Alumni írások

Gyakran kérdezik tőlünk: mit jelent a klasszika-filológia szakirány? Mit lehet nálunk tanulni? Mire használható? Milyen ez a képzés? Miért érdemes ezt választani? Válaszolni könnyű – és nehéz…

Szerencsére a képzésünk és a tanszékünk 25 éve létezik, ami már tekintélyes idő, és így megkérdezhettük a régebben és mostanában nálunk végzett egykori hallgatóinkat, alumnáinkat és alumnusainkat: mit válaszolnának ők ezekre a kérdésre. Íme! (Köszönet érte, kedves Alumni, hogy elküldtétek!) 

Mesterházy Krisztina

Mit is adott nekem a pécsi KLF? Először is valamit, amiért végre lelkesedhetek. Amit szerethetek, és a tudással, amely rám ragadt, az őrületbe tudjam kergetni a körülöttem élőket. És hogy mi is ez, amiért úgy odalettem? Vázákon és domborműveken kisilabizálni mégis „mit látunk a képen?”. Hajnali 2-kor még azon gondolkodni, hogy mégis hogyan áll össze ez a latin mondat, mert értem, mit akar, de mégsem. Majd mikor inkább félretettem, a semmiből volt, hogy megcsapott az isteni szikra, hogy jé, ez így van, hogy nem láttam ezt eddig! Legjobb érzés, de tényleg. Most éppen másik helyen folytatom tanulmányaimat, és hangosan felnevettem, mikor szóba került a labirintus, mint motívum. Mert a fejemben rögtön megszólalt egy hang, hogy nyilván, egy nő kellett ahhoz (ergó Ariadné fonala), hogy Thészeusz kijusson. Persze Odüsszeusz és a mólü esete még izgalmasabb. Imádom, ahogy elmegyek egy múzeumba és egészen más szemmel látok, mint előtte. Nyáron mosolyogva álltam percekig a Szépművészetiben, hogy fejben felosszam, hol lennének a szóközök egy görögül írt sírfeliratban, mi milyen esetben áll, és imádom, hogy én erre képes vagyok. Nem lennék, ha nem itt tanultam volna. Annyi a megválaszolatlan kérdés a múltból, és kár lenne nem megpróbálni megérteni. Gyermekkorom Disney meséjének karaktere, Milo Thatch, „halandzsa szakértő” nélkül sose találták meg volna Atlantist. Szükség van Milokra.

Virág Nikolett, reklámügynökség, vezető

A fiatalokat okkal foglalkoztatja, hogy lehetőleg rövid idő alatt sok pénzt keressenek, ez alapján választanak pályát, szakot. Ez lehetetlen hosszú távon. Az viszont lehetséges, hogy stabil alapokra építkezzünk és értéket teremtsünk. Ez fog bevételt hozni. Érték pedig az, hogy mit tudok a másik embernek vagy cégnek adni, például figyelmet, releváns kommunikációt és tudást, egyedülálló látókört: ezek a pécsi KFL tanszékén mind megszerezhetők, elsajátíthatók. Minek mennél öt másik helyre, ha ezt mind egy helyen is megtalálhatod?:)

A latin-görög nyelv és kultúra ismerete szerintem fancy és piacképes, nekem bevált, hiszen all-in-one jellegű. A diplomám megszerzését követően szinte azonnal nemzetközi kommunikációban helyezkedtem el, majd saját reklámügynökséget alapítottam, külföldön és hazánkban dolgozunk nagyvállalatoknak és kkv-knek, illetve emberjogi intézményeknek. Mindezt nulláról építettem fel tisztán az ismereteimre támaszkodva.
Ezeket kaptam a tanszéktől:

