Bajomi Lázár Péter

Bajomi-Lázár Péter médiakutató kalandvágyból érkezett Pécsre. A Bölcsészettudományi Karon angol és francia szakos volt, de kapcsolatban állt a Horányi Özséb vezette Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékkel is. Kedvenc tanáráról, a barátaival közösen készített kalózrádióról, karrierjéről és most készülő könyvéről az interneten beszélgettem vele.

„Ha Pécs valamilyen szempontból meghatározó volt az életemben, az inkább az általános szellemi közegnek köszönhető, mintsem egyes, különben kitűnő tanáregyéniségeknek. Már akkoriban is sokat mászkáltam a Kommunikáció Tanszék környékén. Csináltunk egy kalózrádiót, amely lazán kapcsolódott az egyetemhez. Ma már talán nem titok, hogy az egyetem is támogatta, különösen Horányi Özséb járt közben az érdekünkben.”

Üdvözlöm!
Jó reggelt!

Tegnap írtam Önnek, és szinte egyből válaszolt. Minden e-mailre ilyen gyorsan reagál?
Amikor a gép előtt ülök. (mosolyog)

Bevallom, kicsit meglepett a Gmail-chates interjú lehetősége. Azt hittem, egy médiakutatónál alapvető a Skype-kapcsolat is.
Médiaelmélettel foglalkozom...

Francia-kommunikáció szakos vagyok itt Pécsen, olvastam is a könyveit.
Tananyag volt?

Tananyag is, és személyes érdeklődés. Testvérétől, Dávidtól pedig az egyik Párizsról szóló könyv van meg nekem. Ír még más is a családból?
Attól tartok, igen. A nagyapám író-újságíró volt, sokat írt a francia irodalomról. És mások is ebből élnek a családban.

Az ő hatására jelentkezett francia szakra? Ma médiakutatással foglalkozik, az egyetemen pedig angol-francia szakra járt. Miért ezekre a szakokra jelentkezett?
A családi hagyomány szerepet játszott ebben, de az a helyzet, hogy azóta nem foglalkoztam bölcsészettel, sem a francia, sem az angol kultúrával.

Mi motiválta abban, hogy Pécsre jelentkezett a Bölcsész Karra? Milyen elvárásokkal érkezett?
Budapesti vagyok, némi kalandvágy motivált abban, hogy egy másik városba menjek. Akkoriban Vígh Árpád vezette a Francia Tanszéket, amelynek jó híre volt.

Az Angol Tanszék hogy jött a képbe?
Még egyetem előtt eltöltöttem néhány hónapot Londonban, és az angolok kultúrája és nyelve mindig vonzott. A kultúrájuk azért, mert a hetvenes évek -- akkor még elég friss -- ellenkultúrája tizenévesként magával ragadott, a nyelvük pedig azért, mert az általam ismert nyelvek közül ez a legjobb: egyszerű, mégis bármit könnyen ki lehet vele fejezni.

Tapasztalataim szerint a francia nyelv tanulását ezzel szemben sokan kihívásnak gondolják... Ahogy láttam, főleg angol nyelven publikál, szaktanulmányait ezen a nyelven írja, használja még valahol a franciát?
Azt hiszem, egy jó közepes szintre bármilyen nyelvben könnyen el lehet jutni, aztán egyre nehezebb és nehezebb tovább csiszolni. Franciául már legalább 15 éve nem beszéltem; gondban lennék, ha nyilvánosan ezen a nyelven kellene megszólalnom. Most az év nagy részében Angliában élek, de -- szégyen vagy sem -- már az ottani francia barátaimmal is angolul beszélek.

Ami azért nagy szó a franciáktól, hogy hajlandóak valakivel angolul kommunikálni. Mivel érte ezt el?
Lehet, hogy a (viszonylag) fiatal franciák mások, mint az idősebbek -- legalábbis azok, akikkel én találkozom, és ott élnek, az angolt használják a munkájuk során, nekik tehát ez nem jelent problémát.

Visszatérve az egyetemre, kik azok a tanárok, akikre szívesen emlékszik vissza? Milyen előadások, szemináriumok voltak a kedvencei?
A kedvenc tanárom Tóth Péter volt, evolúciós pszichológiát tanított. A legtöbbet bizonyosan tőle tanultam. Mai szemmel visszatekintve hasznosak voltak a nyelvészet-óráim is, sajnálom, hogy akkoriban nem foglalkoztam többet ezzel a területtel. Talán az evolúciós pszichológia mellett a nyelvészet az a tudományág, amelynek az ismeretét a legjobban lehet a későbbiekben kamatoztatni, akármilyen tudományos pályára is kerüljön később az ember.

Úgy tudom, az angol szakon másfajta megközelítésből vizsgálják a nyelvészetet, mint a francián. Kik tartották Önnek az ilyen típusú órákat?
Ha Pécs valamilyen szempontból meghatározó volt az életemben, az inkább az általános szellemi közegnek köszönhető, mintsem egyes, különben kitűnő tanáregyéniségeknek. Már akkoriban is sokat mászkáltam a Kommunikáció Tanszék környékén. Csináltunk egy kalózrádiót, amely lazán kapcsolódott az egyetemhez. Ma már talán nem titok, hogy az egyetem is támogatta, különösen Horányi Özséb járt közben az érdekünkben.

Pont erre szerettem volna kitérni, hogy egy olyan fiatalember, aki kalandvágyból érkezik Pécsre, biztosan fejest ugrik az egyetemi közösségi életbe is. Mi volt a kalózrádió neve, és kikkel csinálta?
Szubjektív Rádiónak hívták, és a pécsi barátaimmal csináltam. Van köztük olyan, akivel ma is együtt dolgozom. Úgy tudom, miután eljöttem Pécsről, a rádió sugárzási engedélyt kapott, aztán szélsőséges hangnemre váltott -- a történet tehát nem ért fényes véget.

