Hallgatóink voltak

Alumni interjúinkban egykori hallgatóink mesélnek a Szociológia Tanszéken eltöltött évekről, tapasztalatokról és karrierjükről.
Milyen tudást sajátíthatsz el képzéseinken? Milyen állásokat találhatsz egy szociológus diplomával?
Az interjúkból kiderül!

Mati Andrea, Adatelemző

Mati Andrea egykori szociológus hallgató 2017 óta él Budapesten. Jelenleg a BlackRock Hungary-nél, egy pénzügyi multinacionális   cégnél dolgozik adatelemzőként.

---

• A pécsi szociológiai tanulmányokhoz milyen háttérből érkeztél?

Kaposváron születtem. Gimnáziumi tanulmányaimat a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban folytattam. A szociológiára való jelentkezés nálam egy spontán döntés volt, mivel én eredetileg történész és régész akartam lenni. Amikor el kellett gondolkodni a továbbtanuláson, és ott volt előttem a Felvi-könyv, akkor spontán döntöttem a szociológia mellett, abban a reményben, hogy abból jobban meg lehet élni. Egyébként nekem nem volt társadalomismeret órám. Nekünk ahelyett történelem óra volt, tehát nem volt egy ilyen felkészült hátterem, hogy én szociológus akarok lenni.

• A spontán döntés mellett még miért esett a választásod a szociológia képzésre?

Elgondolkodtam egy külföldi képzésen 18 évesen, ahol Social Studiest tanultam volna, de végül meggondoltam magam. Megnéztem, hogy milyen hasonló képzés van Magyarországon. Ez volt a kapocs tulajdonképpen a szociológiához.

• Az egyetemi tanulmányaid során mely témakörök érdekeltek leginkább?

Főleg a módszertani tárgyak motiváltak.

• És miért a módszertan iránt érdeklődtél leginkább?

Utólag felnőtt fejjel jöttem rá, hogy én egy nagyon feladatorientált ember vagyok. Az motivál, hogyha van egy probléma, és rá kell jönnöm, hogy hogy oldjam meg. Ha passzívan kell befogadnom ismereteket, viszonylag hamar elvesztem a motivációmat. A módszertanban viszont megtaláltam azt, amivel le tudtam kötni magamat. Adott volt egy kutatási kérdés, megírtuk a kérdőívet, rögzítettük, elemeztük az adatokat, megvizsgáltuk az eredményeket, végül pedig írtunk belőle egy beadandót. Ez engem nagyon le tudott kötni.

• Az egyetem elvégzését követően mely munkahelyeken, és milyen feladatkörökben dolgoztál?

A szociológia mesterképzés elvégzését követően PhD-hallgató voltam a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolában. A Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék kutatási projektjeiben vettem részt, egyéb napi feladatok mellett, mint például tanulmányi versenyek szervezése. Bár ez nem egy alkalmazotti állás volt, de gyakorlati tapasztalatot is szereztem. Még a szociológia képzés alatt szakmai gyakorlatot kellett végeznünk, melynek során a Szocio-Gráf Piac- és Közvéleménykutató Intézetnél voltam gyakornok. Ez is motivált arra, hogy később piackutatással foglalkozzak. Ezért 2017 elején Budapestre költöztem. Először az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft.-nél helyezkedtem el értékesítési asszisztensként. Főleg árajánlatokat kellett készítenem az ügyfelek számára a szervezet kutatóival, adatfelvételi osztályával egyeztetve, de volt lehetőségem a kutatáshoz kapcsolódó feladatokban is részt venni. Később a Nielsennél helyezkedtem el nemzetközi adatelemzőként, ahol értékesítési adatok elemzésével foglalkoztam. Egy nagy FMCG cég svájci központja számára készítettem Excel riportokat és PowerPoint prezentációkat. Így megismertem a piackutatásnak egy másik részét, mint amit az egyetemen tanítottak. Viszont a szemlélet, amit vittem magammal a szociológiáról, úgy éreztem, hogy versenyelőnyt adott. Angolul dolgoztam, így a nyelvtudásom jelentősen fejlődött. Ezt a típusú munkát egy idő után nem éreztem elég változatosnak, és szerettem volna fogyasztói kutatásokkal foglalkozni, így 2019 tavaszán helyezkedtem el a Mediacom Magyarországnál, a kutató csapatban, insight kutatóként. Itt szakmai szempontból nagyon sok érdekes projektekben vettem részt. Sokat fejlődtem: kérdőíveket írtam, elemeztem az eredményeket, prezentációkat készítettem és mutattam be az ügyfelek számára. Viszont időközben a prioritások változtak az életemben, így munkahelyet váltottam, egy ismerősöm ajánlására kerültem a BlackRock Hungary-hez, ahol 2022 nyara óta dolgozom.

• Milyen készségeket, tudásanyagot sajátítottál el a szociológia képzés során, amelyeket tudsz a mindennapokban és/ vagy a munkahelyeden használni?

A módszertani ismeretek mellett, nagyon tanulékonnyá váltam. Illetve ahogy a társadalomról vagy a közéletről gondolkozom, azt nagymértékben befolyásolta a szociológia képzés. Jelenleg nem tudnék direkt kiemelni egyet, de főként a gondolkodásmód. Piackutatóként például az egyes fogyasztói csoportokat vizsgálva számított az a szemléletmód, amit a szociológiáról hoztam.

• Az eddigi szakmai pályafutásod során mit éltél meg sikerként? Mire vagy büszke leginkább?

Az összetett, hibrid módszertanú kutatásokban való részvételre. Másrészt – bár ez nem szorosan a szociológiához kapcsolódik: az Excel tudásom önálló fejlesztésére. Olyan fájlokat hoztam létre, melyekkel automatizáltam a munkafolyamatok egy részét, akár többnapos munkát legfeljebb néhány órásra redukálva. Például egy fájlt a kérdőívben a nyitott válaszok kódolására. Vagy olyan fájlt, amivel hónapról hónapra szinte azonos kérdőívvel ismétlődő kutatás esetén néhány kattintással frissíthetőek az adatok. Ezekre a fejlesztéseimre vagyok nagyon büszke, amikkel nagyon sok manuális munkát meg tudtam spórolni magamnak és a kollégáimnak is.

• Van-e bármilyen javaslatod, ötleted, tanácsod a most felvételiző, egyetemi képzést kereső középiskolások, illetve a jelenlegi szociológus hallgatók számára?

Ami nagyon fontos az az Excel- és az angoltudás. Ha könnyebben el akarnak helyezkedni, akkor ezekbe kell nagy energiát fektetni. Kutatási gyakorlat esetén az onlinera kell elsősorban hangsúlyt fektetni. Fontos az is, hogy tanulják meg, hogy Google-ről és YouTube-ról keressenek információkat maguknak, mert a munkaerőpiacon ez nagy segítséget jelent, főleg az elején.

• Milyen szakmai terveid vannak rövid és hosszú távon?

Rövidtávon a jelenlegi munkakörömbe szeretnék beletanulni, nemrég járt le a próbaidőm, van még bőven mit tanulni. Hosszútávon pedig elkezdtem egy másik képzést, lakberendezést tanulok, mert szeretném más készségeimet, a kreativitásomat tovább fejleszteni.

• Akkor ez egy teljes irányváltás.

Igen. Bár valószínűleg nem tudnám a kutatást teljesen otthagyni, mert nagyon szeretem. De ahogy a lehetőség hozza, projektalapon szívesen kutatnék még a jövőben.

 

Az interjút készítette Stankovicsné Szendi Anna

Kersánszki Levente, Senior Data Scientist

Kersánszki Levente volt társadalmi tanulmányok szakos hallgató 2015-ben szerzett alapdiplomát a pécsi Szociológia Tanszéken. Ezt követően Budapesten folytatta a tanulmányait a Corvinus Egyetem szociológia mesterszakán. Levente jelenleg az Adverity GmbH-nál, egy osztrák marketing technológiai cégnél dolgozik, mint Senior Data Scientist.

---

• A pécsi Szociológia Tanszékhez köthető tanulmányaidhoz milyen háttérből érkeztél?

Mezőkövesden születtem. Lényegében egész életemben Tatabányán és annak vonzáskörzetében éltem. A középiskolát a Bláthy Ottó Szakképző Iskolában végeztem, informatika szakon. Programozni még általános iskolában kezdtem el szimplán azért, mert a családban is voltak olyanok, akik programoztak. Érdekes dolognak tűnt. Plusz még az osztálytársaim között is voltak olyanok, akik programoztak. A Szakképző Iskola és a szociológiai tanulmányaim között eltelt egy kis idő, két-három év. Ekkor dolgoztam. Olyan munkákat vállaltam, amelyekhez nem volt szükség végzettségre; gyári munka, raktári munka stb.

• Miért esett a választásod a társadalmi tanulmányok képzésre?

Akkoriban olyan tudományos szakszövegeket olvastam, amelyek érdekessé tették számomra a szociológia területét. Ezek a szövegek főként kultúraelemzéssel, a digitális kultúrával foglalkoztak. Volt egy könyv - Lev Manovich (2001): The Language of New Media -, melynek témája kifejezetten erős hatással volt arra, hogy végül ezt a területet választottam.

• Az alapképzés során mely témakörök érdekeltek leginkább?