• jó hangulatot, szeretetteljes órákat, értékes gondolatokat
• egyéni potenciálok kibontakoztatását
• küzdelmet - szeretek gyorsan és hatékonyan megoldani dolgokat, de itt kénytelen voltam igazán elmélyülni, fókuszt adni a figyelmemnek, (nincs gyors út, alapos van)
• logikus gondolkodást - bármi is történik, ez mindig segíteni fog
• átfogó felülnézetet a kultúra spektrumáról - minden mindennel összefügg
• azt, hogy semmi sem fekete-fehér, rengeteg árnyalat van a kettő között, ez a látószög szélesítésén múlik
• mintázatokat - ha egy mintát azonosítani tudsz, minden mást is fogsz 
• a nyelv és a szóképek ismeretét, a sorok közötti olvasást, ha nagyon figyelsz, a kapcsolódó nyelveket akkor is megérted, ha nem beszéled őket
• más idegen nyelvek elsajátítását - a kommentárok miatt
• a kifinomult, elegáns kommunikáció formuláit, megérted, hogy a nyelv ajándék és felelősséggel jár a használata, ráadásul pénz is múlik rajta
• irodalom, történelem, művészet, nyelvészet kombóját, ami képes fenntartani az érdeklődésed.

Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha éjszaka a tengerparton járnál, felnézel a fénylő csillagokra és azt sem tudod, melyiket emeld le az égről, mert mindet meg szeretnéd nézni közelebbről. Mintha megmártóznál a kultúrában és a végtelen gazdaságba csöppennél. 
Szerintem mókás mellékhatás, ha bárhol megemlítem, hol és mit végeztem, azonnal kapok egy VIP-táblát, mintha valami ősi tudás birtokában lennék.:) Az utóbbi 15 évben nem volt kivétel.

Szávold Brigitta, logisztikai csapatvezető

Életem egyik legjobb döntésének tartom a pécsi klasszika-filológia minor szak választását. Személyes karrierem során (Madridban élek, egy nemzetközi cég logisztikai osztályán dolgozom immár csapatvezetőként) végtelenül sokszor bebizonyosodott, mekkora könnyebbséget jelent a latin ismerete bármely újlatin nyelvcsaládba tartozó nyelv elsajátításakor, gyakorlatilag nulla nyelvismerettel költöztem Franciaországba majd Spanyolországba, de alig három hónap múlva már nem okozott gondot egy szóbeli egyetemi vizsga vagy állásinterjú. Bolognai tanulmányaim alatt egy középkori epikus irodalomra szakosodott professzort lenyűgöztem azzal, hogy magyar létemre az olasz szakirodalom helyett egy latin nyelvű lovagi költemény elemzését választottam vizsgatémának. "Ma in Ungheria si studia il latino? Brava, studentessa!" 

Hozzáteszem, Pécsen, az ország többi egyetemétől eltérően, szerves részét képezte az oktatásnak az ókori kultúra, történelem, művészet, gondolkodásmód ismerete. Ennek köszönhető (és persze a felejthetetlen szakos kirándulásnak Rómába), hogy bármely múzeumban vagy régészeti helyszínen, legyen az a mai Törökország területén található Hierapolisz, Pompei vagy a British Museum, értő szemmel és lelkesedéssel állok a műalkotások és romok előtt, és ezt az érzést igyekszem átadni a körülöttem lévőknek. Nyitottnak lenni egy antik kultúrára kulcs abban, hogy lehetünk befogadóak a mai világra. Egy nemzetközi környezetben sosem volt problémám a kulturális vagy kommunikációs különbségek megértésével, az ezekhez való alkalmazkodással és jó kapcsolatok kiépítésével. 

A kulturális csomag részeként, bónuszként teszem hozzá ezt a kis történetet, amikor a spanyol párom elhunyt nagyszüleinek lakásában szortírozva a tárgyakat, felhívtam a család figyelmét egy, mindaddig nem sok érdeklődésre méltatott festményre. Az a szarvas, amit éppen vadászkutyák mardosnak, valójában a mitológia Actaeon, Artemis átkától sújtva s talán többet ér, mint egy egyszerű vadászjelenetet ábrázoló kép, így kellene felbecsültetni. Kíváncsian várom az aukciósház véleményét.

Rupert Fanni

Én azért szerettem a klasszika filológia tanszéket, mert nagyon jól éreztem magamat ebben a családias légkörben. Az órák mindig nagyon változatosak és érdekesek voltak, az oktatók segítőkészek. Ösztönzött arra, hogy a további tanulmányaimat az ókortudomány irányában folytassam. A legjobb döntésem volt, hogy minorként ezt a szakot választottam.

