Graf Orsolya

Graf Orsolya, Karunk egykori néprajz – kommunikáció szakos hallgatója, a Pannon Filharmonikusok kommunikációs menedzsere szereti a napfényt és a koffeinmentes kávét. Nem ő mondta, láttam. Javaslatára ugyanis Pécs belvárosában, a Jókai tér egyik napsütötte teraszán beszélgettem vele arról, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie egyetemi évei során, miközben a családias létszámú tanszékeken a munkáját is meghatározó szemléletre, értékekre és egy második családra lelt. 

„Nagyon szerettem, nekem otthonom volt… Több volt annál, mint egy iskola. Kilencen voltunk egy évfolyamon, ez így nagyon más volt, mint egy nagy szakon. Kommunikáción is nagyon kevesen voltunk. Nekem többet adott, mint egy iskola.”

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút. Hogy érzed ma magad?
Jól, köszönöm szépen.

Honnan jöttél? Munkából?
Nem, most a napokban nem dolgozom, úgyhogy otthonról jöttem.

Néprajz és Kommunikáció Szakon, azon belül is intézményi kommunikáció szakirányon végeztél a Bölcsészettudományi Karon, előtte pedig a Pollack Építőipari Szakközépiskolába jártál. Miért jelentkeztél az előbb említett két szakra?
A Pollackon rájöttem arra, hogy nem szeretnék építész lenni, mert ahhoz nem tartottam elég fantáziadúsnak magam, amit egyébként azóta már megcáfolhattam volna. De ott kerültem kapcsolatba a népi építészettel, az egyik tanárom foglalkozott ezzel. Elsősorban az Ormánságban parasztházak felújításával, felmérésével, és a népi építészet miatt kezdtem el érdeklődni a néprajz iránt, mert ott volt népi építészet-oktatás. Így kerültem oda, aztán ott elkerültem másik témához, a hiedelmekkel, néphittel foglalkoztam elsősorban, és akkor már nem az építészettel. Abból is írtam a diplomamunkámat, egy erdélyi faluban több éven keresztül folytattam terepmunkát, az ottani hiedelmek funkciójával, szerepével kapcsolatban.

Az intézményi kommunikáció hogy jött a képbe?
A néprajzhoz kapcsolódóan vannak ugye kulturális antropológia kurzusok, amiket fel kellett venni, és azok nagyon megtetszettek. Így elkezdtem érdeklődni a Kommunikációs Tanszék többi órája iránt, és beiratkoztam. Egy évet jártam úgy órákra, hogy akkor még nem voltam szakos, hanem az első év végén felvételiztem, és utólag elismerték a korábbi kreditjeimet is. Aztán ott sem a kulturális antropológiát választottam, hanem az intézményi kommunikációt, ennek pedig pusztán egzisztenciális oka volt akkor, hogy addigra már kicsit felnőttebb lettem, és rájöttem arra, hogy nem biztos, hogy a néprajz és a kulturális antropológia az, amiből én egzisztálni tudnék.

Igen, pont erre szerettem volna kitérni, hogy a Kommunikációs Tanszéken három szakirány is van, intézményi, hálózati és társadalmi kommunikáció szakirány. Ezért érdekes a választás oka, hogy a néprajz mellett miért nem társadalmi kommunikációra szakosodtál.
Hát ezért. Mert szerettem volna egy olyan szakot elvégezni, amivel talán állást is találok. (nevet)

Milyenek voltak az egyetemi éveid?
Nagyon jók és nagyon tevékenyek. Nekem néprajz szakon is nagyon sok munkával telt, minden szemináriumi dolgozatot, meg mindent komolyan vettem. Ugyanakkor az ilyen igazi bohém egyetemista életet éltük a barátaimmal.

Az mit jelent?
Vizsgaidőszakban tanultunk, de egyébként nem. (nevet) Inkább a kutatómunkára fordítottam a figyelmet, nem pedig mindig arra, hogy minden órára hétről hétre készüljek. Inkább jó kemény vizsgaidőszakok voltak, de egyébként mellette pedig a szakmával foglalkoztam elsősorban. Jó pár olyan óra volt, amit nagyon nem szerettem, és csak kötelességtudatból megtanultam, úgyhogy azok tényleg azok voltak, amikkel nem szívesen foglalkoztam. Végülis előbb elmentem már, harmad- vagy negyedéves voltam talán, amikor elmentem Budapestre.

Hova?
Egy lapkiadóhoz mentem dolgozni, és ott terjesztéssel, szervezéssel, marketinggel kezdtem el foglalkozni. Aztán ott öt évig dolgoztam, annál a cégnél, elég sokáig.