A statisztika egy új nézőpont volt nekem. Annak ellenére, hogy tudok programozni, nem voltam jó matematikából a középiskolában. Az alapképzés során is egy kissé idegennek hatott. Egy kis időbe telt, mire ráéreztem arra, hogy mi is ennek a hasznossága. Utólag, mint kiderült nekem nem is matematikai, hanem inkább mérnöki beállítottságom van. Nem az absztrakció, hanem a gyakorlati megközelítés alapján tudom megtanulni a matematikát. Mindig kell számomra valamilyen hasznosíthatóság, amiből vissza tudom vezetni az absztrakcióig azt az adott megoldást. A képzés során az elmélet érdekelt a leginkább. Adott volt az érdeklődésem, a kultúra és a társadalom egymáshoz való viszonya. Ez hamar átfordult bennem és kevésbé érdekelt ez, mint a társadalom rendszer szintű szemlélete. Főként Durkheim. Nem tudom pontosan elmagyarázni, hogy miért vagyok affin erre. Egyszerűbbek a nagy válaszok talán, mint az egyes tanulmányok.

• Melyik szociológiai szemléletmód gyakorolt rád leginkább hatást?

Ami az én munkámra közvetlen hatással van az a kvantitatív és kvalitatív elemzések kettőssége. Mindkét módszer ugyanolyan fontos. Továbbá fontos volt számomra az is, hogy az elméletek széles spektrumába kaptunk betekintést a képzés során. Bármiről is van szó tudom, hogy az alapképzésen a legkevésbé kaptam torzítást arra vonatkozóan, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésemre a módszertan, elmélet, bármi tekintetében. Az elmélet tekintetében is a széles spektrumból kaptam betekintést. Marx, Weber, Durkheim. Ez a szentháromság mindig megvan. Fontos volt még számomra, hogy a különböző módszerekbe kaptunk betekintést. Voltak demográfia óráink, de interjú óráink is. Nagyon fontos volt számomra ez a diverzitás.

• Az alapképzést követően a Corvinus Egyetemen tanultál tovább.

Igen. Az alapképzés után még elmentem a Corvinus Egyetem szociológia mesterszakára, Big Data specializációra. A normál képzés mellett el kellett volna sajátítani olyan készségeket, tudásanyagot is, amelyeket egy Data Scientist is tud használni. Egy évig vettem részt aktívan a mesterképzésben. Egy év után kaptam lehetőséget, hogy dolgozzak a GE Oil & Gas Hungary Kft.-nél, egy olajipari vállalatnál. A LinkedIn profilomon keresztül találtak meg 2016 nyarán. Még egy fél évet voltam a mesterképzésen, amelyet ezt követően abbahagytam, nem fejeztem be. Ennek oka az volt, hogy az elvárásaimhoz képest gyenge volt a mesterképzés.

• Beszélnél egy kicsit a korábbi és a jelenlegi munkáidról?

Az olajipari vállalatnál vegyesen dolgoztam többféle logisztikai problémán, mint szoftverfejlesztő. 2019 januárjában váltottam, a Central Médiacsoport Zrt.-nél helyezkedtem el. A váltásnak voltak prózai és kevésbé prózai okai. Amikor még a GE-nél kezdtem, nagyon alacsony fizetést kértem, ez rendben is volt az első pár évben, de egyértelművé vált, hogy ez nem maradhat így. Ezért is kezdtem el új munkahelyek után nézni. Egy ismerősöm dolgozott a Central Médiacsoportnál, ahol kerestek Data Scientistet. Kifejezetten olyat, aki nem a marketing riportokat elemzi, hanem konkrétan mesterséges intelligencia jellegű problémákkal foglalkozik. Ez folytatása volt lényegében annak, amit a GE-ben is csináltam. Csak itt nyelvi problémákon kellett dolgozni. Ahol a szoftvernek a bemenete egy szabad cikk, interjú, a kimenetele pedig egy osztályozás. A szabad szövegek minden elemét érthetővé kell tenni a számítógép számára. Engem ez már egyébként is érdekelt, kíváncsi voltam, hogy ez hogy működik. Majd 2021-ben váltottam és azóta az Adverity GmbH-nál dolgozom. Mesterséges intelligencia kutatásban és fejlesztésben veszek részt. Olyan szoftveres módszerek után kutatok, amelyek bizonyos elemzői feladatokat tudnak segíteni, részben automatizálni. Mivel az Adverity egy olyan terméket állít elő, ami képes a marketing adatok automatizált gyűjtésére, átalakítására nagy mennyiségben, ezért adott, hogy szükség van ezeknek az elemzésére. Az adatok mennyisége ügyfelenként változik, de olykor egy-egy ügyfélnek lehet akár több ezer idősoros adata is, ezeknek a napi szintű hatékony elemzéséhez szükség van olyan rendszerekre, amelyek képesek maguktól megtalálni azokat az információkat, amikre az ügyfélnek jobban oda kell figyelnie. Például változik-e a trend, hová tud az ügyfél büdzsét allokálni, stb. Ezt szakmai körökben úgy hívják, hogy augmentált analitika. Az elemzőnek nem kell az elemzési lépés minden elemét megtennie, főleg akkor, ha túl sok adat áll a rendelkezésére, hanem mi kiválasztjuk a legérdekesebbet, és kiszűrjük, ami felesleges.

• Kik a megrendelőitek?

Kis- és nagyvállalatokig terjed a skála. A legnagyobb cég, akikkel együtt dolgozunk a Nestlé, de a mi szoftverünket használja a Redbull vagy az Ikea is. Innen még két csoportba sorolhatóak az ügyfelek: önálló brandek vagy marketing ügynökségek.

• Milyen készségeket, tudásanyagot sajátítottál el az alapképzés során, amelyeket tudsz a mindennapokban és/ vagy a munkahelyeden használni?

A mindennapjaimban semmit nem használok abból a tudásból, amit az alapképzés során felszedtem. De tudom, hogy az interjú órákból nagyon sokat tanultam. Hogyan kell idegen helyzetekben professzionálisan viselkedni. Segített abban, hogy különböző szakmai interjúhelyzetekben jobban teljesítsek. Egyébként is az én munkámban kell interjúztatni másokat is, például szakmai interjú során. Az interjú óra segített a kommunikációs készségek közvetett elsajátításában. Ezen kívül a szociológia képzés egy jó világszemléletet adott. Amit már említettem is korábban, a képzés a szemléletmódban ezt a diverzitást segített megvilágítani. Ezt nagyon nehéz számszerűsíteni, hogy ebből mennyit profitálok pénzben, de tudom, hogy nekem ez egy előnyöm, hogy nem csak egyfajta dimenzióban látom a szakmámból fakadó dolgokat. Könnyebb együttműködni más területekkel is. Én kvantitatív elemző, illetve mérnök, e kettő együttese vagyok, de vannak olyan területek - mint például a User Experience Research -, amelyek kvalitatív elemzésen alapulnak. Így könnyebb együtt dolgozni velük, hogy az ember érti ezeknek a hasznosságát.

• Az eddigi szakmai pályafutásod során mit éltél meg sikerként? Mire vagy büszke leginkább?

Már alapvetően siker volt az, hogy el tudtam helyezkedni ezen a pályán. Nem találkoztam sok szociológussal ezen a területen. Ezen a pályán főleg fizikusok, bioinformatikusok, meg simán matematikus programozók vannak.

• Mennyire segítettek a munkahelyeden a betanulásban?

Elég extrém órákat fektettem abba, hogy olyan szakmai szinten legyek, amelyen most vagyok. Nekem az a felfogásom, hogy egy bizonyos szintig lehet segíteni az embert, de utána magának kell feltalálnia magát. Kell egy önállóság. Az én munkámnak része is a kutatás. Nekem aktívan is kell fejlesztenem a tudásomat. Aktívan kell új módszereket keresnem. Nagyon sokszor szembejön az, hogy van egy módszer, probléma, amellyel korábban még nem találkoztam, és utána kell néznem, hogy hogyan kell azt megoldani. Szoftverfejlesztésben elvárt, hogy ha az ember előrébb akar lépni, akkor az új technológiákkal, fejlesztésekkel tisztában kell lenni. Persze kaptam segítséget, de az idő, amit én belefektettem, az nincs arányban ezzel.

• Van-e bármilyen javaslatod, ötleted, tanácsod a most felvételiző, egyetemi képzést kereső középiskolások, illetve a jelenlegi szociológus hallgatók számára?

A középiskolásoknak mindenképpen azt mondanám, hogy ne vegyék késznek az egyetemen tanultakat. Mindenképpen próbálják megtalálni, hogy ők mit szeretnének, és arról aktívan érdeklődjenek, olvassanak utána. Ami nagyon fontos még – és ez a középiskolásokra és az egyetemistákra is vonatkozik – az az angol nyelv használata. Az én területemen el se tudom képzelni, hogy valaki ne beszéljen angolul. Azon kívül még kell egy idegen nyelv. Nem is a napi munkához, hanem egyszerűen ad egy új szemléletmódot, alázatot. A jelenlegi szociológus hallgatók számára azt javaslom, hogy használják ki azt az időt, amíg fejleszteni tudják magukat. Munka mellett már csak nagy áldozatok árán lehet fejlődni. Nem szabad készpénznek venni azt, hogy az embernek mindig rengeteg ideje lesz. Nagyon fontos, hogy jól bánjunk az idővel és okosan.