Domokos Gyöngyi, irodalmár, kutató

Klasszika-filológiát tanulni számomra olyan volt, mint a kincskeresés. Mint egy kirakó, amely feltár egy elfeledett világot. A jelent látni és megérteni igazán csak a múlt ismeretével lehet, és ez az út emlékezetes mindenki számára, aki elindul ezen az úton.

Szakály Szilvia, magyar-latin szakos tanár

Lassan másfél évtizede dolgozom gimnáziumi tanárként, mindkét iskolában: az előző és a jelenlegi munkahelyemen is volt, illetve van lehetőségem a magyar mellett latint is tanítani.

Valahányszor az egyetemi éveimre gondolok, a legszebb emlékeim mind ehhez a kicsi, de annál többet nyújtó tanszékhez kapcsolódnak. Egy összetartó, egymást segítő, családias közösségbe kerültem. Tanárként visszagondolva a tanszék oktatóira azt kell mondanom, hogy egyetemistaként nagyon szerencsés voltam: szakmailag és pedagógiai-módszertani értelemben is maximálisan felkészült, a tudománnyal és a tudás átadásával szemben egyaránt alázatot tanúsító tanároktól tanulhattam. A képzés olyan komplex élményt és tudást adott, amiből a mai napig táplálkozom.

Vártam az órákat, örömmel készültem rájuk. A pécsi klf-n tanultam meg, mi az a műhelymunka: mit jelent az, amikor egy kis létszámú csoportban alkalma nyílik az embernek elmélyülni egy szöveg és a műtárgyak együttes tanulmányozásában. Voltak olyan kurzusok, amelyeket többször is felvettem, csak mert élveztem azokat az órákat.

Ma tanárként azt gondolom, a legjobb döntést hoztam: nem csupán a klasszikus műveltségemet alapozta meg (ami nagyon jól jön, hiszen nincs az irodalomtörténetben olyan korszak, amely ne kapcsolódna valahogyan az antikvitáshoz), hanem a gondolkodásomat is meghatározta.

Esztergályos-Zaja Krisztina, múzeumpedagógus

A BA képzés második évében történő szakosodás után pedig a Múzeumpedagógia szakirányt választottam, amivel az egyetem elvégzése után sikeresen el is tudtam helyezkedni múzeumpedagógusként.

Rengeteg pozitív élményt adtak az egyetemi évek, életem egyik meghatározó időszaka volt. Sokat elmond az is, hogy a férjemmel, akivel itt ismerkedtünk meg, mind a mai napig szoktunk idézni az órákon elhangzottakból.

A tudást, amit megszereztem itt az évek során később más nyelvek tanulásánál is tudtam használni. Szerintem aki képes megtanulni a latin és ógörög nyelvtant, onnantól bármilyen más idegen nyelvet is sokkal könnyebben fog elsajátítani a jövőben. Az ókori kultúrákkal kapcsolatos bővebb ismeretek másfajta látásmódot adnak az embernek, amit a mindennapi életem, a munkám során is tudok alkalmazni.

Várhalmi Eszter, biológia-latin szakos tanár

„Meghalt a latin, éljen a latin!” (Wilfried Stroh)
Sokszor eszembe jut, ahogy az iskolába (schola) bemegyek, ahol tanítok és felveszem a kulcsot a portán (porta), amit a latin szakmódszertan tanárom (Ornódi Zsuzsanna) említett, hogy az iskolában nagyon sok gyerek használ latin szavakat, csak rá kell ébreszteni őket erre. Sajnos most (még) nem tanítok latint, hanem biológiát, de a gyerekek szemében rögtön ott van a csillogás, amikor felírom görög betűkkel, hogy mit jelent, hogy honnan ered ez a szó: biológia (a görög biosz – ’élő’ és logosz – ’tudomány’ szavakból). „Hű, a tanárnő ilyet is tud!” Persze – mondom én magamban, és már megint itt a latin… (és a persze is persze latin (per se intelligitur).

De korábbi munkahelyeimen is nagy hasznát vettem ennek a nyelvnek, szerintem a biológia mellé nagyszerű párosítás volt anno. Mint orvoslátogató nem okoztak problémát az orvosi szakkifejezések, mint minőségbiztosítási vezető (egy gyógynövényekből kozmetikai szereket előállító cégnél) a gyógynövények, az alapanyagok latin neveit tartalmazó minőségi bizonyítványok beazonosítása.

