Farkas Mária

Farkas Mária a Bölcsészettudományi Kar Romológia Tanszékének egykor BA-s, jelenleg pedig mesterképzésben részt vevő hallgatója a ranglétrát megjárva ma már a Gandhi Gimnázium tanára, és roma ügyekért felelős igazgatóhelyettese. Sokrétű érdeklődése, a gyerekek iránti szeretete sarkallta arra, hogy mindig többet és többet tanuljon. Tettvágya és elért eredményei példaként szolgálnak nemcsak diákjainak, de minden cigány származású gyereknek és felnőttnek is. A Romológia Tanszék családias légkörét, az oktatók kiválóságát, és kedvességét már kislánya is megtapasztalhatta, akire néha Mária csoporttársai és tanárai vigyáztak, míg ő vizsgázott.

„Mi voltunk az első fecskék, akik beiratkoztak levelező tagozaton, és három év alatt elvégezték a romológia képzést. Nekem ez sokat segített, mert nagyon szégyelltem, hogy huszonöt éves koromra a saját kultúrámról – mivel cigány származású vagyok -, nagyon keveset tudtam. Rettenetesen sokat erősített az identitásomon is, szinte ittam a szavakat az akkori oktatóimtól. Egy kurzusról sem hiányoztam (mosolyog). Végighallgattam az oktatókat, és nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jó oktatóim voltak. A mai napig is hálás vagyok nekik.”

Köszönöm még egyszer, hogy elvállaltad az interjút. Korábban elküldted nekem az önéletrajzodat, amiben olvastam, hogy óvodapedagógusként kezdted a pályafutásodat, később tanár lettél, majd a médiával foglalkoztál. Újságíróként, szerkesztő-riporterként dolgoztál, most pedig a Gandhi Közalapítványi Gimnázium tanára és roma ügyekért felelős igazgató-helyettese vagy. Egy ilyen karrier esetében elkerülhetetlen volt, hogy elvégezd a BTK Romológia BA-s képzését?
Kaposváron születtem, oda jártam általános és középiskolába, valamint főiskolára is. Nagyon szerettem tanulni. Mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni főképp, a másik érdeklődési köröm pedig az újságírás volt. Ezt egy kicsit háttérbe szorítottam, és a kaposvári lehetőségeknek megfelelően a középiskolát követően jelentkeztem az óvodapedagógus szakra, amire sikeres felvételt nyertem. Nagyon élveztem a gyakorlatokat, a főiskolán is kiváló oktatóim voltak. Aztán óvónő lettem, egy évig dolgoztam a szakmában. Ez alatt a Tanítóképző Főiskola másoddiplomás képzésében vettem részt, amelynek végén kiváló minősítésű tanítói diplomát szereztem. Akkor jött egy felkérés Pécsről, Bogdán János részéről, aki a már akkor megalapított Gandhi Alapítványi Gimnázium első igazgatója volt. Felkért arra, hogy jöjjek Pécsre a Gandhi Alapítványi Gimnáziumba, és legyek nevelőtanár. Mindeközben Roma Médiagyakornoki Programot hirdetett a Roma Sajtóközpont, erre is jelentkeztem. Ennek a kilenc hónapos programnak az volt a célja, hogy érettségizett, cigány származású fiatalok számára egy olyan képzést nyújtsanak, ami betekintést enged az újságírás rejtelmeibe.

Több gyakornoki helyet is biztosítottak, ugye?
Így van! Nagyon örültem, mert úgy éreztem, hogy ez egy új kihívás, szinte kitárult számomra a világ. Fájó szívvel, de otthagytam a kaposvári óvodát, és egyúttal a családi fészket is. Eljöttem a Gandhi Gimnáziumba Pécsre, és éjszakai nevelőként dolgoztam. Este kilenctől másnap reggel fél nyolcig ügyeltem a gyerekekre, éjszakánként fent kellett, hogy legyek, nagyon keveset aludtam akkoriban. Viszont utána egy másik világba csöppentem, nyolc órától már a médiagyakornoki programban, elméleti és gyakorlati oktatásban vettem részt. Ez azt jelentette, hogy itt, Pécsett az Új Dunántúli Napló szerkesztőségében, az akkori Dráva Rádióban, aztán a Pécs TV Kft-ben, valamint az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójában is gyakorlatozhattam. Mivel nekem addigra már két diplomám volt, ezért felajánlották, hogy külsős munkatársként dolgozhatok valamelyik területen. A média területein belül mindenhol jól éreztem magam, de legjobban a televíziónál, ezért ott a magazin-, illetve a híradós anyagok készítésére kaptam felkérést, és dolgozhattam. Később a Pécs TV Kft-nél hírszerkesztői feladatokra, és a Képújság szerkesztésére, később a 15/18 Diákmagazin főszerkesztésre kaptam megbízást. Mindemellett nevelőtanárként dolgoztam a Gandhi Alapítványi Gimnáziumban. Még fiatal lányként nagyon élveztem, hogy két munkahelyem is van, tehát délelőtt a Pécs TV Kft-nél dolgoztam, délután a Gandhi Alapítványi Gimnáziumban. Elfáradni nem szoktam, mert mind a két világ érdekes volt számomra, egyikből csöppentem a másikba.