• Milyen szakmai terveid vannak rövid és hosszú távon?

Rövid távon nincsen, mert most léptettek elő Seniorrá. Most így elégedett vagyok pár évig. Az én utam kétfelé ágazhat, talán az egyik jobban illik rám, mint a másik. Az egyik, hogy mint mérnök elindulok egy olyan vezető irányba, ahol a hangsúly más mérnökök iránymutatásán van. A másik pedig egy menedzsment irány, ahol az ember elsődlegesen a termék fejlesztésével foglalkozik. Hozzám inkább az első áll közel.

• Köszönöm szépen a beszélgetést!

 

Az interjút készítette Stankovicsné Szendi Anna

Aracs Bianka, Projektmenedzser

Aracs Bianka egykori szociológus hallgató az alap- és a mesterdiplomáját is a PTE Szociológia Tanszéken szerezte meg. Jelenleg az Állás-Pont 2000 Kft.-nél dolgozik, mint projektmenedzser. Feladata sokrétű. Különböző projektek megvalósításáért felel, marketing feladatokat lát el, statisztikai elemzéseket végez, továbbá csapattréningeket is szervez.

---

• Milyen háttérből érkeztél a szociológiai tanulmányaidhoz?

1992-ben születtem. Tüke pécsi vagyok. Középiskolába a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába jártam, általános és néprajz tagozatra. Már a gimnázium előtt javában cserkészkedtem. Ezért is választottam a néprajz tagozatot. Ezt az érdeklődésemet nevezem a szociológiai tanulmányaim előfutárának. Másfelől ismertem a Szociológia Tanszék akkori vezetőjét, Gáspár Gabriella tanárnőt, aki a kezembe adta egyszer E. Aronson: A társas lény című könyvét. Annyira tetszett az a sok szociálpszichológiai kísérlet, amelyeket a könyvben olvastam, hogy többet akartam mindezekről tudni. Ettől kezdve nem volt kérdés, hogy hova jelentkezem. Attól függetlenül, hogy tisztában voltam vele, hogy Baranya megyében, meg Pécsen ez nem egy annyira versenyképes szakma, mint egy közgazdász vagy egy jogi diploma. Utólag azonban nem bántam meg a választásom, mert a szociológia ad egy annyira általános tudást, amit utána, ha az ember egy kicsit még hozzátanul, bárhol tudja kamatoztatni. Legyen az a közgazdaság területe, vagy ha az állami szférába akar az ember elmenni, vagy az oktatásban maradni, esetleg a HR területén elhelyezkedni, mindenhová egy nagyon jó ugródeszkát nyújt.

Még az egyetemi képzés elején elköltöztem otthonról. Önálló életet akartam kialakítani magamnak. Tanulmányaim alatt végig dolgoztam diákként az Állás-Pont 2000 Kft.-nél, ahol jelenleg is dolgozom.

• Miért esett a választásod a szociológia képzésre?

Annyira tetszett a már említett könyv, hogy kíváncsi voltam, hogy mit lehet még a képzésen tanulni.

• Az egyetemi tanulmányaid során mely témakörök érdekeltek leginkább?

Ez nálam félévről félévre változott egészen addig, amíg nem kellett szakdolgozatot írni. A legelején – és ezzel nem voltam egyedül, több csoporttársam is így volt – az egyetemisták szabadidőeltöltése, lakhatási szokásai stb. érdekelt, mint témakör leginkább. Majd a párkapcsolat, nemek közötti eltérés kérdésköre érdekelt. Ami mind a mai napig foglalkoztat az egyrészt az egészség-, betegségmagatartás, egészségszociológia, illetve az időszociológia. Az utóbbi témakörből írtam az alap- és a mesterszakon is a diplomadolgozatomat. Annak idején Paku Áron tanár úr foglalkozott az idővel, Berger tanár úr meg a térelmélettel. Sokat vaciláltam, de végül is az idő témakörét választottam. Meglepő módon ezt a témakört a mindennapokban és a munkahelyemen is nagyon jól tudom hasznosítani; hiszen az idő körforgásában élünk, ez határoz meg mindent.

• Melyik szociológiai szemléletmód gyakorolt rád leginkább hatást?

Sok volt egyébként, de talán Bourdieu társadalmi rétegződés elméletei gyakoroltak rám leginkább hatást; e mellett pedig még Fukuyama: Bizalom című munkája. Ezt a könyvet még annyira nem értettem, amíg a mesterszakra jártam, de azóta foglalkoztatott és újra elolvastam. Nehéz könyvnek tartom mind a mai napig, de nagyon hasznosnak is.

• Az egyetem elvégzését követően mely munkahelyeken, milyen feladatkörökben dolgoztál?

Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódik, hogy az egyetem elvégzését követően én egy hosszú párkapcsolatból léptem ki, elváltam, és gazdasági okokból több munkahelyet is váltottam.

Az egyetem után közvetlen próbáltam elindítani egy saját vállalkozást. Két fiatalember alapított egy céget, olyasmivel foglalkoztak, mint a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet, és én is láttam ebben rációt, hogy ilyen cégre még szükség lehet, de az utolsó pillanatban visszaléptem. Jó pár hónapom ment el emiatt az egyetem után. Egy átmeneti időszak következett, amikor a korábbi és jelenlegi munkahelyemen, az Állás-Pont 2000 Kft.-nél vállaltam munkát. Amit nagyon szerettem volna a Központi Statisztikai Hivatalhoz bekerülni. Ezért eldöntöttem, hogy megpróbálkozom a kérdezőbiztosi feladattal, hogy bekerüljek a rendszerbe. Erre fel is vettek. Hónapokig összeíróként dolgoztam a KSH-nak. Fárasztó munka volt, alacsony fizetésért. Közben reméltem, hogy lesz üresedés az intézménynél. Mivel nem kaptam lehetőséget, hogy statisztikusként dolgozzak, elkezdtem más munkahelyeket keresni. Egy ismerősöm szólt, hogy az Egészségtudományi Karon lesz egy üresedés, igazgatási ügyintéző – oktatásszervező pozícióra keresnek embert. Megkaptam ezt az állást. Nagyon szerettem az egyetemen dolgozni. A mai napig onnan vannak a legkedvesebb ismerőseim, barátaim, a jelenlegi párom is. Amikor a munkám során kiderült, hogy értek a statisztikához, az SPSS-hez is, akkor megkértek arra, hogy tanítsak, illetve foglalkozzak e kapcsán is a hallgatókkal. Így lett az, hogy amellett, hogy oktatásszervezőként dolgoztam, kaptam statisztika/ kutatásmódszertani órát is. Több mint két évig dolgoztam az egyetemen (2017-2019). Ez idő tájt váltam el. Nagyon kevés volt a fizetésem. Egyedül nem tudtam kijönni, hónapról-hónapra éltem. El kellett mennem a multiszférába, ahol versenyképesebb fizetést tudtak ajánlani. A BAT Pécsi Dohánygyár Kft.-nél helyezkedtem el, mint termelés ütemező/ tervező. Idén tavaszig dolgoztam itt. Nagyon jó volt a fizetés és a munkahely is, de szerettem volna folytatni a tanulmányaimat doktori iskolában. Eddig mindig találtam valami kifogást, hogy miért nem kezdem el. Sajnos azonban a Dohánygyárnál nagyon sok volt a munka, amellett már nagyon nehéz lett volna bárminek is beleférnie. Volt, amikor hétvégén is dolgozni kellett, és egy idő után már nem bírtam, belebetegedtem a munkába. Láttam, hogy a tanulmányaimat sem fogják támogatni, úgyhogy eldöntöttem, hogy váltani fogok. Idén májusban kerestek meg a korábbi munkahelyemtől, az Állás-Pont 2000 Kft.-től, hogy egy új pozíciót fognak létrehozni és e kapcsán rám gondoltak. Teljesen megtaláltuk a számításunkat. Pont olyan feladatkört kaptam, amire nekem volt szükségem. Kellően végezhetek szakmámhoz közeli feladatokat, céges elemzéseket például; sokat kell járnom előadni, konferenciákon részt venni. Fiatal felnőtt korom óta dolgozom ennél a cégnél, örülök, hogy visszahívtak. Szerintem a vezetőség jobbkeze vagyok. Projektmenedzserként az összes projekt a kezem alatt fut át. Nem feltétlenül én valósítom meg az összeset, de én menedzselem, hogy a legelső ponttól egészen a projekt végéig minden rendben legyen. A lezárást is én tartom kézben. Home office-ban dolgozom. Ha pedig elmenős feladataim vannak, akkor pedig utazom, Baranya megyében főleg. Pályaorientációs előadásokat tartok iskolákban. Ha konferenciákon vagy gyűléseken veszek részt, akkor pedig szerte a városban.

• Milyen készségeket, tudásanyagot sajátítottál el a szociológia képzés során, amelyeket tudsz a mindennapokban és/ vagy a munkahelyeden használni?