Most szülőként, tanárként (sajnos) sok tüntetésen, demonstráción veszek részt, ahol mindig szóba kerülnek azok a tanárok, akik nagy hatással voltak az életünkre. Nekem a latin szakon az összes tanárom ilyen volt, hiszen azon az apró folyosón, azon a kicsi tanszéken rengeteg szeretetet és támogatást kaptam. Itt, az egyetemi campuson teljesen egyedülálló módon, olyan családias légkör vett minket körül, aminek nemcsak mi hallgatók, hanem tanáraink is részesei voltak.

Czigler Sándor

Gyerekkorom óta vonzott a görög kultúra és az istenekről szóló mítoszok sokasága, így nem volt kérdés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, bár akkor még nem igazán tudtam, hogy ha ilyen irányba kívánok menni, a kulcsszó: klasszika filológia. Mert mit is takar ez a két szó: ókori, elsősorban latin és ógörög nyelvvel, kultúrával, irodalommal, művészettel, vallástörténettel és történelemmel foglalkozó tudományok. Sokan kérdezhetnék, miért jó a mai világban holt nyelvekről és régmúlt kultúrákról tanulni? A latin és mellette az ógörög a mai napig szerintem a nemzetközi műveltség alappillére, ráadásul számos újlatin nyelv alapja. Saját tapasztalatból tudom, hogy a kimerítő latin képzés után nagyon egyszerű volt angolul megtanulni, és jelenleg a spanyol nyelvvel kacérkodok. Tanulmányaim során engem elsősorban a művészet, a kultúra és vallás volt az, ami igazán vonzott. Ezért is volt szó szerint életre szóló élmény, amikor tanulmányi kirándulás során eljutottunk Rómába és Görögország számos pontjára. De ide sorolhatnám azt is, hogy Homéroszt olvasol eredetiben! Vagy amikor az egyik professzor jóvoltából Harry Pottert olvastunk latinul és ógörögül (mivel J.K. Rowling klasszika filológus volt persze, hogy lefordítottak néhány könyvét erre a két nyelvre).

Bár a képzés elvégzését követően én nem ezen a szakterületen helyezkedtem el, a klasszika filológiának hála a dolgokra való rálátásom, az alapos kutatási vágyam és egy bizonyos rendszerszemlélet mind olyan tulajdonság, amellyel a mai világban könnyedén helytállunk. Egy személyes jellegű élményt is megemlítenék: az utóbbi időben, ha lehetőségem van rá, a családfám felkutatásával foglalkozom. Szerencsére számos online forrás kínálkozik az amatőr kutatónak, ha erre szánja rá magát. Viszont a régi anyakönyvek nyelve a latin volt. Ahogy a témával kapcsolatos fórumokon tapasztalom a latin nyelv sokak számára okoz megakadást, nehezíti az anyakönyvek értelmezését. A latin nyelv ismerőjeként azonban ezeken az akadályokon könnyedén átugrasz, és csak néhányszor kell a szótárhoz nyúlni.

Damásdi Zoltán, levéltáros

Kevés tudással kezdtem el a szakot, de a legelejétől a legvégéig felszínen tartották az érdeklődést, így sok tudással fejezhettem be. Az órákat mindig jó hangulat és családias légkör jellemezte, ahol a remek tanári felkészültségnek köszönhetően olyan tudást kaptunk, amely igazodott minden hallgató egyéni képességeihez, hogy mindenkiből a legtöbbet tudják kihozni. A diákpadot kiegészítő tanulmányutaknak köszönhetően pedig könnyebben beleélhettük magunkat abba az ókori miliőbe, amelynek öröksége az élet számos területére és életünkre ma is hatással van, ha tudunk róla, ha nem. Hálás vagyok az itt töltött évekért és az átadott tudásért.

