Dr. Koltai Dénes (1947-2022)
professor emeritus, dékán emeritus
Ismét távozott a Pécsi Tudományegyetemről egy nagyformátumú, közismert és közkedvelt professzor, aki tartalmas életét az oktatásnak, tudományos kutatásnak, egyetemszervezésnek, közösségépítésnek szentelte.
Koltai Dénes pedagóguscsalád harmadik gyermeke volt, aki követte szülei, nővére és bátyja példáját, amikor a tanári pályát választotta élethivatásul. Minden valószínűség szerint szociális érzékenysége, empatikus habitusa is ennek a háttérnek köszönhető.
A pécsi Gépipari Technikumban érettségizett és szerzett technikusi képesítést, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán földrajz-rajz szakos általános iskolai tanári oklevelet Ezt követően a Mecseki Szénbánya Művelődési Házának népművelője, majd fiatalon igazgatója lett, ahol személyes tapasztalatokat szerzett a kultúraközvetítés mindennapi kihívásairól. Egyetemi tanulmányait a munka mellett is folytatta, aminek eredményeként 1976-ban az ELTE BTK-n pedagógia szakos diplomát vehetett át. 1979-ben dr. univ., 1986-ban a neveléstudományok kandidátusa tudományos fokozatot szerzett, majd később ugyancsak neveléstudományokból habilitált. Az egyetemi oktatói ranglétrát végigjárva 2008. január 1-én kapott egyetemi tanári kinevezést.
Tudományos kutatásai széles területeket fogtak át, de annak középpontjában az andragógia és didaktikai vonatkozásai, a felnőttképzés pszichológiai, szociálpszichológiai aspektusai álltak.
Az 1980-as években az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán dolgozott különböző tanári, ill. tanszékvezetői beosztásokban. Baloldali elkötelezettségét élete végéig nyíltan vállalta és megőrizte. Ha úgy látta, akkor a saját politikai oldalát is kritikával illette, de megtalálta a hangot és az együttműködést a tőle eltérő világnézetű emberekkel is. Ez a készség és szemlélet keveseknek adatik meg az életben.
1985-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara Közművelődési Szakcsoportjának lett a vezetője. Azt megelőzően a Pszichológia, illetve a Pedagógia Tanszéken is oktatott. A Közművelődési Szakcsoport 4 főállású oktatóval rendelkező kis szervezeti egységként indult és irányításával ez a csapat 19 fős tanszékké, majd a tanszék a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetté (FEEFI), 2005-ben pedig a PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karává alakult, ahol két ciklusban is megválasztották a FEEK dékánjának. Közben a főiskolai népművelés szakból újabb főiskolai és egyetemi szakokat fejlesztett, ill. alapított munkatársaival. 2002-2005 között a PTE rektorhelyettesi feladatait is ellátta. 19 évig volt elnöke az MTA Pedagógiai Bizottság Felnőttképzési Albizottságának, valamint tagja a Felsőoktatási Tudományos Tanácsnak.
Javaslatai különösen a felsőoktatási innovációt érintették. Mindennek eredményeként Magyarország szinte minden megyeszékhelyén és Budapesten is két oktatási központban – összesen 19 helyszínen, valamint Romániában, Erdélyben is – Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön - megszervezte a PTE FEEFI / FEEK képzési központjait, így az ő ötletei alapján az egyetemet „vittük” a hallgatókhoz. Ennek eredményeként több ezer tehetséges, de nehéz társadalmi helyzetű ember szerezhetett diplomát az 1990-es rendszerváltás utáni évtizedekben, amely alapvetően fordította pozitív irányba életüket. A társadalom peremén lévő roma fiatalokról sem feledkezett meg, amikor Nagykanizsán a helyi Roma Kisebbségi Önkormányzattal együttműködve oktatási központot szervezett.
A nemzetközi felnőttképzési tapasztalatok megszerzését azzal is segítette, hogy rendszeresen hívott meg neves vendégoktatókat Németországból, Svédországból és Angliából. Münchentől Londonig, Pozsonytól Izsevszkig, Kolozsvártól Nyitráig kereste és építette a szélesebb európai szakmai kapcsolatokat.
A FEEFI-nek / FEEK-nek jó híre volt szerte Magyarországon, amit a magas szakmai színvonalú, gyakorlatorientált és hallgatóbarát oktatás, valamint az is bizonyít, hogy az intézményünkben diplomát szerzett hallgatók családtagjai, egymás utáni generációi választották a művelődéstudományi, a humánfejlesztési, ill. a könyvtártudományi képzéseinket. Ez a hatás a mai napig érzékelhető.
Dr. Koltai Dénes igazi közösségi ember volt, aki önzetlenül segített mindenkinek, de különösen azoknak, akik valamilyen nehéz élethelyzetbe kerültek. Kiállt mindig a hallgatói és a kollégái mellett. A Dékán Úrhoz, vagy a Déneshez mindig bizalommal lehetett fordulni, irodája ajtaja a szó szoros értelemben mindig nyitva állt. Kollégái tudományos fokozatának elérését határozott vezetői stílussal ösztönözte és támogatta.
Életszerető ember volt, aki szívesen beszélgetett, tréfálkozott – akár fehér abrosz mellett is – munkatársaival, barátaival, akiket gyakran családi házában is vendégül látott. Emlékezetesek maradnak sokunknak ezek az összejövetelek, beszélgetések, amelyek során széles műveltsége is megmutatkozott.
Dr. Koltai Dénes szerteágazó munkáját Köztársasági Kiskereszt (Lovagkereszt), majd Tiszti Kereszt Kitüntetéssel ismerték el. A Pécsi Tudományegyetem 2012-ben, nyugdíjba vonulása alkalmából Aranygyűrűt adományozott részére. 2013-ban Aranykatedra Díjat kapott. Az OTDK elnöksége Mestertanár címmel tüntette ki. Büszke volt arra, hogy a roma fiatalok oktatásának támogatásáért 2005-ben a Somogy Megyei Cigányok Szervezetétől Címzetes Cigányvajda címet kapott. Pécs Város Önkormányzata és a Baranya Megyei Közgyűlés több alkalommal is kitüntetéssel ismerte el munkáját.
Egész szakmai pályafutása csúcsának a magyar és szlovák professzori cím elérését tartotta, illetve, azt hogy 2008-ban az „International Adult and Continuing Education Hall of Fame” második magyarként tagjává választotta.
Mindezeket és persze még számos egyéb eseményt tudnának kollégái és hallgatói róla feleleveníteni, amiket generációk hosszú sora fog megőrizni emlékezetében. Tudományos tevékenységének eredményei pedig sokunk könyvespolcain, a hazai és a partneregyetemek könyvtáraiban, valamint a világhálón mindig elérhetőek lesznek.
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;…” (Arany János)
Nyugodj békében kedves Dékán Úr, kedves Dénes!
PTE BTK Humán Fejlesztési és Művelődéstudomány Intézet munkatársai