Amiről sokat tanultunk a képzés során az a kapcsolati háló, kapcsolati tőke. Az erről való tudást abszolút tudom kamatoztatni a mindennapokban. Hogy mennyire fontos az, hogy a kapcsolataidat hogyan és miként ápold. Legyen szó szűk családi körről vagy szélesebb körökről. Az összes nálunk futó projektbe nagyon szépen bele tudom vezetni, amit tanultunk a kapcsolati hálóról. Ez volt az egyik tudás, amit elsődlegesen tudok hasznosítani, illetve a módszertani részből a statisztika. Ezt a tudást az egyetem óta folyamatosan hasznosítom. Azóta több statisztikai képzésen még pluszba részt vettem. Magát azt is tudom hasznosítani, hogy hogyan tanuljunk. Szerintem nálunk a szociológia képzésen nagyon jó volt, hogy megtanítottak minket tanulni; hogy ne csak az legyen, hogy elolvasunk egy könyvet és lesz egy lexikális tudásunk, hanem erről tudjunk beszélni is. Hogyan kell például egy kutatást interpretálni, szakirodalmakat összefoglalni stb. Mai napig ha előadást készítek, eszembe jutnak az egyetemen tanultak; mire figyeljek, mit hangsúlyozzak ki a kutatásból, mi a lényege az adott kutatásnak. A prezentációs készséget is fejlesztette a képzés. Nagyon interaktív volt minden óra. Motiváltak minket az oktatóink arra, hogy tartsunk előadást.

• Az eddigi szakmai pályafutásod során mit éltél meg sikerként? Mire vagy büszke leginkább?

Az Egészségtudományi Karon elindult egy képzés 2017-ben, aminek a szervezésében én is részt vettem. Én voltam az ügyintézője, egyik oktatásszervezője ennek a képzésnek, ami elég nagy siker én azt gondolom. Amit még sikerként élek meg utána a Dohánygyárnál az, hogy úgy kerültem oda, hogy nem tudtam SAP-t használni. Tudtam, hogy meg kell tanulnom, úgyhogy otthon leültem és megtanultam. Mire oda kerültem, hogy dolgozzak önállóan, véget ért a betanítási folyamat, tudtam használni a rendszert. Nem voltam olyan tapasztalt, mint aki tíz éve dolgozik a programmal, de – YouTube videókon keresztül, autodidakta módon, plusz kollégák segítsége által – megtanultam én is magabiztosan használni a nulláról. A jelenlegi munkahelyemen meg, ha mondhatom ezt, akkor minden nap van valamilyen sikerem. Párhuzamosan több projektben veszek részt és nagyon nagy sikerek vannak. Például van ez a pályaorientációs előadássorozatunk, amelyet augusztus végén kezdtünk el tartani gimnáziumokban, szakközépiskolákban, kollégiumokban. Ez egy nagyon nagy siker, mert a diákok kapnak ezzel egy olyan tudásanyagot, amivel előrébb tudnak jutni az életben. Mi interjútechnikákat mutatunk nekik, önéletrajzírásban segítünk, melyek használható tudást adnak nekik az életre.

• Van-e bármilyen javaslatod, ötleted, tanácsod a most felvételiző, egyetemi képzést kereső középiskolások, illetve a jelenlegi szociológus hallgatók számára?

A most felvételizők számára mondanék egy vicceset és egy kevésbé vicceset is. Egyrészt, hogy készítsenek elő néhány meleg pokrócot és sok koffeint a rengetek olvasnivalóhoz. Másrészről a hasznos tanácsom inkább az, hogy ne féljenek belevágni a szociológiába, mert olyan betonbiztos alapot tud adni, amivel még, ha szakot is váltanak, vagy maradnak az egyetemi életpálya modellnél, akkor is sikereket tudnak elérni. A további tanácsom, hogy használják ki a Bologna-rendszert. Tanuljanak szociológiát, tanuljanak mást is, mert erre sok minden ráépíthető, mivel annyira széles a skála, amit tanulunk.

A jelenlegi szociológus hallgatóknak meg azt mondanám, hogy nagyon bízzanak a tanáraikban, ha szakdolgozat előtt állnak, akkor a konzulensükben, és legyenek türelmesek, mert nagyon elfoglaltak az egyetemi oktatók, és ha nem válaszolnak az e-mailekre az nem azért van, mert nem foglalkoznak a hallgatókkal, csak nincs idejük. A témaválasztásnál pedig kérjenek segítséget.

• Milyen szakmai terveid vannak rövid és hosszú távon?

Rövid távon szeretném sikeresen zárni ezt az évet a munkahelyemen. Hosszú távon két célom van. A következő évben a munkahelyemen szeretnék pár sikeres rendezvényt lebonyolítani. Van továbbá néhány projektem, amelyek a jövő évben kerülnek lezárásra. A másik tervem, hogy most már nem szeretném tovább halasztani a doktori iskolába való jelentkezésem. Szeretném folytatni a tanulmányaimat egy doktori képzés keretében. A felvételi témám a mesterséges intelligencia hatása a munkaerőpiacra lenne.

• Köszönöm szépen a beszélgetést!

 

Az interjút készítette Stankovicsné Szendi Anna

Nagyné Gere Zsófia, Társaság a Szabadságjogokért szervezet adminisztratív és pénzügyi vezetője

Az esztergomi születésű Nagyné Gere Zsófia tizenhárom éve él Budapesten. 2020 óta a Társaság a Szabadságjogokért szervezet adminisztratív és pénzügyi vezetője.

---

• A pécsi szociológiai tanulmányokhoz milyen háttérből érkeztél?

Az érettségi után Esztergomban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kihelyezett karán kezdtem el szociálpedagógiát tanulni 2004-ben. Nem is volt a fejemben akkor még egyáltalán a szociológia. Pszichológiát szerettem volna tanulni, de oda nem vettek fel. Egy évet tanultam a szociálpedagógián. Nagyon szerettem ezt a szakot. Volt egy szociológia tanárunk, Farkas Péter, aki nagyon figyelt a diákokra, hogy ki, milyen habitus. Az első félév végi vizsgán kérdezte tőlem, hogy miért nem tanulok szociológiát. Én meg mondtam, hogy mert nem tudom, hogy mi az. Ekkor elmagyarázta nekem, hogy ő miket tanult, mit csinál és javasolta, hogy gondolkodjak el a szociológián. Egyébként nekem korábban a szakválasztás kapcsán egyetlen kikötésem volt, hogy ne kelljen matematikát tanulnom, mert ahhoz nem értek. Majd a szociológiára való felvételikor láttam, hogy a képzés része a matematika, a statisztika és attól féltem, hogy nem fogom tudni ezt megcsinálni. Viszont nagyon sok olyan területe volt a szociológiának, amely nagyon is érdekelt. Mindig nagyon fogékony voltam a társadalmi problémákra, egyenlőtlenségekre, és rosszul érintett, ha valakit hátrányosan megkülönböztetnek. Valahogy erre figyelt fel Farkas Péter, ezért is ajánlotta ezt a szakot. Egy év után át is jöttem Pécsre. Azt gondolom, hogy rengeteget adott a szociológia képzés az alapvető gondolkodásomhoz; a habitusomat, az érdeklődésemet annyira lefedte, és olyan dolgokat tanultam ott, melyek meghatározták a későbbi életemet is. Bár nem ezzel a területtel foglalkozom, az utamat nagy mértékben meghatározta. Pécs város is nagyon megfogott. Szívesen emlékezem vissza ezekre az időkre. Egészen addig, amíg gyakornokoskodni el nem kezdtem Budapesten, addig nagyon meghatározó helyszín volt az életemben Pécs és Esztergom. A barátaim főleg esztergomiak voltak.

• Az egyetemi tanulmányaid során mely témakörök érdekeltek leginkább?

Az első három évben még nem igazán találtam meg az érdeklődési köröm, majd, amikor szakirányt kellett választani tudtam, hogy nekem csak a gender szakirány jöhet szóba. Schadt Mária volt a szakirány vezetője – és a tanszékvezető is egyben – és nekem ő olyan példakép volt, hogy a mai napig meghatározza, hogy hogyan gondolkodom a nemek közötti különbségekről, illetve, hogy hogyan lehetünk mi nők egyenlőbbek az adott aktuális helyzetben. Amikor már megválasztottuk a szakirányt, és szakdolgozati témát kerestünk, a tanárnő erősen javasolta, hogy keressünk gyakorlati helyet. Akkor én a budapesti székhelyű Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesülethez jelentkeztem. Az egyik kutatómunka kérdőívezésében kaptam szakmai segítséget. Annyira megtetszett nekem ez a civil szféra, hogy eldöntöttem, hogy ilyen irányba fogok elmozdulni. Utána még egy gyakornoki helyet választottam tanulmányaim utolsó évében, 2009-ben, szintén Budapesten, az Amnesty International magyarországi szervezetét, ahol fél évig voltam gyakornok. Aktivista események szervezésében vettem részt. A célom az volt, hogy a nők elleni erőszakkal kapcsolatos témában jobban el tudjak mélyedni, szakértőkkel tudjak beszélgetni és hogy egy kicsit nagyobb rálátásom legyen erre a témára. Akkoriban csak ezt a gyakornoki helyet találtam, ahol a nők elleni erőszak megszüntetésére kampányokat szerveztek, és nekem ez volt a legfőbb szempontom. Nagyon kis létszámmal dolgozott még ekkor a szervezet; 2-3 fizetett munkatársa volt és számos gyakornoka. Meg is kaptam, amire vártam. Rengeteg könyv állt a rendelkezésemre, különböző szakemberekkel tudtam felvenni a kapcsolatot. Akkor ismertem meg a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) és a Patent Egyesület munkáját is. Nagyon nagy élmény volt velük találkozni, közösen szervezni eseményeket. A gyakorlati időm alatt szakdolgozatot írtam, szakmai anyagokat gyűjtöttem, majd lediplomáztam.

