Erős Balázs

Erős Balázs, a BTK egykori német-kommunikáció szakos hallgatója eseménydús egyetemi éveket tudhat maga mögött. Délelőtt csoporttársaival szervezett kiállítást, délután újságcikkeket írt, este edzésre járt vagy bulizott. Azok a bizonyos másnapok sem a szokványos módon teltek számára, egy buli után arra ébredt, hogy nyert negyedmillió forintot. Balázs fotóiért, munkáiért klikk az erosbalazs.com-ra, a részletes élménybeszámolóért pedig görgess tovább az interjúra!

„Megtanultam, hogy egy időben több helyen kell lennem, ez a legfontosabb. Pergő szakmai vagy privát társasági életet élni önmagában nem elég, a lényeg, hogy akkor is a középpontban légy, ha fizikailag nem vagy jelen. Beszéljenek rólad az emberek! Bárki, aki kikerül az Egyetemről, legyen az BTK, TTK vagy Pollack, kapcsolatok nélkül el van veszve.”

Milyen napod volt eddig?
Nagyon fárasztó…

Most értél haza nemrég. Egy webdesigner hogyhogy nem otthonról dolgozik? Ha valaki, Te igazán megtehetnéd, nem?
A szabadúszó webdesigner otthon dolgozik, ahogy régen én is tettem, de most van egy munkahelyem. A cégen belül is ugyanúgy weboldalakat tervezek, szerkesztek, rajzolok, a különbség annyi, hogy nem én osztom be az időmet.

De miért kell bemenni az irodába?
A termék, amit készítünk egy online szoftver. A cégnek megvannak a különböző osztályai, részei, mi mind együtt dolgozunk, hogy ez a szoftver a végén összeálljon, és eljusson a felhasználókhoz. Kell egy divízó-vezető, aki kézben tartja a fejlesztést és a support-ot, egy termékmenedzser, aki értékesít stb. Velük együtt dolgozom, folyamatosan egyeztetünk, fejlesztünk.

Tehát nem elég az interneten kapcsolatban lenni, személyesen kell együttműködni.
Igen, így sokkal gyorsabb és hatékonyabb.

Dombóváron érettségiztél az Illyés Gyula Gimnáziumban, onnan jöttél Pécsre, német-kommunikáció szakra. Miért ezeket választottad?
Első körben német-kommunikáció szakra felvételiztem, de két ponttal lecsúsztam, így csak német szakra vettek fel. Egy évvel később felvételiztem kommunikáció- és média szakra. Német szakon akkor már aktív hallgató voltam, így max. pontot vittem, komm. (kommunikáció – B.R.) felvételin is max. pontot szereztem, így lettem német-kommunikációs. A németet azért választottam, mert nagyszüleim magyarországi németek, így sosem volt gondom e nyelvvel, emellett érdekelt a kultúra és az irodalom is. A német így egy laza szaknak tűnt elsőre, a kommunikáció meg érdekelt. Nem is elsősorban a weboldal-tervezés, mert akkor még azt sem tudtam, hogy mi fán terem, hanem az újságírás, rádiózás, tv-zés, és ezek gyakorlati oldala érdekelt.

Az elvárásaidhoz képest mik voltak a benyomásaid? Mennyire kaptál más dolgokat, akár németen, amit egy könnyű szaknak gondoltál, akár kommunikáción, ahová a média miatt mentél?
Német szakon azt gondoltam, hogy majd szépen meg fogok élni azzal a tudással, ami a birtokomban van, de mivel nem jártam előtte német nyelvű suliba, csak német specializációra a középiskolába, irodalmi háttértudásom nem, csak német nyelvi tudásom volt. Irodalmat, grammatikát, történelmet nem, vagy csak módjával tanultunk. Ezekre az egyetemen oda kellett figyelni és hajtani, hogy átlássam a dolgokat.

És ami a kommunikációt illeti?
Kommunikáción pedig azt hittem, hogy sokkal gyakorlat-orientáltabb lesz. Az első kettő évben úgynevezett „mérföldköveket” kellett teljesíteni, főleg elméleti órák voltak. Aztán utána, a következő három évben próbáltam gyakorlat-orientált kurzusokat látogatni.

Tudnál ezekre példát mondani?
Két-három oktatót próbáltam „kergetni” a tanszéken. Az egyik Doboviczki Attila, akinél a szigorlati és a szakdolgozatomat is írtam, konzulensem volt. Nagyon klassz gyakorlati órákat tartott, fotótörténetet, fotótechnikát, digitális fotózást. Emellett helyet kapott a videó-vágás, videó-szerkesztés, voltak webes, photoshop-os kurzusok is.