Hogyan jött a képbe a romológia szak?
Megismerkedtem a leendő férjemmel, az esküvő után nem sokkal megszületett a kislányom és amikor GYES-en voltam, közölték: ahhoz, hogy valaha oktató tanár lehessek a Gandhi Gimnáziumban, egyetemi diploma kell. Barátaim és ismerőseim informáltak arról, hogy 2000-ben indul a Bölcsészettudományi Karon a Romológia szak, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Mi voltunk az első fecskék, akik beiratkoztak levelező tagozaton, és három év alatt elvégezték a romológia képzést. Nekem ez sokat segített, mert nagyon szégyelltem, hogy huszonöt éves koromra a saját kultúrámról – mivel cigány származású vagyok -, nagyon keveset tudtam. Rettenetesen sokat erősített az identitásomon is, szinte ittam a szavakat az akkori oktatóimtól. Egy kurzusról sem hiányoztam (mosolyog). Végighallgattam az oktatókat, és nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jó oktatóim voltak. A mai napig is hálás vagyok nekik.

Kik ők?
Nem szeretném név szerint megemlíteni őket, hiszen tényleg nem akarok senkit kihagyni a felsorolásból. Mindegyikre, kivétel nélkül szeretettel és büszkén gondolok, nagyon sokat kaptam tőlük.

Mit vagy miket kaptál még a BTK-n, a romológia szakon? Említetted már az identitást…
Igen, többek között a roma kultúráról, a roma néprajzról, nyelvészetről, és egyéb, a romákat érintő területekről kaptam egy általános képet. Persze folyamatosan bővíthetem, és bővíteni is kell ezt a tudást, hiszen rengeteg anyag van még, amit nem dolgoztam fel, nem tanultam. Ezért járok most még a romológia mesterképzésre is, hogy még hitelesebbé váljak a diákjaim számára. Viszont a romológia levelező tagozatos képzéssel, amit 2003-ban végeztem el, egy olyan lehetőséget kaptam a már Gandhi Közalapítványi Gimnáziummá vált középiskolában, hogy taníthatom a Cigány kisebbségi népismeret nevű tantárgyat. Ez a képzés tehát szükséges volt ahhoz, a gimnáziumban gyerekeket taníthassak, hiszen a Gandhiban az egyik speciális tantárgy a beás és a lovári nyelveken kívül, a cigány kisebbségi népismeret oktatása is. Ez egy roma nemzetiségi gimnázium, tehát elengedhetetlenül szüksége volt az iskolának arra, hogy olyan szakembereket képezzenek ki, akik megfelelő végzettséggel, szakmai tudással rendelkeznek. A mostani igazgatónő, Gidáné Orsós Erzsébet is az osztálytársam volt a romológián. A gimnáziumban tizenöt éve dolgozom. Mivel én tényleg szeretem a pedagógiát és a gyerekeket is, ezért nekem nagy boldogság, hogy megfelelő hivatástudattal, szakmai alázattal, és lelkesen taníthatom ezt a tantárgyat. A beás nyelvet szégyenszemre felnőtt koromra nem ismertem eléggé. A nyelvet megértem, viszont nem volt alkalmam használni társalgási szinten ezt a nyelvet, nem gyakoroltam. Ezáltal nem sikerült elsajátítanom a cigány anyanyelvemet oly módon, ahogy igazából illene. Nagy örömömre szolgált, hogy az Egyetemen tanulhattam ezt a nyelvet, a Romológia Tanszéken. Középfokú nyelvvizsgát tettem beás nyelvből. Ezért is hálás vagyok.

Említetted, hogy levelezős voltál. Mennyire teltek intenzíven az egyetemi éveid, hogy élted meg ezeket?
Nagyon örültem, mert nagyon segítőkész volt mindenki körülöttem, a Tanszékvezető és az oktatók is. Én akkor már egyedül neveltem a gyermekemet, mert elváltam. Néha bevittem a kislányomat is az Egyetemre, már nyolc hónapos korában is. Amíg vizsgáztam, kint a társaim, vagy a tanárok vigyáztak rá több alkalommal is. Nagyon humánusan kezelték ezt a dolgot.

