a projektmenedzsment bölcsészeknek témakörben szeretnék egy gyakorlati kézikönyvet készíteni, illetve kidolgozni egy kurzustematikát.
- Mindegyik ötletedhez, kutatásodhoz nagyon sok sikert kívánok, és köszönöm az interjút!
Az interjút készítette: Stankovicsné Szendi Anna.