Mik voltak a szigorlati és a szakdolgozati témáid?
Megfogadva a felsőbb évesek tanácsát a szigorlati dolgozatom vittem tovább TDK, OTDK, majd később szakdolgozatnak. Oscar Gustave Rejlander 1850-es években készített egy montázst, azt mondják, hogy ez az első montázsok egyike. Dolgozatomban Rejlander művét vetettem össze az Athéni Iskolával. Ezzel a témával jártam az OTDK-n (Országos Tudományos Diákköri Konferencia –B.R.) is, ahol második lettem.

Doboviczki kurzusain kívül ki volt az a másik két ember, akinek az óráit többször is látogattad?
Csordás Gábor óráira jártam, aki a Jelenkor Kiadó akkori főszerkesztője volt, mert akkoriban inkább az újságírás felé húztam. Még német szakon is felvettem egy médiás órát, melynek köszönhetően a Pester Lloydnál is dolgoztam két évig. A kérdésre visszatérve: még Szijártó Zsoltnak voltak olyan kurzusai, műhely-kurzusok, melyeket egy hosszú empirikus kutatást követően egy kiállítás szervezése zárt. Fél évig dolgoztunk egy témán, például az „Emlékváros Pécs” projekten, ami arról szólt, hogy a Művészeti Karosokkal együtt dolgozva kutattunk a Várostörténeti Múzeumban. Felosztottuk évtizedekre a kutatócsoportot, én kaptam az 1950-’60-ig tartó időszakot, a POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó – B.R.) elődjét, a Pécsi Országos Filmszemlét. Én voltam az egyetlen hallgató, aki kiment Stuttgartba a Múzeumok Éjszakájára Viczkivel (Doboviczki Attilával – B.R.) és Szijártó Zsolttal. Az egy nagyon jó kiállítás volt, sosem feledem.

Ezek szerint nagyon elmerültél a kommunikációs szemináriumokban, több éven keresztül voltál demonstrátor is a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéken…
És a technikai labor vezetője.

…írtál a Pester Lloydhoz is, lassan elkezdtél dolgozni más helyeken is, mennyi időd maradt az egyetemi éveid adta lehetőségeket kihasználni? Mennyire jártál el társaságba, bulizni, szórakozni?
A Jakabhegyen voltam kollégista hat évig! (mosolyog) Úgyhogy a mindennapjaim úgy teltek, hogy – jó, a vége felé, mikor már több munkám lett, akkor oda kellett figyelnem, hogy mikor megyek el bulizni, amikor másnap reggel munka van -, de öt év szerintem simán eltelt úgy, hogy egyetem, kicsi munka, aztán bulizás. Teljesen jó volt ez így. Ja, és még barátnőm is volt!

Ebből az öt évből vannak-e olyan legendás történetek, amiket sokszor emlegetsz még ma is, vagy amikre szívesen emlékszel vissza?
Van egy sztorim: a koliban aludtunk, nyáron, negyven fok volt már reggel kilenckor, csörög a telefonom. Korábban volt egy országos újságírói pályázat, amit a Magyar Nemzeti Bank írt ki, az egy- és kétforintosok kivonásával kapcsolatos cikkekkel lehetett pályázni. Én is pályáztam, de az eredményhirdetésre nem mentem el. Aznap reggel a Pályázati Bizottságból hívott egy hölgy, hogy adjam meg neki az elérhetőségemet, valamint a bankszámlaszámomat, mert második lettem ezen az országos pályázaton. Mondtam, hogy „Hú, tényleg? És ez jár bármi pénz-, vagy tárgynyereménnyel?”, - a világomat sem tudtam, buli után akkor keltem… Erre közölte, hogy igen, nyertem kétszázötvenezer forintot… Mondtam egyből a szobatársamnak, Gellértnek, aki erre csak annyit mondott, hogy „Klassz!”, majd a másik oldalára fordult és aludt tovább. (nevet)

Bár mindenki így kelne egy-egy buli után… Az újság- és szövegírói munka után aztán hogyan kerültél közelebb a grafikus szakmához?
A Ferling PR-nél voltam szövegíró, ahol egyik nap megbeszélést hívtak össze. Tájékoztattak, hogy megalakul a Ferling Webline, weboldalak, webes projektek elkészítéséhez keresnek munkatársakat, és rám is gondoltak. Én már akkor ismerkedtem a Photoshoppal, de weboldalt az előtt még egyet sem készítettem, csak a privát oldalamat fejlesztgettem, rajzolgattam folyamatosan, autodidakta módon tanultam. A Ferling Webline bizalmat szavazott nekem, úgy gondolom, egyikünk sem bánta meg.