Szabó-Sztrókay Adél, tanár, szakasszisztens

17 éven át taníthattam latin nyelvet és antik műveltséget az egyetem elvégzése után gimnazistáknak, érdeklődőknek, felnőttképzésben résztvevőknek. A nyelvhez és a mérhetetlen műveltségi kincshez való hozzáállásomat a pécsi Klasszika-filológia tanszéken eltöltött egyetemi évek formálták ki és az ottani Mestereim. Az antik görög és latin nyelvű szövegek olvasásakor, elemzésekor felnyitották a szemünket irodalom, lélek és képzőművészet, múlt és jelen kapcsolatára. Arra, hogy az antikvitás értékei aktuális mondanivalóval, állandó értékkel bírnak minden időben és személyes mondanivalóval a jelenkor emberének is. Egy érzelmi intelligenciában hiányt szenvedő csodás eszű diákom Ovidius olvasása közben felkiáltott: " ÉRDEMES VOLT! VÉGRE MEGÉRTETTEM, MI A SZERELEM!"

A tudomány mellett pedig személyes odafigyelést kaptunk oktatóinktól, hallgatótársainktól és számtalan élményt a tanszéki kirándulásokkal (Róma! :), a Szépművészeti Múzeumban töltött teremőrködéssel, a tanszéki kuckós könyvtárban való beszélgetésekkel. NAGY AJÁNDÉK VOLT NEKEM A PÉCSI KLASSZIKA-FILOLÓGIA TANSZÉK DIÁKJÁNAK, családtagjának LENNI! :)

Siket Martina Immaculata

Az, hogy a pécsi klasszika-filológiára jelentkeztem, életem egyik legjobb döntése volt - bármiféle túlzás nélkül. Nem tudom leírni, mennyi mindent kaptam és tanultam az itt töltött évek alatt, és nem csak a görög-római világról, de általában az emberről, a kultúráról, a jóról és a szépről, sőt saját magamról is. Annak idején próbáltak meggyőzni, hogy inkább valami kifizetődőbbet tanuljak, de az itt megszerzett tudás igenis felbecsülhetetlen és rengetegszer tapasztaltam az előnyeit, akár más nyelvek tanulásakor és későbbi tanulmányaim során is, de nem csak ezeknél. Nem is gondolná az ember, mennyire jól jön egy kis klasszikus műveltség a hétköznapokban is. A nagytudású és segítőkész tanárokról, a családias tanszéki életről és az életre szóló élményt nyújtó tanulmányi kirándulásokról pedig még nem is szóltam. Őszintén, a legjobb szívvel ajánlom mindenkinek a pécsi KLF-et!

Böröczki Tamás, szerkesztő (az Ókor folyóirat egyik alapító szerkesztője)

1996 őszétől, vagyis az első hivatalos évfolyamtól voltam a pécsi klasszika-filológia szak hallgatója, és éppen húsz esztendeje szereztem ott diplomát. Ekkora időbeli távolság esetén az ember már gyanakszik, nem csupán a múlt szépíti-e meg az emlékeket, de határozottan emlékszem, hogy akkor és ott, a szakon, tényleg mindvégig remekül éreztük magunkat: kis szak lévén, csaknem minden órán együtt voltak a különböző évfolyamok hallgatói, és a görög és latin nyelv, irodalom és művészet legkiválóbb ismerőitől tanultunk – messze nem csak az ókori kultúrákról. Akkori tanáraim közül, akiknek sora azóta kiegészült egykori szaktársaimmal, többen ma is a pécsi klasszika-filológia tanszék oktatói – maradjon így a következő húsz évben is.

Takács Barbara

A pécsi klasszika-filológia közeghez tartozás jelentős hatással volt az életemre. Akármerre sodort az élet mindig szeretettel gondoltam a tanszéken töltött időre, a tanárainkra, az órákra, az órákon kívüli összeülésekre, a közösen színpadra vitt előadásokra, az egymást segítő, baráti közegre, szakestekre, tanszéki kirándulásokra. A klf-en töltött évek voltak életem legszebb évei, amelyre mindig szeretettel gondolok vissza. Az ott kapott tudás, támogatás és élmények mindig meghatározó része lesz az életemnek; ezek formálták a világlátásomat, azt, hogy hogyan nézek egy műalkotásra, hogyan látok a szövegek mélyebb rétegeibe, hogyan értem meg az engem körülvevő világot. Az ókori szövegek eredetiben való olvasása egy olyan készség, amely nem hasonlítható össze semmilyen modern nyelv ismeretével. Olyan analitikus, komplett gondolkodást ad, amely manapság ritka, és amelyet az élet minden területén tudunk kamatoztatni.

