Goják Éva

Goják Éva magyar szakon szerezte első diplomáját, jelenleg mégis olasz és francia nyelvű szakfordítóként, tolmácsként és magántanárként tevékenykedik, aki szerencsésnek érzi magát, hogy az lehet a munkája, ami a passziója is.

„A fordítás számomra egy olyan tevékenység, amit élvezettel csinálok.”

Miről szeretnél beszélgetni?

Elsősorban az egyetemi éveidről, hogy miért is a BTK-t választottad.

Eredetileg francia-magyar szakon kezdtem, de a második év végi záróvizsgák után átmentem magyar szakra. Ezen a szakon szereztem az első diplomámat, majd az államvizsga után francia és olasz szakon folytattam a tanulást. Levelező tagozaton, illetve orosz szakos átképzőn. Azért választottam a BTK-t, mert mindig tanár akartam lenni. Tudom, hogy ez furán hangzik, de tényleg ez volt a vágyam kiskoromtól kezdve. Az egyetemtől nem messze volt a kertünk, és amikor elmentünk az épület előtt, mindig áhítattal néztem a diákokra, akik odajártak.

Kikre emlékszel szívesen, kik voltak azok a személyek csoporttársaid vagy a tanárok közül, akik nagy hatást tettek rád?

A francia szakon Máté Györgyiről csak jót tudok mondani, valamint Pernecker Jolánról is. Magyar szakról Szépe György és Kassai Ilona, Hanus Erzsébet és Nagy Imre tett rám nagy hatást, az olasz tanszékről Józsa Juditra emlékszem, pedig vele csak az államvizsgán találkoztam, Neményi Kázmér volt akkor a tanszékvezető, Tóth László, a mostani tanszékvezető-helyettes pedig csoporttársam volt, vele nagyon jóban voltunk. Magyar szakról Szalontai Szonja és Gazdag Ágota az, akikkel még ma is tartom a kapcsolatot. Utóbbi most a Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese. Szívesen gondolok a Tavasz nevű kocsmára, ami az Uránia mozival szemben volt, ahol gyakran összeültünk a barátaimmal. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem voltam az a keményvonalas bölcsész, ők a Szenesbe jártak, míg én inkába az orvosin és jogon tanuló barátnőimmel lógtam. Ugyanakkor egy percig sem bánom, hogy a magyar szakra jelentkeztem, mert fantasztikusan sokat olvashattam az egyetemi évek alatt.

Hogyan indult a karriered, hogy lett belőled szakfordító?

Az egyetem után nem kaptam tanári állást, így olasz fordítóként kezdtem dolgozni fordítóirodák számára. 1993-2000 között az Alexandrának dolgoztam, gyerekkönyveket, meséket fordítottam, valamint az 1000 kérdés 1000 válasz sorozat darabjait. A legjobb regényt fordítani, de csak akkor, ha adnak rá elég időt. Emellett fordítottam állatvilágról szóló könyvet is, jelenleg viszont jogi, gazdasági, műszaki szövegek magyarításával foglalkozom elsősorban. De még sok más érdekes dolgot is fordítok, például reklámszövegeket.

Mennyiben járultak hozzá egyetemi tanulmányaid ahhoz, hogy sikeresen űzhesd ezt a szakmát?

A fordítás számomra egy olyan tevékenység, amit élvezettel csinálok. A szakfordítás szaknyelvvel már rutin szinten megy, 1000 szakfordítás már biztos a hátam mögött van, ugyanakkor a műfordítás is nagyon vonz. De ehhez idő kell. Először el kell olvasni, le kell fordítani, majd hagyni kell egy ideig, hogy ülepedjen, majd jön a magyarosítás. Ide jobban kell a szövegalkotási képesség, a szakfordításhoz ez kevésbé szükséges. Józsa Judit az, aki fantasztikusan fogalmaz, tőle sokat tanultam ebben a tekintetben. Most éppen egy francia-magyar dráma fordítására pályáztam. Azt viszont el kell mondanom, ahhoz, hogy valaki szakfordításból jól éljen, napi 11-12 órát kell dolgoznia, folyamatosan képeznie kell önmagát, minden szöveget formahűen kell visszaadni, tehát ismerni kell a különféle szövegszerkesztőket és a fordítóprogramokat is. Például kevesen tudják, hogy ha csúszol a határidővel, a teljes anyagi kárért te vagy felelős, ha valamit félrefordítasz, az okirat-hamisításnak számít, ha rosszul tolmácsolsz, az a hamis tanúzás veszélyeit vonhatja maga után. Egyszóval csak azt akarom mondani, hogy nem jó, hogy sok fiatal, tapasztalatlan „fordító” jelentkezik, akik bár jól beszélik a nyelvet, nem ismerik a szakkifejezéseket, így sok problémát okozhatnak. Ráadásul gyengébb minőségű munkákkal állnak elő, és amellett, hogy leverik az árakat, rontják a szakma hírnevét is.