• Az egyetem elvégzését követően mely munkahelyeken, milyen feladatkörökben dolgoztál?

Még az államvizsgára készültem, amikor az Amnestynél megüresedett az irodavezetői pozíció. Mivel már korábban is végeztem pénzügyi és adminisztratív feladatokat a szervezetnek, adott volt, hogy jelentkezem az állásra. Átvettem az akkori irodavezető feladatait. 2010-től 2020-ig dolgoztam a szervezetnél. Évről évre újabb és újabb feladatokat is kaptam. A klasszikus irodavezetői pozíció már nem fedte le a munkakörömet; többek között pénzügyi tervezéssel, munkaügyekkel és részben adománygyűjtéssel is foglalkoztam. Ott kiderült a számomra, hogy nagyon élvezem a számokkal való munkát. Nagyon szerettem rendszerezni, rendszereket kialakítani. Elindult az adománygyűjtési tevékenysége is az egyesületnek, aminek kitanultam a fortélyait. Különböző belső meetingeken vettem részt más nemzetközi szervezetekkel. A munkaszerződésekkel is én foglalkoztam, eseményeket szerveztem, logisztikai feladatokat végeztem stb. Gyakorlatilag a belső könyvelést is én csináltam egy idő után. Tehát számos feladat „ragadt” rám, de ezt én nagyon élveztem, mert változatos volt a munkám. Ez idő tájt már öt-hat állandó munkatársa volt a szervezetnek. Hét és fél év után elmentem szülési szabadságra. Majd másfél év elteltével tértem vissza ugyanabba a pozícióba, de akkor már más volt a vezető. Valahogy ott volt valamiféle törés. Már a szülési szabadság alatt elgondolkoztam, hogy szeretnék-e ugyanitt dolgozni, tényleg ezt az irányt akarom-e továbbvinni. Akkor elkezdtem különböző, társadalomtudománnyal foglalkozó kutatócégeknek utánanézni. Az volt a döbbenet számomra, hogy bármennyire is szeretnék junior kutatóként elhelyezkedni, 1-3 év szakmai tapasztalatot vártak el. De hát, hogy menjek el kutatónak, ha nincs lehetőségem szakmai tapasztalatot gyűjteni? Az én gyakorlati időszakom nem kutatócégeknél zajlott, emiatt azt éreztem, hogy óriási hátrányból indulok itt a szociológia területén, mert nincs szakmai gyakorlatom. Több kutatócéghez is jelentkeztem, de nem nyertem sehova se felvételt; interjúra se hívtak be. Aztán úgy tűnt, hogy az a legokosabb, ha visszatérek az Amnestyhez. Végeztem is a feladataimat, de valahogy úgy megváltozott a szellemiség a vezetőváltás miatt. Nyilván minden vezető hozza magával a saját habitusát, elveit. Két év után végül eljöttem. Rengeteg pozícióra beadtam a jelentkezésem. Multiktól kezdve KKV-khoz (mikro-, kis- és középvállalkozásokhoz). Akkor volt egy olyan elképzelésem, hogy most van itt a lehetőség arra, hogy a civil szférát elhagyjam. Több pénz van a multiknál, akár nagyobb karriert lehetne befutni, de valahogy éreztem, hogy ez nem az én utam. Végül elkezdtem találkozni egy karrier coachcsal, akivel rengeteg féle irányról beszélgettünk, és számos karriertesztet is megcsináltam. Egészen egyértelműen kirajzolódott, hogy nekem az értékek és a küldetéstudat egy sarkalatos pont. Világossá vált, hogy én nem a multiknál fogok megöregedni, és az nekem nem jó, ha nem vagyok közel a társadalomhoz. Közben két szakképesítést szereztem, egyet a HR (Emberi Erőforrás Menedzsment), egyet pedig a pénzügy területén (Könyvvitel Középfokon) 2020-ban és 2021-ben, hogy a tapasztalataimat alátámasszam valamivel. Egyértelművé vált a számomra, hogy a civil szféra való nekem. A férjem javasolta a Társaság a Szabadságjogokért szervezetet, ahol adminisztratív és pénzügyi vezetőt kerestek, bár meg voltam róla győződve, hogy kevés vagyok erre a feladatra. Végül beadtam a jelentkezésem a meghirdetett pozícióra, mivel az eddigi szakmai tapasztalataimhoz tökéletesen illeszkedett, és ez egy nagyon jó kihívásnak tűnt. Online zajlott az állásinterjú és én akkor annyira el voltam bizonytalanodva, hogy most arról győzzek meg mindenkit, hogy én vagyok a legjobb, amikor még magamban sem vagyok biztos. Majd pár héttel később hívtak, hogy én kerültem kiválasztásra, amit döbbenettel és csodálkozással fogadtam, és persze elképesztően boldog voltam. Rá egy hónapra meg is kezdtem a munkát. Rengeteg segítséget kaptam, hogy hogyan legyen az ember középvezető. Úgy érzem – a visszajelzésekből is –, hogy ez valóban az én utam.

• Melyik szociológiai szemléletmód gyakorolt rád leginkább hatást?

Mindenképpen a gender. Elképesztő rálátást kaptam arra, hogy hogyan működik a társadalom és mi felé haladunk. A szociológiatörténet is nagyon érdekes volt. Egyébként a reál órákat is mindig nagyon vártam. Lénárt Imre és Bognár Adrienn tanította nekünk a statisztikát, matematikát. Számomra egy döbbenet volt, hogy a tanultakat értem; én, aki a középiskolában végig rosszul teljesített matematikából. Vártam ezeket az órákat, mert együtt kellett gondolkodni a tanárral, gyakorolni és értően figyelni kellett. Valószínűleg ez adta az alapot ahhoz, hogy a számok világa felé kezdtem el elmozdulni. Négyesre szigorlatoztam statisztikából és ez egy szuper élmény volt, hogy bebizonyosodott, meg tudom csinálni.

• Milyen készségeket, tudásanyagot sajátítottál el a szociológia képzés során, amelyeket tudsz a mindennapokban és/ vagy a munkahelyeden használni?

Kaptam egy olyan rálátást a társadalmi folyamatokra, illetve arra, hogy miben gyökerezhetnek a társadalmi problémák – ami nekem egy olyan alapot adott a civil szervezetekhez köthető munkámhoz –, mely által hitelesen tudok dolgozni. Egyébként nagyon sok szociológus munkatársam van. Fontos a kérdés kapcsán azt is kiemelnem, hogy én egy olyan családban nőttem fel, ahol nem beszéltünk társadalmi problémákról, sőt a barátaimmal sem tudtam arról beszélgetni, amit a szociológia szakon tanultam, vagy ami valóban érdekelt. Azáltal, hogy egy hasonló gondolkodású közegbe kerültem az egyetemen, nagyon élveztem, hogy különböző társadalmi problémákat tudunk megvitatni. Azt éreztem, hogy itt tényleg tudok azokról a dolgokról beszélgetni, melyek engem érdekelnek; és nem néznek ufónak, mert arról beszélek, hogy hogy élnek Szabolcsban az emberek, és mit lehetne tenni, hogy ne így éljenek, változtassunk, segíthessünk. Mindezek megerősítettek abban, hogy én tényleg ezen az úton akarok menni, és tenni is akarok azért, hogy ez az óriási szakadék a társadalomban megszűnjön. Ez is volt amögött, hogy végül civil szervezeteknél kötöttem ki. Itt érzem azt, hogy valóban tudok tenni egy jobb társadalomért.

• Az eddigi szakmai pályafutásod során mit éltél meg sikerként? Mire vagy büszke leginkább?

Arra mindenképpen büszke vagyok, hogy az Amnestyben gyakorlatilag a nulláról építettük fel a szervezetet. Ma már egy több mint húsz fős irodával büszkélkedhetnek, ami annak idején két fős volt. Az, hogy rendszereket építettünk ki az akkori igazgatóval, az nekem egy büszkeség. Az én tudásom, képességeim, hozzáállásom nélkül ez nem tudott volna így alakulni. Az is nagy büszkeség, hogy aztán tudtam váltani ennyi év után. Most már középvezetőként egy négyfős csapatot vezetek. Büszke vagyok arra, hogy az adminisztratív és pénzügyi folyamatokért én felelek egy negyvenfős szervezetnél.

• Van-e bármilyen javaslatod, ötleted, tanácsod a most felvételiző, egyetemi képzést kereső középiskolások, illetve a jelenlegi szociológus hallgatók számára?