Ezek szerint családias volt a légkör...
Igen, családias volt a légkör. Minden alkalommal, amikor találkoztunk, együtt reggeliztünk, ebédeltünk. Az osztálytársak különböző szakterületekről érkeztek, az ország különböző pontjaiból. Egy nagyon jó csapat verődött össze, a mai napig is tartom a kapcsolatot néhányukkal.

Mindannyian cigány származásúak voltak?
A csapat egyharmada volt cigány származású, kétharmada nem cigány származású. Örültünk, hogy sokan érdeklődtek a roma kultúra iránt. Azok a cigány származású hallgatók, akik elvégezték a romológiát, többségében olyan területeken dolgoznak, amelyek a romákkal foglalkoznak.

Beck Zolit említetted, még mielőtt alkalmam lett volna bekapcsolni a diktafont. Róla milyen emlékeket őrzöl?
Ő is az egyik oktatóm volt. Szó szerint faltam a szavait. Nagy tudású, diák-centrikus, és nagyon jó szakembernek tartom. Sok tudást adott át nekünk, minden elismerésem. Azon kívül, hogy ő zenész, szerintem kiváló oktató is.

Volt már itt a Gandhi Gimnáziumban fellépni a zenekarával?
Fellépni még nem, de több alkalommal meghívtuk őt a cigány népismeret tanórákra, Jó kapcsolatunk van a Romológia Tanszékkel, melynek alapján az érettségikre, különböző rendezvényekre minden évben meghívjuk az ottani oktatókat, ha tudnak, jöjjenek el. Az oktatókkal rendszeres kapcsolatban állunk, így ők is részt vehetnek az iskola életében, a jelentősebb eseményeken, mint amilyen például a szalagavató, a ballagás, az érettségi, illetve a különböző gimnáziumi versenyek.

Említetted, hogy tizenöt éve dolgozol a gimnáziumban, nevelőtanárként kezdted az itteni pályafutásodat, nagyon jól ismered a diákokat, akik ide járnak, a szociális közeget is, ahonnan jönnek. Milyen arányban szeretnének továbbtanulni?
Évente körülbelül hetven-hetvenöt százalékuk jelentkezik felsőfokú oktatási intézményekbe, egyetemekre, főiskolákra, különböző területekre. Romológiára is szinte minden évben jelentkezik két-három tanuló.

Mit tanácsolsz nekik, amikor erre a szakra jelentkeznek a BTK-ra?
A diákok a Gandhiból már erős identitástudattal távoznak, aki ezt a szakot választotta, annak már nem kell többet mondanom. Mindig feltétlenül ajánlom, hogy menjenek és tanuljanak a saját kultúrájukról, és közvetítsék a környezetükben, illetve amerre mennek. Foglalkozzanak a cigányok sorsával, érdekeivel, pontosan azért, hogy tudjanak a cigányokon segíteni. Mindig van egy-két szociális lélek, aki a szívén hordozza a cigányok sorsát, és megpróbálkozik a Romológia Tanszékkel. Jelenleg is tanulnak a Romológián már leérettségizett diákjaink.

Általában hogyan működik ez? Idejönnek Hozzád, és azt mondják, hogy szeretnénk továbbtanulni, és Te a lehetőségek közt ajánlod a Romológia Tanszéket, vagy már eleve úgy érkeznek, hogy a példád követve ők is oda szeretnének felvételizni, és a tanácsodat kérik?
A cigány népismeret tantárgyat én három évig tanítom egy-egy osztályban. Ez alatt az idő alatt bőven kialakul egy olyan kötődés, egy olyan vonzódás a tantárgy iránt, amivel megszerettetem ezt a területet a diákokkal, és javaslom nekik, hogy aki még többet szeretne erről tudni – hiszen mi csupán középiskolai szinten foglalkozunk vele-, az menjen az Egyetemre, a Romológia Tanszékre tanulni. Vannak, akik már tényleg azzal jönnek hozzám, hogy szeretnének ott tanulni, mert példát mutatok nekik, mintát szeretnének követni. Van olyan diák is, aki az én javaslatomra, tanácsomra választja ezt a szakot.

Természetesen mindig figyelembe vesszük a gyerekek érdeklődési körét, azt, hogy mit szeretnének, és persze a tanulmányi eredményeiket is. Nyilván az is befolyásoló erővel hat, hogy csak jó tanulmányi átlaggal ajánljuk az Egyetemre a diákjainkat, hogy megállják a helyüket, hiszen magasak a követelmények. Eddig nem vallottunk szégyent a Romológiára jelentkező tanulóinkkal, és remélem, a jövőben is sok diákunk választja majd a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karát tanulmányainak folytatására.
 

(Bezzeg Réka)