És ezzel párhuzamosan csináltad az egyetemet?
Igen, és ezzel párhuzamosan csináltam az egyetemet. Aztán körülbelül öt éve dolgoztam ott, amikor férjhez mentem, és terhes lettem, és így kerültem vissza Pécsre. Itt született meg a kisfiam, ennek már nyolc éve. Aztán egy magánéleti válság mentén, mert meghalt a férjem, és akkor döntöttem úgy, hogy elmegyek dolgozni. Az a budapesti lapkiadó, ahol dolgoztam, egy ottani munkatárs ajánlott be Pécsen a Pannon Filharmonikusokhoz, hogy van itt Pécsen egy hölgy, aki nagyon jó, meg nagyon terhelhető, meg jó munkaerő (nevet), és végülis így kerültem a zenekarhoz, tehát személyes ajánlással.

Melyik évben végeztél?
Néprajzon 2000-ben, Kommunikáción még az egyik nyelvvizsgám hiányzik, úgyhogy a kezemben nincs a papírom, de azon kívül mindenem megvan, úgyhogy azt nem tudom pontosan.

Mert a Pannon Filharmonikusoknál 2004 áprilisa óta dolgozol, ennek is ugye most már pont hét éve. Látom, hogy két vonalon futott a Te egyetemi életed, egyrészt volt az egyetem és a bohém élet, másrészt pedig dolgoztál, Pécsen, sőt, Budapesten.
Igen, igen.

Vannak-e olyan emberek, akikre szívesen emlékszel vissza?
Hát természetesen, a Néprajz Tanszéken több tanáromra is.

Név szerint?
Név szerint, aki gyakorlatilag az öt évemet végigvezette, tehát akinek a munkához való igényességemet és kitartásomat köszönhetem, az Pócs Éva, a néphittel foglalkozik a Néprajz Tanszéken. Ő egy rendkívül maximalista kutató, akinek nagyon nagy elvárásai is vannak a diákokkal szemben. Ami nekem jólesett, tehát nekem kifejezetten jó volt az, hogy nem csak úgy tengtünk-lengtünk öt évig, és megtanultuk az órákra a vizsgákhoz szükséges tananyagokat, hanem volt egy hosszabb távú cél, ami mentén dolgoztunk. És ez nagyon jó volt. Ezen kívül, aki pedig egyébként barátilag is, és szakmailag is nagyon sokat támogatott, az Nagy Zoltán, aki most a Tanszékvezető. A Néprajz Tanszéken annak idején ő ötödéves volt, amikor én elsős. Még az iskolapadban kezdtük együtt, és ő volt a másik, aki nekem nagyon fontos volt ott a Tanszéken. De hát mindenki, Andrásfalvy Bertalan, Filep Antal is…

Ők kik?
Filep Antal az építészetet tanította, Andrásfalvy Bertalan akkor volt Tanszékvezető, és ő a népszokásokat tanította. Vargyas Gábor az antropológiát tanította. Az egy nagyon jó tanszék. Tényleg annyira életre is nevelnek. Nagyon sokan azt gondolják, hogy néprajz… na, jól van akkor népviselet, meg nem tudom én micsoda, de egész más, egész más…

Ha fel kellene sorolni listaszerűen, hogy mik azok az értékek, amiket onnan hoztál, és a mai napig is képviselsz akár a magánéletedben, akár a szakmádon belül, akkor miket mondanál?
Az alaposság, és az, hogy a dolgokat sokféleképpen kell nézni, tehát nem elég egy szemszögből. A valóságnak nagyon sokféle olvasata van, és ez az, ami a legfontosabb volt. Ezt mind a magánéletemben, mind a szakmámban, vagy hát a munkám során is használom. Talán ez a legfontosabb. A másik pedig az, hogy, igényesnek kell lennie önmagával szemben az embernek. Ez a kettő, ami… és igazából mindegy, hogy milyen témát választ, hogyha ezt a kettőt szem előtt tartja, hogy sok szempontot vegyen figyelembe a munkája során és maximálisan tegye oda magát. A Kommunikációs Tanszéken pedig Szijártó Zsolt (jelenlegi Tanszékvezető - B.R.) volt az, aki nekem mentorom volt végig, nála is írtam a diplomamunkámat.

Mi volt a téma?
Hát a zenekar.