Lehet, hogy nem is a hallgatóknak lenne javaslat, hanem általában a képzési rendszernek, hogy sokkal több gyakorlatot, illetve olyan órát kellene szervezni, ahol a diákok fogják magukat és elmennek Komlóra, vagy kimennek az utcára, vagy elmennek olyan családokhoz, ahol testközelben tapasztalhatják meg azt, amiről tanulnak is egyébként. Nekem a gyakorlati rész nagyon hiányzott és amikor rájöttem, hogy erre van lehetőség, csak magamnak kell proaktívan megszervezni, az nagyon jó volt. Ez határozta meg azt is, hogy jelenleg én itt vagyok; ez ennek köszönhető. Javaslom a hallgatóknak, hogy keressék fel a tanáraikat és mondják, hogy ők szeretnének például roma családokkal találkozni, mert nagyon sok hallgató nem tudja, hogy ők hogy élnek. Nem tudom, hogy jelenleg kötelező-e gyakornokoskodni, a mi időnkben még nem volt az. További javaslatom a hallgatóknak, hogyha szociológusok szeretnének lenni, akkor menjenek el társadalomkutató cégekhez gyakornoknak, mert különben nehezen fognak elhelyezkedni ezen a pályán. A volt hallgatótársaim csak minimálisan foglalkoznak társadalomkutatással, ami nagyon szomorú, mert ez egy gyönyörű szakma. Azonban a kutatócégekhez bejutni nagyon nehéz. Nagyon jó lenne valamilyen együttműködést kialakítani egyetemek és kutatócégek között.  

• Milyen szakmai terveid vannak rövid és hosszú távon?

Hosszú távú célom az egyesületünket még stabilabb lábakra állítani; intézményi támogatásokat szerezni, és fenntartani azt a biztos hátteret, amelynek köszönhetően a szakmai munka még eredményesebb lehet. Alapvetően úgy érzem, hogy a helyemen vagyok most, úgyhogy nincsenek különösebb terveim a közeljövőre vonatkozólag. Nyilván mindig lehet fejlődni, mindig lehet jobban csinálni, és én szeretnék ebben a pozícióban a lehető legtöbbet elérni és a legtöbbet adni.

• Nagyon szépen köszönöm a válaszadást és sok sikert kívánok a további munkádhoz!

 

Az interjút készítette Stankovicsné Szendi Anna.

Slachta Krisztina, Kutató, Regionális Kutatások Intézetének tudományos titkára

Slachta Krisztina egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte. 2006-ban szociológus, majd 2011-ben MA történelem szakos diplomát szerzett. 2014-ben doktorált a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola hallgatójaként, majd 2020-ban habilitált történelemtudományból, szintén a PTE-n. Krisztina 2022 tavaszától a pécsi Regionális Kutatások Intézete tudományos titkára. Kutatási területe a magyar állambiztonsági szervek és együttműködései története, a 20. század második felének hétköznapi élete, életmódtörténete, az idegenforgalom, szubkultúrák, kisebbségek története. Két önálló monográfiája mellett összesen 65 tudományos közlemény szerzője.

---

• Kérlek, mesélj az életutadról. Hol születtél? Hol jártál iskolába?

Kiskunhalason születtem 1980-ban. Hét évvel később költöztünk Pécsre. A Leőwey Klára Gimnáziumban érettségiztem. Még a gimnázium alatt egy évet voltam kint tanulmányi ösztöndíjjal Fellbachban, Németországban. A német nyelv később is mindig vissza-visszatért az életembe, szerencsére. A gimnáziumban fantasztikus magyartanárunk volt, ezért a magyar szakot választottam, és mivel a családunkban több földrajzos is volt, így a földrajz szakra is jelentkeztem. A magyar szakot fél év után otthagytam. A földrajzot pedig úgy másfél év után, mert az első év végén már jelentkeztem szociológiára. A szakváltásnak az oka az volt, hogy engem a társadalomföldrajz, az urbanisztika érdekelt, ugyanakkor a geológia, kőzettan, térképszerkesztés stb. témakörök viszont kevésbé. A szociológia akkor még osztatlan képzés volt. Szigorlattal, szakdolgozattal, munka mellett hat év alatt végeztem el. Még hallgatóként Gyűrűfű elnéptelenedését vizsgáltam, melyből egy-két tanulmány született. A szakdolgozatomat pedig Gerhard Schulze élménytársadalom koncepciójának divattörténeti fázisaiból írtam. Szerettem volna mindenképpen doktori iskolába is járni, ezért 2007-ben jelentkeztem a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola levelező képzésére. Mellette az Orvosi Karon voltam a Tanulmányi Osztályon ügyvivő szakértő. Szakmában nagyon nehéz volt akkor elhelyezkedni. 2009 és 2011 között, párhuzamosan a doktori képzéssel, a Történettudományi Intézetben elvégeztem a mesterszakot, ahol 2009-től lettem tanársegéd. Doktori dolgozatomat a keletnémet és a magyar állambiztonsági szervek együttműködésének vizsgálatából írtam Prof. Dr. Gyarmati György témavezetésével. Nem ezzel a témával szerettem volna foglalkozni, de e kapcsán kaptam egy kutatási lehetőséget, felkérést. Külföldi kutatói ösztöndíjakra is pályáztam, és ezzel a témával már mindegyiket meg is nyertem.

• Bár már utaltál rá, de kérlek, ha még részleteznéd, hogy a szociológia szakot milyen indíttatásból választottad?

A társadalom struktúrája, rendszere, felépítése, rendező elvei azok, amelyek engem érdekelnek. Egyetemi hallgatóként leginkább a város-, illetve faluszociológia érdekelt. Vas megyei a családom eredendően. Egészen más, hogy hogy néz ki egy vidék Vas megyében, egy aprófalvas Baranya vagy például Bács-Kiskun megye, ahonnan édesapám származik. Miért teljesen más ott egy falukép? Bácsalmáson vastag, magas téglafalak vannak, be se lehet látni az udvarokba, háromszáz kilométerrel odébb, Vas megyében pedig, nemhogy nincs kerítés, de még az ajtót sem zárják az ott lakók. Mindig is érdekeltek az ilyen jellegű mentalitástörténeti különbségek. Szeretem a mostani munkahelyemen, itt az RKI-ban is, hogy a jelenre orientált, a hétköznapok szempontjából releváns és a mindennapjainkra vonatkozó témákkal, területi különbségekkel, gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Fontosnak tartom a szociológiában az interdiszciplinaritást. Ha akarom nettó társadalomföldrajz, ha akarom közgazdaságtan, de lehet filozófia, illetve történelem is. Igazából határterület mindegyik, de tetszett ez a sokszínűsége a képzésnek. Nagyon változatosak voltak az órák, nagyon jó oktatóink voltak, fiatalok és idősek egyaránt. Nagyon szerettem a XX. századi társadalomtörténetet. Nagyon érdekesek szerintem a szociológiaelméletek is; hogy ugyanarról a társadalomról mennyire mást mond például Luhmann, Schulze, Bourdieu. Az egy más kérdés, hogy a munka világában ezzel mennyire lehet elhelyezkedni… Egy volt hallgatóm fogalmazta meg azt, hogy úgy látja saját magán és a volt csoporttársain is, hogy mivel a bölcsészképzés változatos, és egy csomó kapcsolódási pontot ad, ezáltal egy jó alkalmazkodóképességet is ad; legyen az bármilyen irodai munka, közigazgatás, kormányzati szerv, ügyfélszolgálati munka stb. Egy bölcsész, mivel az emberekről tanul, közelebb is áll hozzájuk, továbbá bármire át tudja képezni magát.

• Melyik szociológiai szemléletmód gyakorolt rád leginkább hatást?

Leginkább a német szociológiai vonal: Marx és Weber nézetkülönbségei ugyanarról a társadalmi átalakulásról; továbbá érdekelt Simmel, Tönnies, a teljes frankfurti iskola is. A kedvencem pedig Schulze élménytársadalom elmélete volt. A tudásszociológia órák is nagyon érdekesek voltak Füzér Katalinnal. A szociológiatörténet szigorlatra való felkészülés pedig egy nagyon nagy szellemi élmény volt. Két hónapot tanultam rá. Akkor a csoporttársammal, aki azóta az ELTE-n lett szociológus oktató, docens, Éber Márk Áronnal, egy nagy lapra készítettünk egy nagy áttekintő ábrát, gyakorlatilag egy szociometriát a legmeghatározóbb szociológiai irányzatokról. Számomra a kutatásmódszertan, statisztika kevésbé voltak érdekesek, kivétel a kvalitatív módszertan órák, azokat szerettem.

• Az egyetem elvégzését követően mely munkahelyeken, milyen feladatkörökben dolgoztál?

