Gyuricza Eszter

Gyuricza Eszter biztosra ment, amikor a Bölcsészettudományi Karra felvételizett: konkrét elképzelései, tervei miatt magyar–kommunikáció szakpárra adta be a jelentkezését. Hamar kiderült, hogy nem döntött rosszul, már a diploma megszerzése előtt szerkesztői munkát kapott az Alexandra Kiadónál. Eszter ma már kiadóvezetőként dolgozik, és ma sem csinálna másképp semmit, hiszen elégedett a munkájával.

„Szeretem a munkámat, hiszen sokrétű, rengeteg kihívást jelent, és időről időre hoz valami újat, ami miatt nem lehet megunni… Jó végigkísérni egy-egy könyvet az ötlettől a kézirat megszületésén át egészen addig, amíg kijön a kötet a nyomdából. Sőt még itt sincs vége, hiszen a promóció, a könyv utóélete szintén nagyon érdekes. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy lehetőségem van azzal foglalkozni, amit a magyar és a kommunikáció szakokon tanultam, s hogy a példám azt mutatja, bölcsész diplomával is szép karriert lehet befutni.”

Most a munkából jössz?

Igen, onnan.

Mivel foglalkozol pontosan?

Az Alexandra Kiadó vezetője vagyok. Ez a klasszikus menedzseri munkakör a könyvkiadással kapcsolatos valamennyi munkafolyamat koordinációját jelenti, azaz valójában egy nagy csapatmunka megszervezéséről szól.

Mióta dolgozol a kiadóban?

2004 óta. Igazából még nem kaptam meg a diplomámat, de már nem kellett nagyon órákra járnom, így akkor adtam be a jelentkezésemet. Emlékszem, éppen Finnországban tanultam ösztöndíjjal, amikor az önéletrajzomat írtam, és sokat szenvedtem, mert a finn billentyűzettel csak nagy nehezen tudtam előállítani ékezetes betűket. Szerkesztőként kezdtem, és négy év után lettem kiadóvezető.

Honnan jött az ötlet, hogy könyvkiadóba jelentkezz?

Mindig is érdekelt az írás, a szerkesztés, a szövegekkel való foglalkozás. Már a középiskola alatt is írtam a helyi újságba, és egyetemistaként is dolgoztam az akkori egyetemi lapnak, a Pécsi Campusnak. A kommunikáció szakon volt könyvkiadással, kiadói ismeretekkel kapcsolatos képzés, ezeket az órákat is elvégeztem. Nem is tudom máshol elképzelni magamat, mint a könyves szakmában! (Nevet.) Azt hiszem, egyenes út vezetett ide.

Magyar–kommunikáció szakos voltál az egyetemen. Mik azok a BTK-ról hozott ismeretek, tapasztalatok, amik hozzásegítettek, hogy négy év alatt szerkesztőből kiadóvezetővé avanzsálj?

Magyar szakosként nyelvészetet és irodalmat is hallgattam. Általános műveltségben és lexikális tudásban mindkettő biztos háttértudást adott, amire aztán később bátran támaszkodhattam. Kommunikáció szakosként inkább a kommunikáció társadalmi vonatkozásai érdekeltek. Azt hiszem, ennek a szaknak köszönhetően inkább egyfajta szemléletmóddal gazdagodtam, hiszen sok múlik azon, hogyan látjuk a világot, mit veszünk észre belőle, és hogyan értelmezzük azt. Hogy mi segített abban, hogy most kiadóvezetőként dolgozom? A fentieken kívül nyilván a szerencse és a véletlen is.

Arra gondolsz, hogy jó időben jó helyen kell lennie az embernek?

Igen. Ugyanakkor persze a körülményeket, a lehetőségeket sokban alakítjuk saját magunk.

Több közösséghez is tartoztál, a kommunikáció szakon demonstrátor is voltál, és említetted, hogy a Pécsi Campus újságírói közt is próbára tetted magad.

Igen, demonstrátorként sokat segítettem a különböző programok szervezésében, s rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Kétszer is részt vettem az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, s mindkétszer dobogós helyen végeztem. Az ezredforduló környékén a kommunikáció szakot egyébként nagyon pezsgő élet jellemezte, mindig történt valami: megnyílt egy kiállítás, tanszéki kiadványt szerkesztettünk, közös kirándulást, tanszéki estet szerveztünk… A diákok nagyon aktívak voltak, a tanárok pedig bátorították, felkarolták a jó ötleteket. Meghatározó élmény volt számomra a Pécsi Campusnál is dolgozni, hiszen ezt az egyetemi lapot akkoriban országos szinten is számon tartották, színvonalas, önszerveződő, autonóm közéleti magazin volt, jó társasággal.

Miért éppen magyar–kommunikáció szakra jelentkeztél?

Azt is mondhatnám, hogy családi hagyomány, de nem emiatt jöttem Pécsre. Igaz, nyilván az is közrejátszott a döntésemben, hogy édesapám is újságíró, és a nővérem is ezekre a szakokra járt, tehát tisztában voltam vele, mire számíthatok. Persze a döntés hátterében nyilván ezer dolog állt, amit nem is lehetne mind összeszedni. Végül aztán nem is adtam be máshová a jelentkezésemet.

Csak erre az egyetlen szakpárra?

Igen, de a gimnáziumi eredményeim alapján valójában számítottam rá, hogy sikerülni fog a felvételi. (Mosolyog.) Akkoriban egyébként érdekes volt a kommunikációs felvételi, hiszen a középiskolában nem tanultunk ilyesmit, így egy megadott tételsor és olvasmánylista alapján kellett készülni. Én komolyan vettem ezt, szinte mindent elolvastam, és ahogy haladtam a könyvekben, egyre biztosabban tudtam, hogy ez az egész kifejezetten érdekel.

Visszatérve a munkádhoz, nagyon lelkesen beszéltél róla, láthatóan nagyon szereted, elégedett vagy.

Igen, valóban szeretem a munkámat, hiszen sokrétű, rengeteg kihívást jelent, és időről időre hoz valami újat, ami miatt nem lehet megunni… Jó végigkísérni egy-egy könyvet az ötlettől a kézirat megszületésén át egészen addig, amíg kijön a kötet a nyomdából. Sőt még itt sincs vége, hiszen a promóció, a könyv utóélete szintén nagyon érdekes. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy lehetőségem van azzal foglalkozni, amit a magyar és a kommunikáció szakokon tanultam, s hogy a példám azt mutatja, bölcsész diplomával is szép karriert lehet befutni.

Mit tanácsolsz a mostani felvételizőknek, mire figyeljenek, mit tegyenek annak érdekében, hogy hozzád hasonlóan ők is már az egyetemi éveik alatt szerezzenek egy olyan állást, ami összhangban áll velük, és amivel szeretnek foglalkozni?

Szerintem nem jó, ha pusztán csak sodródnak az egyetem alatt, és öt év elteltével kétségbeesnek, hogy most mi lesz... Hozzák ki a lehető legtöbbet az itt töltött évekből, legyenek nyitottak, lássák meg a lehetőségeket, és próbálják ki magukat a lehető legtöbb területen. Így van talán a legnagyobb esély arra, hogy rájöjjenek, mi az, ami leginkább érdekli őket, amiben valóban jók.

Ha könyvet írnál a BTK- ról, mi lenne a címe?

Ez jó kérdés, hiszen tapasztalatból mondhatom, hogy igazán jó címet találni nagyon nehéz. Mindenesetre azt próbálnám sugallni, hogy a legszebb éveinket töltjük az egyetemen, s ezért érdemes kihozni belőlük a legtöbbet. (Mosolyog.)

(Bezzeg Réka)