Ha jól tudom, a készülő BTK-s Alumni Honlapon Te is dolgoztál, a főoldal látványa Neked is köszönhető.
Igen, ez így van, a Ferling Webline csapatával készítettük el.

Ferling Józseffel annak idején hogyan kerültél kapcsolatba?
A Komm. Tanszéken tartott egy szemináriumot, és arra jártam, amikor mondta, hogy van egy gyakornoki lehetőség nála. Sose mentem el gyakornoknak, csak később, a már említett szövegíró-csapathoz csatlakoztam.

Napjainkra annyira tehetséges grafikussá, webdesignerré fejlődtél, hogy honlapoddal, az erosbalazs.com-mal kétszer, 2009-ben, és 2010-ben is nyertél az Év Honlapja Pályázaton „Személyes oldal” kategóriában.
Idén különdíjas lettem.

Nagyon sokan kerestek rádióktól, tévéktől, hogy interjút készítsenek Veled. Ezeket a megkereséseket hogyan fogadtad?
Ezeknek nagyon örültem, főleg, amikor a Kossuth Rádiótól kerestek meg. Keresztapám is felhívott, amikor a Petőfi Rádióban hallott.

A nappalidban ülünk, és van egy, - én csak így nevezem-, dicsőségfalad, ami a díjaidról, az okleveleidről szól, és ami a különböző pályázatokon, versenyeken elért eredményeidet mutatja be. A Kommunikációs Tanszék is láthatóan büszke Rád, hiszen a tanszéki honlapon az öregdiákok közt, Bakos Piroskával és Fülöp Zolival együtt a Te sikereidet is említik.
Igen, ennek szívből örülök, ahogy a mostani megkeresésednek is!

Ugyanakkor a saját weboldaladon is létrehoztál egy BTK-s menüpontot, mesélnél erről egy kicsit?
Amikor Szabolcska Orsival demonstrátor voltam a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéken, készítettem egy honlapot az első éves hallgatók számára. Feltettem minden hasznos infót, aminek segítségével könnyebben boldogultak, igazodtak el az Egyetemen, illetve az Egyetem bürokratikus útvesztőiben. Később a szemináriumi és a szigorlati dolgozataimat töltöttem fel ide, majd más hallgatók is küldtek e-mailben cuccokat, jegyzeteket, szigorlati tételsorokat, amiket szintén megosztottam. A BTK-menü alatt az én egyetemi dolgozataim olvashatóak.

Mit gondolsz, hogy az eddigi eredményeidben milyen szerepet játszottak azok az értékek, tapasztalatok, élmények, amiket a BTK-n, vagy ha úgy tetszik a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéken szereztél?
Megtanultam, hogy egy időben több helyen kell lennem, ez a legfontosabb. Pergő szakmai vagy privát társasági életet élni önmagában nem elég, a lényeg, hogy akkor is a középpontban légy, ha fizikailag nem vagy jelen. Beszéljenek rólad az emberek! Bárki, aki kikerül az Egyetemről, legyen az BTK, TTK vagy Pollack, kapcsolatok nélkül el van veszve. Ezek a legfontosabbak szerintem.

Azok közül, akiket az Egyetemen ismertél meg, kikkel tartod még most is a kapcsolatot?
A csoporttársaimmal. Demonstrátorként megismerkedtem Auguszt Gabiékkal is, akik most hétvégén szerveztek egy négy napos kiállítást, amire meg is hívtak, mert Szafinak, Szolga Hajnalkának (szintén korábbi Kommunikációs demonstrátor – B.R.) két kiállítása is volt. Tök jó volt velük újra beszélgetni egyet. Meg ugye veletek is szoktam találkozni, Antonnal, Tamással, Ágival, Veled.

Utolsó kérdésem: idén januárban indítottál egy projektet „The Great Eurodesign Tour 2011” címmel. Mi ennek a lényege, és hogy állsz ennek megvalósításával?
Az a célom, hogy 2011-ben minden európai országban legyen egy weboldal, amit én rajzolok. Január óta szerencsére annyi felkérés, és annyi munka volt, hogy ezt a projektet valószínűleg át kell tolnom 2012-re is, hogy még a világ vége előtt megvalósítsam a terveim! (nevet)
 

(Bezzeg Réka)