Preisendorf Renáta

Az itt megszerzett tudásnak a mindennapokban is igen sokszor hasznát lehet venni: nemcsak a magyar nyelv van tele latin és görög eredetű idegen- és jövevényszavakkal, de az angol is. Az ún. orvosi latinnak, amelynek használata, orvosok, gyógyszerészek, gyógytornászok, gyógymasszőrök stb. felé elvárás, de egy laikusnak is jól jöhet pl. egy orvosi zárójelentés értelmezése kapcsán, legalább a fele, ha nem több, görög eredetű szó. A latin természetesen az újlatin nyelvek tanulása során is nagy segítséget nyújt.

A mitológiai tudás is igen nagy hasznomra van: képzőművészeti alkotásokban, irodalmi és zeneművekben lépten nyomon szembe kerülök mitológiai alakokkal, szituációkkal, amelyeket – a szak elvégzése óta – felismerek, és értek. 

Amellett, hogy a mindennapjaimban igen sokszor segítségemre volt a klasszika-filológia szakon megszerzett tudás, maga a képzés is sok örömet jelentett. Az órák érdekesek, sőt izgalmasak voltak, a tanárok elsőrendűek és az általuk átadott tudás milyen sokrétű! A tanárok részéről mind szakmailag, mind emberileg kiemelkedő, amit a PTE klasszika-filológia szak nyújtani tud!

Nem az első diplomám, de életem legjobb döntése volt, hogy elvégeztem ezt a szakot, és hogy éppen Pécsett végeztem el! Mindenféle szempontból csodálatos és meghatározó élmény volt!

Vituska Virág, latin-magyar szakos tanár

A Klasszika-filológia Tanszék nagyon fontos szerepet kapott az életemben, a diploma átvétele után sem kellett búcsút vennem az alma matertől, mert már mint munkatárs és óraadó vehettem részt a szakon folyó munkában.

Közel 22 éve tanítom a latint gimnáziumban,  továbbá 4 szemeszteren keresztül az orvosi latin oktatásába is bekapcsolódhattam az Egészségtudományi Karon. Magyartanárként nagy biztonsággal tanítom, elemzem az ókor nagyjainak alkotásait, hiszen sok esetben ezeket ógörögül, illetve latinul is olvastuk az egyetemi évek során. Magyarórákon állandó támpont és hivatkozási alap az ókori művészet, költészet: Homérosz, Horatius, Ovidius, Catullus... Az a meggyőződésem, hogy a versek elemzésének mélységet ad, ha latin/görög szerzők műveivel vonunk párhuzamot.

A latin szövegek fordítása kitartó, precíz munkára szoktat, emellett a szövegértést is fejleszti. Ehhez kapcsolódva esetleg érdekes lehetne egy kutatást végezni, mely a latint tanulók szövegértési kompetenciáit vizsgálná.

Nem a hasznossághoz kapcsolódik, de nagyon tetszett a gondolat, melyet egy szintén latin szakos német kollégától hallottam, mely szerint a latin/görög a lélek nyelve.

Gőzsy Zoltán, egyetemi oktató, levéltáros

A pécsi klasszika-filológia szakon otthonra és közösségre leltem. Mesterekre tettem szert, akiktől tudást kaptam, amit a mai napig használok. Kompetenciákra, amelyeknek köszönhetően hivatásom, munkám lett. Mintákra, amelyhez tarthatom magam. Világlátásra, amely elkísér és inspirál. Szemléletre, amely beépült az egyéniségembe. Sokszor szembesülök azzal, hogy úgy tanítok, kutatok, írok, ahogy a tanszéken láttam. Azt kell mondanom, hogy olyat és annyit nyertem itt, amit sehol máshol nem kaphattam, és amiért örökké hálás leszek! Ha hasonló élményekre és tapasztalatokra vágysz, gyere bátran Pécsre latin szakra!

László Levente, tanár, kántor

Érezted-e már úgy, hogy a világ tengerén a hullámok ide-oda dobálják életed csónakját, s hogy a folyton változó divat szele és az ideológiák örvénye lesodor utadról? Bizonyára te is észlelted már a vágyat szívedben egy nyugodt, csendes kikötő után, ahol biztonságosan horgonyozhatsz és szilárd talajt érezhetsz a lábad alatt. 

