A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszéke a magyar szakos hallgatók oktatásáért felelős és különböző tudományos műhelyeknek ad otthont. A Tanszék profilja a modern magyar irodalom és a modern világirodalom, valamint az irodalomelmélet Pécsett hagyományosan igen erős oktatása és kutatása.

Érdemes néhány szót szólni arról a hagyományról, amely a pécsi irodalomtudományi műhelyek kialakulásában szerepet játszott. Nem arról az - egyébként igen gazdag - tradícióról, amely a két világháború között meghatározó jelentőségű volt a hazai kulturális életben, s nem is arról, amely az irodalmi életbe oly hangsúlyosan szólt bele a hatvanas évektől kezdve; a közelmúlt intézménytörténetét kell röviden felidéznünk. Fiatal intézményről lévén szó, az egyetem bölcsészkara formálódásának története még ma is eleven erőként hat a mai folyamatokra. A bölcsészkar a Tanárképző Főiskola infrastruktúrájára és részint tanári karára alapozva jött létre, ezért nem az intézményi-strukturális önmozgás határozta meg az alakulást, hanem igen nagy szerephez jutottak azok az egyes tanárok és kutatók, akik arculatát meghatározták. Az elsők között említendő - az ábécé sorrendjében - Bécsy Tamás, Bókay Antal, Kabdebó Lóránt és Kulcsár Szabó Ernő; Bécsy, aki az 1970-es évek elejétől - pár év kihagyással 1978-82 között - az ezredfordulóig oktatott Pécsett, nemcsak a színházelmélet és a drámaelemzés iránt keltette föl sok tanítványa érdeklődését, hanem döntően befolyásolta azt is, hogy Pécsett az irodalom egyetemi szintű tanítása kezdettől fogva komoly elméleti képzést is jelent. Az ő színháztudományi munkásságát az irodalom szakon belül működő színházi specializációs program, később, a bolognai rendszer bevezetése után pedig színháztörténet BA illetve színháztudomány MAszakirányokvisznek tovább, melyeket Müller Péter vezet. Bókay Antal, aki két vezetői cikluson át (2004 nyaráig) az Angol Nyelvű Irodalmak és Kultúrák Tanszék vezetője volt, ugyancsak sokat tett azért, hogy az irodalomelmélet integráns része legyen az irodalom szaknak. Kabdebó Lóránt az egyik kezdeményezője volt a "paradigma"-konferenciáknak, amelyek a huszadik század magyar irodalmának fontos kérdéseit vizsgálták, s amelyek anyaga kötetben is megjelent; ő a huszadik századi irodalomtörténet kutatásának volt nagy kezdeményezője és szervezője. Kulcsár Szabó Ernő pedig - aki napjaink egész magyar irodalomelméleti-irodalomtudományi gondolkodásának kimagasló hatású alakja, 2004 májusától az MTA rendes tagja - a kortárs irodalomelmélet olyan irányzatait tette az egyetemi oktatás immár elengedhetetlen részévé, mint a hermeneutika és a befogadásesztétika.

Ami az intézményi kereteket illeti, kezdetben a Bölcsészkar vezetésének az volt az - egyébként igen helyes, és sokáig működőképesnek bizonyuló - elképzelése, hogy nagy intézetek fogják össze az összetartozó tudományszakokat, s fölösleges ezeken belül kisebb tanszékeket elkülöníteni. Bécsy Tamás vezette tehát a Művészettudományi Intézetet, amely az irodalom és az esztétika oktatásáért felelt, s csak később vált ki ebből a Művészettudományi (Esztétika) Tanszék és az Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék.  Ez utóbbiból jött létre - hazánkban elsőként - az Irodalomelmélet Tanszék, majd - az oktatás követelményeinek és a munkamegosztásnak megfelelően - alakult ki a mai helyzet. Az intézet-keret megszűnt, és jelenleg két irodalom tanszék működik: a Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, valamint a Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék. Az előbbit alapításától 2004-ig Rohonyi Zoltán vezette, akitől Nagy Imre vette át a tanszékvezetést; az utóbbit - az alapító Kulcsár Szabó Ernő után - Kálmán C. György vezette 2004 nyaráig, akit Müller Péter, majd 2009 őszétől Mekis János váltott a Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék élén. 2017 augusztusától Orbán Jolán látja el a tanszékvezetői feladatokat.

A magyar szakos hallgatók a Tanszékkel mint az egyik legfontosabb részterület képviselőjével találkoznak. Számos órát felvehetnek más szakos hallgatók is, például a Bevezetés az irodalomtudományba című kurzust a Bölcsészettudományi Kar minden nyelvszakos hallgatójának tanszékünk tanárai tartják.

A tanszék oktatói a szakma elismert szakemberei. Megjelent könyveik, publikációik jelentős száma bizonyítja ezt. A kutatómunka és a tanszéki élet szerves részeként a frissen megjelent publikációkhoz kapcsolódóan könyvvitákat szoktunk rendezni. De figyelemmel kísérjük - a jól működő tudományos diákkörön belül és kívül egyaránt - a hallgatói dolgozatokat is, amelyek e munka eredményeként rendszeresen sikereket érnek el az éves Kari Tudományos Diákköri Konferencián és kétévente megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri Konferencián.

Hallgatóink részt vehetnek a tanszéki kutatómunkában is. Ennek bizonyítékai a tanszéken készült és készülő fordításkötetek, folyóirat-különszámok. Az együttműködés fontos bázisai a többtanáros, nyitott műhelyszemináriumok.