A zenekar… Megnéztem a Filharmonikusok honlapját (pfz.hu), és bevallom, nagyon tetszett több szempontból is. Egyrészt a dizájn is szerintem megnyerő és érdekes, másrészt az, hogy nemcsak a zenekarról szól, hanem a zenekar életét menedzselő, a zenekar mellett- és aládolgozó csapatról is. Konkrétan Te ugye a menedzsment részben szerepelsz, mint kommunikációs menedzser. Mit jelent ez pontosan? Mik a napi feladataid, milyen a munkád?
Gyakorlatilag a zenekar teljes kommunikációs és marketing feladatait fogom össze. Többek között a honlapot találtam ki, tehát az, ami Neked tetszik, azt én találtam ki, és az egészet én csináltattam meg.

Illetve annak idején még voltak a pécsi buszok oldalain a Filharmonikusokkal kapcsolatos hirdetések is…
Igen, az összes imázs-kampányt, és mindent, gyakorlatilag a zenekarnak a pozicionálását én csináltam az elmúlt hét évben.

Olvastam a honlapon azt is, hogy a menedzsment életében a projektszemlélet nagyon irányadó. Ezt párhuzamba lehet hozni a néprajzos projektszemlélettel? Említetted, hogy Pócs Éva Tanárnő esetében volt egy hosszú távú tervezés, hogy minden feladatot úgy csinálj meg, hogy az nem egy napra, nem egy hétre, hanem hosszabb távra szól.
Magát a projektszemlélet inkább a hangversenyek, mint rendezvények igénylik. Hangversenyek vagy bérletsorozatok, tehát nagyobb egységek, amik projektek úgymond. Ez nem csak szemléletmód, ez gazdasági szempontból, költségvetésileg is így kell, hogy legyen.

Úgy értem, hogy azt, hogy Te ezt a szemléletet tudod képviselni, és tudod csinálni, annak az alapjai hol gyökereznek? Mondhatjuk, hogy már akár ott, a Néprajz Tanszéken?
Igen, akár ott, az biztos, igen. Ő volt az, aki gyakorlatilag a rutinfeladatokon felül egy hosszabb távú cél mentén dolgoztatta az embert, és ennek mentén kellett a napi feladatokat is beépíteni a munkába. Nem szétesett darabokban, hanem valamihez kapcsolva.

A felvételizőknek miért javasolnád a BTK-t, vagy konkrétan a Néprajz, illetve a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéket?
Egyrészt annak javasolnám, akinek hivatástudata van. „Csak úgy” nem javasolnám… Annak, akinek konkrétan az iránt a szak iránt van hivatástudata, tehát például néprajzos szeretne lenni. Ez azért rengeteg energia-befektetést igényel.

Milyen szempontból?
Ha komolyan veszik, akkor rengeteget kell olvasni, rengeteget kell tanulni. El lehet végezni úgy is, hogy nem. Ez a verzió engem sose érdekelt, de biztosan el lehet úgy is végezni. Igazából én azt gondolom, hogy a BTK-s szakok, főleg ugye a társadalomtudományok –a többit olyan nagyon nem ismerem – szemléletmódot közvetítenek, és az senkinek nincs kárára. Tehát ha utána valaki elmegy egy jogi egyetemre, vagy közgázra, vagy informatikára, teljesen mindegy, az már egy szakma. A társadalomtudomány meg megtanít abban a társadalomban valahogy közlekedni, ahol azt a szakmát űzni kívánja az ember. Én nagyon ajánlanám a társadalomtudományokat, feltétlenül. A többi bölcsész szakot pedig tényleg azoknak, akiknek azok iránt van elhivatottsága.

Hogyan folytatnád a következő mondatot: „Azért (volt) jó BTK-s diáknak lenni Pécsen, mert…” (hosszú csend, G. O. gondolkodik)
Nagyon szerettem, nekem otthonom volt… Több volt annál, mint egy iskola. Kilencen voltunk egy évfolyamon, ez így nagyon más volt, mint egy nagy szakon. Kommunikáción is nagyon kevesen voltunk. Nekem többet adott, mint egy iskola.

Mit adott?
Barátokat, kapcsolatokat, tudást… Nem csak ismereteket, hanem tudást adott.

Akkor jól érzem azt, hogy ha elkészül a Bölcsész Alumni Portál, akkor fogsz rá regisztrálni, és várod a többieket is?
Remélem, hogy nem felejtem el! Akkor igen. (nevet)

Nem fogod, mert küldünk emlékeztetőt, addig pedig sok sikert kívánok hamarosan a Kodály Központban megrendezésre kerülő 200 éves jubileumi rendezvényre (Tavaszi bál a XIX. század hangulatában)!

(Bezzeg Réka)