Név szerint kik ezek a pécsi barátok? Melyik szakról ismerte őket?
Monori Áronnal ma is együtt szerkesztjük a Médiakutató című folyóiratot -- bár ő történész. Az egykori kollégák között nagyon fontos szerepet játszott Kalmár Lajos is, ő később fotósként futott be karriert.

Milyen volt a Szubjektív Rádió szellemisége korábban, még a szélsőséges hangnem előtt? Zenét sugároztak, vagy készítettek műsorokat is?
Olyan zenéket sugároztunk, amiket ma alternatívnak neveznének, és a számok között sok interjút. Az interjúk meg is jelentek nyomtatásban, egy külön kiadványban, illetve az egyetem lapjában.

Kikkel készítettek interjút?
Tanárokkal, Pécsre látogató országos ismeretségű értelmiségiekkel -- például Konrád György és Faludy György neve jut most eszembe --, és mindenféle olyan emberekkel, akik ezért vagy azért érdekesek voltak. Fiatal pécsi művészek is gyakran megszólaltak a rádióban.

Honnan sugározták a rádiót, és mennyire volt ez meghatározó az Ön egyetemi évei során? Hány éven keresztül tevékenykedett a készítésében?
1992 és '94 között. Az első időben, amikor még üldözött bennünket a Frekvenciagazdálkodási Intézet, minden nap másnak az albérletéből sugároztuk a műsorokat. Később állandó helyről, nagyobb teljesítménnyel (50 wattal). A valóságban persze ez zsebrádió volt, napi két órás adásidővel.

Említette, hogy Horányi Özséb, a Kommunikáció Tanszék egykori vezetője is támogatta a Rádió működését. Nyilván másokkal is kapcsolatba került arról a tanszékről, esetleg kommunikációs órákra is járt? Az angol és a francia után miért fordult a kommunikáció irányába?
Niedermüller Péterrel beszélgettem még jókat. Kommunikációs tárgyakat Pécsett még nem hallgattam. A rádiózás gyakorlata után kezdett el érdekelni a dolog elméleti része -- valószínűleg azért, mert csapnivaló szpíker voltam. Foglalkoztattak a szabad rádiózás társadalmi-politikai vonatkozásai is, hiszen a mozgalom a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúrájában gyökerezett. Nyugat-Európában sokan voltak, akik a politikai harc eszközét látták benne -- ilyenek voltak az anarchisták, a zöldek, a feministák például --, mások a vallásos propaganda céljaira használták. Egyszóval egy egész generáció a társadalmi viszonyok felforgatásának eszközét látta benne. Kíváncsi voltam arra, miért volt a rádiózás (és általában a tömegkommunikáció) ennyire hatástalan, ezért kezdtem médiaelméleti könyveket olvasni.

A Közép-Európai Egyetemen szerzett PhD fokozatot, ma a Médiakutató c. folyóirat főszerkesztője, tanít a BGF Társadalmi Kommunikáció és Média Tanszékén, valamint az Oxfordi Egyetem Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékén a Média és demokrácia Kelet-Közép-Európában projekt kutatócsoportjának tagja. Irigylésre méltó szakmai történet, főleg, ha hozzáteszem, hogy 2002-ben Sajtó- és médiatörténet kategóriában Pulitzer-emlékdíjat is nyert, amihez ezúton gratulálok. Mit gondol, mik azok az értékek, tapasztalatok, élmények, amiket Pécsről vitt magával, és jelentőséggel bírnak, ami a karrierjét illeti?
Nagyon kedves. Talán nem fog tetszeni, amit most mondok. A bölcsészévek legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy az irodalom és általában a művészetek nem nagyon segítenek hozzá a minket körülvevő világ megértéséhez. Egy rövid szaktanulmány több gondolatot tartalmaz (és gyakran szórakoztatóbb), mint egy hosszú regény.

Pécsen egyetemistának lenni tehát a már Ön által említett "általános szellemi közeg" miatt volt jó?
Jó élet volt az egyetemi klubban, ami a Szántó Kovács János utcai kollégium mögött volt. De azért a kilencvenes évek első felében Pécs még elég szürke város volt.

Annál nagyobb kihívás egy kalandra éhes egyetemistának! Ami a szakmáját illeti, nagyon termékeny szerző, rengeteg publikációja, tanulmánya jelent meg, 2-3 évente kiad egy könyvet is. Ha már a beszélgetésünk elején a könyvekről beszéltünk, melyik lesz a következő?
Mostanában azt kutatom, hogy -- kelet-közép-európai kontextusban -- a politikai rendszerek varianciái miként magyarázzák a médiarendszerek varianciáit. Az Oxfordi Egyetemen van egy kutatócsoport, az Európai Kutatási Tanács finanszírozza a projektet, ott kell majd egy kéziratot letennem az asztalra. Elsősorban az érdekel, hogy a politikai pártok miért és hogyan szállják meg, "gyarmatosítják" a médiát. A dolog azért izgalmas, mert ha a médiának csekély a mozgósító hatása (vagy éppen bumeránghatása van), egyáltalán nem magától értetődő, miért jó ez a pártoknak.

Mikorra várható ez a kézirat?
Két év múlva kell befejeznem, de még csak az anyaggyűjtésnél tartok.

Kíváncsian várom a választ a feltett kérdésre. Jó és izgalmas munkát kívánok Önnek ehhez, köszönöm a beszélgetést!
Én köszönöm. Minden jót!

(Bezzeg Réka)