Levelezésünk során említetted, szerencsésnek érzed magad, hogy azzal foglalkozhatsz, ami a hóbortod.

Igen, a fordítás nálam hobbi szinten működik, a másik kedvelt elfoglaltságom, hogy szabadúszó tanárként nyelvvizsgára (elsősorban gazdasági, külker nyelvvizsgára) és érettségire készítek fel diákokat olasz nyelvből. Emellett járok Olaszországba tolmácsolni, különböző témákban kellett már dolgoznom: az autóipartól a borászaton át a ruhaipar különböző ágaival is volt már dolgom. Sajnos a gazdasági válság a fordítói szakmában is érezteti a hatását: sok vállalkozó csődbe ment, különösen az angol és német nyelvű fordítókra jár rá a rúd.

Akkor hogyan, milyen nyelvekkel lehet érvényesülni?

Az angol nyelv az alap. De specializálódni kell, valamint kell mellé minden apparátus: internet, fax, fordítóprogram. Szerintem ez nagyrészt egy szájról-szájra szakma, egymást ajánlják be a kollegák, sokat számít a hírnév. És természetesen a fordítási díj. Nem teheted meg, hogy folyamatosan lemondasz munkákat, vagy nem adod le határidőre, mert akkor mást fognak megbízni, és te kiesel a körből. És nem nagyon lehet előre kalkulálni. Eléggé hullámzó a munka. Jelenleg a keresettebb nyelvek a szláv nyelvek, valamint az orosz-angol párosítás. De az érvényesüléshez kell a jó marketing, az ismeretség is: honlappal kell rendelkezni, ki kell aknázni az internet által nyújtott lehetőségeket.

Mire emlékszel szívesen az egyetemi évekből?

Sokat lehetett bulizni! De sok volt a szeminárium is, és folyamatosan kellett tanulni, így könnyebb volt a vizsgaidőszak. Jellemzően év közben kellett teljesíteni, nem pedig év végén. A szemináriumoknak köszönhetően jobban együtt volt a csoport, jó közösség alakult ki. A Makári vendéglőben volt nagyon sok óránk, szemináriumunk, különösen Hanus Erzsébet és Székely Gábor óráit élveztük. A nyelvészeten az egyik legnehezebb képzés Fancsaly Éva órája volt. Rettegtünk a nyelvészeti vizsgától. Az irodalom képzés könnyebb volt, bár a harmadik év végi romantika vizsgán az évfolyam közel 70%-a ismételt.

A magyar és olasz/francia szak után elvégeztél még más képzést is …

Igen, 2003-ban a Közgazdaságtudományi Kar MBA Pénzügyi manager szakát is elvégeztem, 2007-ben pedig az olasz szakfordítói képzést a BTK-n.
Hogy érzed, eddigi tanulmányaid hogyan befolyásolták életed? Változott-e valamit szemléletmódod, életfelfogásod, világképed?
Különböző szemléletmódokat kaptam, minden egyetem ad valamit. Azonban úgy gondolom, hogy a suli által adott tudás 20-30%-át használom csak. A mai napig folyamatosan tanulok, fontos, hogy naprakész tudással rendelkezzem. Ha új témában kell fordítani valamit, utána kell nézni a szakkifejezéseknek, mert nagyon könnyű félrefordítani dolgokat.

Mit tanácsolnál a mostani felvételizőknek?

Azt, hogy gondolják végig, hogy mit is szeretnének. Menjenek el dolgozni, akár egy évet is kihagyva, vagy nyáron, és próbálják ki, hogy tényleg azt szeretnék-e választani, amire első körben gondoltak. Sokkal jobb, ha rájönnek arra, hogy nem nekik való a választott pálya, mintha hosszú éveken keresztül olyan munkát végeznének, amiben nem lelik örömüket. Nálunk annak idején az első három nyáron 2 hét kötelező táboroztatás volt, tehát gyermektáborokban felügyeltünk diákokra, fizetség nélkül. Ott kiderült, hogy ki alkalmas erre a feladatra, és ki nem. Tehát fontos az, hogy mindenki próbálja ki magát, tetszik-e neki az a terület, amit elképzelt. Emellett folyamatosan kell tanulni, frissíteni a tudást. Ne az legyen bennünk, ami 20 éve volt, hanem gondoljuk újra a dolgokat. Egy diplomával és egy számítógéppel a kezében nem lesz mindenki fordító. Hogy miért az olaszt választottam? Nem tudom, közel állt hozzám, tetszett. Nem volt hosszú távú elképzelésem, mindent az élet hozott. Szerintem önmagában az általános olasz nyelvvel fordítóként/tolmácsként nem lehet boldogulni, csak a szaknyelvekkel. A műszaki, orvosi, jogi szaknyelv ma is nagyon keresett, és nem csupán olaszból.