Az első formálisabb munkahelyem az Orvosi Kar Tanulmányi Osztálya volt. Emellett elkezdtem a doktori iskolát, majd kaptam egy félállást a Történettudományi Intézetben. 2010-től lett főállású, tanársegédi státuszom a Modernkori Történeti Tanszéken. 2011-től 2014-ig a Történettudományi Intézet, Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszéken oktattam. 2014-ben meglett a doktori fokozatom, és elköltöztem Pestre. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lettem tudományos kutató. Az előző munkahelyemen nagyon sokat kellett adminisztrálnom, nem jutott elég időm írni, kutatni. Azt reméltem, hogy a levéltárban majd főállású kutatóként mindenre lesz időm. Nagyon belecsúsztam egy munkafüggő körbe. Úgy gondoltam, hogy mindent el kell vállalni, mert nem lehet tudni, hogy milyen további lehetőséget ad egy adott konferenciarészvétel. Nagyon sok külföldi kutatót ismertem meg konferenciákon. Évtizedekre szóló barátságok, ismeretségek kötődtek így. Mindig az volt bennem, hogy ha nemet mondok egy lehetőségre, akkor nemet mondok az abból hatványozottan adódó további sok-sok lehetőségre és kapcsolatra is. Azonban, ha az ember mindent elvállal, akkor az fizikailag nem működik. Másrészt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nem egy klasszikus kutatóintézet, ahova a kutatónapokon kell bejárni, azon kívül meg az ember tud más levéltárakba, könyvtárba vagy külföldre is menni kutatni, hanem ide minden nap kötött munkaidőben kellett bejárni. Azt a fajta fizikai szabadságot, amely egy bölcsész kutatáshoz kell, azt itt nem kaptam meg. Hiányzott az egyetemi közeg is, illetve az, hogy németül dolgozzak. Így jött az Andrássy Egyetem Doktori Iskolája, mely egy nagyon kis létszámú egyetem (kb. 35 oktatóval és 220 hallgatóval). Amit a PTE-n a tanszéki, kari ügyintézők végeznek, azt mind én egyedül, egyszemélyben csináltam az Andrássyn. A felvételi tanácsadástól, a konferenciaszervezésen át az oklevelek nyomtatásáig bezárólag, plusz a teljes doktori ügyintézés. De nagyon sokat tanultam mindezekből, mert nagyon sok olyan területbe láttam bele, amit itt Pécsen száz ember csinál. A teljes habilitációs bizottságnak is én voltam a titkára. Másfél év után elment onnan a pályázatos kolléganő, és akkor megkaptam az egyetem összes pályázatát is, amit a PTE-n szintén sok-sok ember csinál. Nagyon nehéz időszak volt ez 2018-tól 2022-ig. Még 2022-ben, a munkahelyváltást követően is dolgoztam az Egyetemnek, lezártunk néhány projektet. Én vezettem be az Andrássyn a tudományos blogot, a kutatók éjszakáját, hogy jobban benne legyünk a magyar köztudatban. Amikor jött a covid, akkor a teljes doktori iskolát át kellett állítani online képzésre. Nagyon változatos volt a munkaköröm, nagyon aktív, de egyben fárasztó is. Ugyanakkor nagyon sok sikerélményt is adott, mivel átláttam az egész folyamatot, ezért, ha például elnyertünk egy pályázatot, akkor az az én sikerem is volt. Mivel ez egy nagyon kicsi egyetem, igaz, hogy nem az én nevem alatt lett beadva a pályázat, de tudta például a rektor, hogy én dolgoztam vele, és megköszönte személyesen a munkánkat.

• Miért váltottál munkahelyet 2022 tavaszán?

Egyrészt nagyon kezdett elegem lenni ebből az iszonyú pörgésből. Illetve még a Levéltárban dolgoztam, amikor elnyertem egy posztdoktori ösztöndíjat, melyhez egy monográfiát kellett megírnom. Mindezen munkák mellett – én egy éjszakai típusú ember vagyok – megírtam egy kötetet, melyet beadtam habilitációnak. Közben jártam le Pécsre tanítani, hogy meglegyenek az éveim, hogy tudjak habilitálni. A habilitációra 2020-ban került sor. Elegem lett Budapestből hét év alatt, és akkor elkezdtem Pécsett állásokat keresni. (A férjem a covid óta otthonról dolgozik.) Nem akartunk végleg Budapesten maradni. Amint a költözést eldöntöttük, három napon belül megtaláltam a mostani állásom, amiben minden megvan, amit eddig csináltam.  Jelenleg tudománymenedzsmentben – melyhez hozzátartozik a tudománymarketing, tudománykommunikáció is – dolgozom a pécsi Regionális Kutatások Intézetében részmunkaidőben. Szervezési feladataim vannak; tudományos adminisztratív munkát végzek; egy kicsit pályázati tanácsadással is foglalkozom a fiatalok felé főleg. Emellett óraadóként tanítok továbbra is a PTE BTK Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszékén. Még az előző munkahelyemen, az Andrássy Egyetemen találtam ki ezt a témát, hogy projektmenedzsment bölcsészeknek. Ezt szeretem a legjobban tanítani, mert nagyon hasznos és a hallgatók is nagyon élvezik.

• Milyen készségeket, tudásanyagot sajátítottál el a szociológia képzés során, amelyeket tudsz a mindennapokban és/ vagy a munkahelyeden használni?

Amit kiemelnék, az a nézőpontok sokfélesége, a megértő szociológia. Amikor vitatkozunk barátokkal, történész ismerősökkel, akkor mondom azt például, hogy ’igen, ez egy nagy történeti folyamat, társadalmi átalakulás, de én mögötte értem és látom az egyént is, aki adott esetben brutálisan cselekszik, vagy elfogadhatatlan dolgot tesz, de azt úgy jobban meg tudom érteni.’ A szociológia ad egy egészen más rálátást a napi politikai, társadalmi problémákra. Tágabb összefüggéseket segít keresni. Egy olyan holisztikus szemléletet nyújt, amely kevés szakmánál mondható el. Nekem teljesen evidens, hogy naponta olvasom a német sajtó széles palettáját, mert nem elégszem meg azzal a három-négy hírforrással, melyet az ember Magyarországon olvasna. A megértő szociológiai gondolkodásmód érvényesül a munkám során is. Segít abban, hogy ne csináljak magamnak felesleges helyzeteket; a konfliktusokat jobban tudjam kezelni. A szociológia képzés az íráskészség fejlesztésében is segített. Szociológusként, társadalomtudósként a nyelvi megfogalmazás nagyon fontos. A társadalomtörténeti kurzusomnak néhány elméleti óra az eleje (Marx, Weber, Schulze stb.), melynek során mindig hangsúlyozom, hogy az egyes fogalmaknak (például tőke, társadalmi státusz, habitus) óriási elméleti háttere van, és fontos, hogy amikor a hallgatók a társadalomról írnak, akkor ezeket a fogalmakat értően használják.

• Van-e bármilyen javaslatod, ötleted, tanácsod a most felvételiző, egyetemi képzést kereső középiskolások, illetve a jelenlegi szociológus hallgatók számára?

Azt nem tudom, hogy mik a technikai lehetőségei annak, hogy szakpárt lehessen felvenni a szociológia mellé, de azt látom a volt hallgatótársaimnál és a volt diákjaimnál is, hogy önmagában egy szociológus diploma nem lesz elég. Azt tapasztalom, hogy az tud akár szociológusként is elhelyezkedni, aki például Pécsről elment a Corvinusra doktorizni, vagy elment külföldre, vagy végzett a szociológia mellé például egy nemzetközi kapcsolatok vagy környezetmérnök szakot; vagy az én esetemben egy történelem szakot. Sajnos a tudományos életpályának elég szűkek a lehetőségei Pécsett, de Budapesten is. A fővárosban vannak, akik az ELTE-n, a Corvinuson végeztek, ilyen szempontból még nagyobb a konkurencia. Azt látom, hogy azok tudnak elhelyezkedni, akik végeztek pluszban például egy szakfordítói képzést, amihez ad a szociológia képzés egy nagyon széles társadalmi tudást. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a bölcsészkaron végzettek körében a munkanélküliek aránya nem nagy, mert nincsenek úgy beszűkítve egy szakmai életpályára, mint például egy gépészmérnöki BSc-vel. Nagyon javaslom a hallgatóknak, hogy angolt sokat tanuljanak, mert bárhova veti őket az élet, az mindig kelleni fog.

• Végezetül kérlek, beszélj egy kicsit a rövid és hosszú távú szakmai terveidről!

Az egyik fő terv, hogy még egy posztdoktori ösztöndíjat beadjak, mert életkorilag még pont beleférek; és akkor egy olyan kutatási témával foglalkoznék, amely egyrészt visszatérés Pécshez, illetve a szociológia alapokhoz is. A témakör a falukutatás, faluszociológia, ezen belül is az orfűi tavak története lenne. Az egyik fő kutatói kérdésem, hogy a tavak hogyan alakították át az ott élők mindennapjait, társadalmát. A Bolyai János Kutatói Ösztöndíj keretében ez egy hároméves kutatás lenne, mely egy monográfiával zárulna. A helytörténeti kutatáshoz végre újra interjúzhatnék, emellett levéltári kutatást is tervezek végezni. A másik szakmai terv, hogy a projektmenedzsment bölcsészeknek témakörben szeretnék egy gyakorlati kézikönyvet készíteni, illetve kidolgozni egy kurzustematikát.

• Mindegyik ötletedhez, kutatásodhoz nagyon sok sikert kívánok, és köszönöm az interjút!

 

Az interjút készítette: Stankovicsné Szendi Anna.

Fatér Máté, Kutató, Ipsos

Fatér Máté egykori szociológus hallgató jelenleg az Ipsos közvéleménykutatócégnél dolgozik kutatóként.

---

• A pécsi szociológiai tanulmányokhoz milyen háttérből érkeztél?