A pécsi Klasszika-filológia, a latin-görög nyelv és kultúra, pontosan ilyen sziget, mely az évezredek próbáját kiállt bölcsességek és kultúra kimeríthetetlen tárházát kínálja nekünk.

Magam is horgonyoztam e szigeten, ahol tagja lehettem egy lelkes csapatnak, családias légkörben átélhettem a személyes törődést, s kiváló tanárok segítségével gyarapíthattam tudásomat. Betekintést nyertem a tudományok számos ágába (irodalom, történelem, filozófia, teológia és zene), gördülékenyebben tanultam élő idegen nyelveket, sokat fejlődött precizitásom, türelmem, kitartásom, melyek azóta is rendszeresen segítenek helytállni az élet minden területén. Ösztönzést kaptam, hogy kíváncsi legyek, időtálló értékeket keressek és azokat továbbadjam. 

Gimnáziumi latintanárként, kollégiumi nevelőként és kántorként természetesen napi szinten hasznosítom a Klasszika-filológián megszerzett tudásomat. Kulcsot kaptam egy “titkos” és különleges tudáshoz, mely izgalmas kaland is egyben, híd, mely összeköti a jelent a múlttal, és váratlan pillanatokban is lelki élménnyel gazdagít, miként azt az alábbi, számomra sokat jelentő, valódi detektív történet is érzékelteti:
Pár éve gimnáziumunk tetőteréből előkerült egy  rongyos érettségi írásbeli dolgozat, egy latin nyelvű fogalmazás 1893-ból. Történész és könyvtáros kollégáimmal együttműködve sikeresen kinyomoztuk, hogy a rejtélyes dolgozat írója mikor és hol született, és hogy melyik ciszterci szerzetes értékelte négyesre a diák munkáját. Úgy éreztem, hogy latin tudásom révén időutazásban lehetett részem és kezet foghattam egy régen élt pécsi diákkal.

Hasonló kalandokat kívánok neked is, kedves Olvasó!

Szoboszlai-Kiss Katalin, egyetemi oktató

Gyerekkorom óta rajongok az antikvitásért, az első történeteket Édesanyám egy kopott, alig kivehető képekkel díszített könyvből olvasta fel, mégis ámulatba ejtett. Később a pécsi egyetemi éveim még jobban elmélyítették rajongásomat. A Klasszika-filológia Tanszéken eltöltött évek meghatározó alapját adták későbbi tudományos életutamnak. Jó volt diáknak, latinos társnak lenni Pécsen, ahol kis csillagpalántáknak érezhettük magunkat, amikor Tanáraink e varázslatos világba bevezettek bennünket. A diploma óta tanítok latint és antik filozófiát joghallgatóknak, és örömmel látom, hogy az antik témák ma is trendik és népszerűek, nem is csoda, hiszen minden tudományághoz kapcsolódnak. Azt gondolom, hogy az antikvitás ismerete „elitista” márkajelzésként csillog minden tudományos vagy irodalmi alkotáson, különösen, ha pontosan és kellő igényességgel bánik vele az ember. Amit Pécsen kaptam, nyíltan vallom, hogy minden publikációmban kitapintható, számomra sikert, olvasóimnak pedig örömet okozva. 

Ma sok népszerű szak közül lehet választani az egyetemeken, elmondhatom, hogy ma sem választanék másként. Mert a klasszika-filológia érdekessé és különccé tesz!

2012-ben végzett hallgatónk

A Pécsi Tudományegyetem klasszika-filológia képzésén nemcsak a latin, hanem az ógörög nyelv és kultúra rejtelmeibe is betekintést nyerhettem. Mit jelent ez? Ókori nyelvek, színház, irodalom, történelem, művészet és zene! A tanulmányi kirándulások és a Szépművészeti Múzeumban tartott órák tovább színesítették a képzést, a legfontosabb pedig számomra, amit itt tanultam, hogy kérdezni, felfedezni valódi öröm és játék, ez a pedig később a PhD-tanulmányokig segített. 

Az itt töltött évek alatt kedvencem a latin nyelvtan és a tanszék fordítási-kutatási projektjében való részvétel volt. Mindez sokkal inkább ajándék és öröm, semmint bármiféle kötelezettség volt számomra.