Budapesten születtem, egy Montessori jellegű általános iskolába jártam, ahol nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy kreatív legyek, illetve kíváncsi a világra. A középiskolát a Kölcsey gimnáziumban kezdtem el francia szakon, de egy év után otthagytam mert úgy éreztem, hogy nekem erre nincs akkora szükségem, mint amennyi elvárást tesznek rám, vagy amekkora terhet jelent számomra ez a fajta oktatás. Ezért vidékre költöztem Paks környékére édesapámhoz, ahol egy mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem. Azért döntöttem így, mert akkoriban nagyon érdekelt a fenntarthatóság és az önellátás és ezekkel szerettem volna foglalkozni. Főleg a növénytermesztés érdekelt, az állattartás kevésbé. Aztán talán 11-ben a középiskolában kaptam egy lehetőséget, amivel három hónapra ki tudtam menni Dániába egy népfőiskolára. Tulajdonképpen egy ilyen ösztöndíjszerű lehetőséggel, ahol mindenféle jó dologban lehetett részem. Ide is leginkább az önellátás és a környezetvédelem iránti lelkesedésem vitt el, úgyhogy ezzel is foglalkoztam főleg, de mellette sokat festettem, főztem, és az országot is amennyire tehettem bejártam. Amikor hazajöttem Dániából még egy évem volt hátra a suliból és valahogy így 12-ben kezdtem el gondolkozni, mit is kéne csinálni a továbbiakban. Ekkor mentem vissza egy beszélgetésre a Kishantosi népfőiskolához, akik a dániai ösztöndíjat adták nekem arról, hogy milyenek voltak a tapasztalataim, hogy éreztem magam ebben a három hónapban mit tanultam belőle. És igazából ők ajánlották, hogy az én érdeklődési körömhöz és az elképzeléseimhez ők a humánökológia szakot látják alkalmasnak. De ehhez nyilván szociológiát kell először tanulni, mert a humánökológia csak mesterképzésként létezik, úgyhogy így kavarodtam tulajdonképpen a szociológiához.

• Az egyetemi tanulmányaid során mely témakörök érdekeltek leginkább?

Én egyébként az ilyen történeti kurzusokat nagyon élveztem, ahol egy kicsit többet megtudhattam a történelemről. Új összefüggéseket tanultunk, új szemszögekből néztük meg a folyamatokat ahhoz képest, mint amit a korábbi iskolarendszerekben tanítottak. Aztán a kulturális jelenségekkel vagy magával a kultúrával foglalkozó kurzusok voltak érdekesek. Illetve nyilván én az ilyen statisztika meg mindenféle kutatásmódszertani szoftverek megismerését mindig nagyon élveztem. Az SPSS-t, nyilván az elején az Excel is szórakoztató volt a maga nemében, azt hiszem hogy ezeket tudnám a leginkább kiemelni. Amikor odakerültem a tanszékre akkor engem a környezetvédelem meg a „zöldségek” izgattak nagyon, és sajnáltam hogy nem találok olyan kurzust amihez jobban kapcsolódnak ezek a témák. Amikor viszont valamilyen kurzus közelebb tudott vinni ehhez, azokat nagyon élveztem. Ilyen volt például a városszociológia kurzus, azt például kifejezetten szerettem amiatt hogy ott megjelentek ilyen szempontok.

• Még az egyetemi éveid alatt létrehoztál, létrehoztatok egy közösségi kertet Pécsen. Erről kicsit mesélnél nekem?

A közösségi Kert ötlete az alapképzés első évének nyarán született meg. Szóltam Füzér Katalin tanárnőnek, hogy van egy ilyen ötletem, és hogy szerinte ezzel érdemes-e foglalkozni, vagy mit lehetne kezdeni ezzel az ötlettel. Füzér Katalin tanárnő összekötött Kia Goolesorkhi tanárúrral, ő szervezte Bedő Zsolt tanárúrral együtt a Simonyi inkubációs programot. Én egy nyári kurzusra mentem, ahol ilyen startup vállalkozásokat segítettünk beindítani. És én ezzel az ötletemmel kerültem be, a közösségi kerttel és el is kezdtünk vele foglalkozni. Először Facebookon kezdtük el szerveződni, próbáltunk helyet keresni, közösséget szervezni hozzá, emberekkel beszélgettünk, matricákat raktunk ki sok helyre. Aztán egy ideig nem nagyon tudtunk egyről a kettőre jutni a sztoriban mert nem volt helyünk, ahol tudtunk volna kertészkedni és nehéz volt a várostól egy helyet szerezni. Aztán már nem tudom pontosan megmondani, három vagy négy évvel később újabb lendületet kapott a projekt, amikor sikerült az önkormányzattal megegyezni és kaptunk egy nagyon jó helyet. És így végül testet is öltött a Zöld Folt közösségi kert, ami azóta is virágzik a pécsi Király utca egyik kis „titkos” belső udvarán. Büszke vagyok rá, az egyik legjobb dolog amit eddig elértem.

• Milyen készségeket, tudásanyagot sajátítottál el a szociológia képzés során, amelyeket tudsz a mindennapokban és/vagy a munkahelyeden használni?

A legfontosabb készség amit elsajátítottam az egyetemen az R nevű statisztikai programnak a használata, amelyet eléggé sikerült elmélyíteni a mesterképzés alatt, és azóta is elég intenzíven és aktívan tudom használni. Ezenkívül én azt gondolom, hogy leginkább soft skillek-et tanultam, mint például a kritikus gondolkodás, a szövegalkotás, sokkal jobban tudok rendszerezni, a tudományos gondolkodásmód sokat segített, hogy rendszerszinten tudjak gondolkodni. Illetve nyilván a megismerés képessége, hogy más nézőpontokból tudom megismerni és értelmezni a körülöttem lévő világot a társadalmi kérdéseket, jelenségeket.

• Az egyetem elvégzését követően mely munkahelyeken, és milyen feladatkörökben dolgoztál?

Az egyetem után elég nehéz volt elhelyezkedni pláne úgy hogy semmi tapasztalatom nem volt még. Egy év után kerültem az Ipsos piackutató céghez, és azóta is ott dolgozom kutatóként. Amikor bekerültem a céghez, akkor kifejezetten reklámokkal foglalkozó osztályhoz kerültem ami egy kisebb osztály volt és akkor leginkább reklámokat mértünk és kutattunk, hogy ezek a reklámok mennyire segítik az egyes termékeknek vagy szolgáltatásoknak a jó hírnevét vagy sem. Aztán fél év után átkerültem egy másik osztályra, ahol custumer experience-el foglalkozunk leginkább és ezen belül, hogy az egyes ügyfeleink hogyan tudnak jobb minőségű termékeket, szolgáltatásokat nyújtani az ő ügyfeleik számára. Mindenféle kutatásban részt vettem már és a kutatás mindenféle szakaszában és feladatában is szereztem már tapasztalatot. 2022 óta távmunkában dolgozom Ljubljanából, rugalmas időbeosztással, ami lehetővé teszi számomra, hogy megismerjem a várost és a helyi kultúrát.

• Az eddigi szakmai pályafutásod során mit éltél meg sikerként? Mire vagy büszke leginkább?

Nekem sokáig nehéz volt az, hogy egy piackutatócégnél vagyok szociológusként, ez valahol az érem másik oldala. Nehéz szakmai sikerként könyvelni bármit, amit a karrieremben elérek hogyha abból indulok ki, hogy én szociológusként végeztem. Ettől függetlenül szakmai sikerek tekintetében, én igyekszem úgy élni az életemet, hogy mindent, amit csinálok arra utána büszke legyek. És hogyha egy prezentációt készítek vagy egy kimutatást kell összeraknom akkor azok a lehető legjobb minőségűek legyenek. Én azon igyekszem és azon dolgozom, hogy mindennap elérjek kisebb sikereket.

• Milyen szakmai terveid vannak rövid és hosszú távon?

Rövid távon szeretnék fejlődni azokban a munkákban, folyamatokban amelyben jónak érzem magam, újabb programokat megismerni és még jobb eszközöket létrehozni amik segíthetnek egy kutatást. Szeretnék önállóbb lenni a kutatások terén, és több kutatást vinni elejétől a végéig mert jelenleg egy junior kolléga vagyok, úgyhogy leginkább háttérmunkákat végzek, saját kutatást csak keveset vittem. Hosszútávon meg nem tudom, olyan nehéz manapság hosszú távon tervezni, és én annyira nem is szeretek ezeken gondolkozni. 

• Van-e bármilyen javaslatod, ötleted, tanácsod a most felvételiző, egyetemi képzést kereső középiskolások, illetve a jelenlegi szociológus hallgatók számára?

Én a szociológiát sokat szoktam ajánlani hogy ha azt érzem valakin hogy alapvetően egy nyitott érdeklődő személy aki valahogy nem találja vagy érti a helyzetét a világban, mert azt gondolom hogy a szociológia egy nagyon sokrétű és egy széles skillset-et  biztosító képzés, úgyhogy tényleg előszeretettel szoktam ajánlani. Nem biztos, hogy a szociológiában mindenki meg fogja találni magát, meg fogja találni a célját, azonban a képzés általánossága miatt, mindenkinek segíthet megtalálni, hogy mi fogja őt érdekelni, és ilyen módon hozza közelebb a célokat. Segít hogy többet megérts a világból, segít hogy megismerd hogy hol helyezkedsz el te ebben a világban és segít megérteni hogy mire van szükséged.

 

Az interjút készítette Völgyi Bence