Gratuláció | Zsíros Ádám Roberto Visintin Ösztöndíjas lett

2025.09.13-án, az olaszországi Sagrado településen immár hatodik alkalommal adták át a Roberto Visintin nevét viselő ösztöndíjat. A díj névadója a fiatalon elhunyt Roberto Visintin történész, aki fontos szerepet töltött be a doberdói település és a környékén zajló, a Nagy Háború Kútásásért Közhasznú Alapítvány magyar munkatársai által végzett első világháborús frontesemények kutatásában.

Az ösztöndíjra pályázni az első világháborús és vagy olasz vonatkozású, 19–20. századi témával foglalkozó, elsődleges forrásokon alapuló, magyar vagy olasz nyelvű szakdolgozatokkal, illetve lektorált tanulmánnyal lehetett. A díj a névadó emlékének őrzése mellett elő kívánja mozdítani a fiatal, tehetséges hallgatók kutató pályán való elindulását.

Örömmel tudatjuk, hogy az ide ívben a Pécsi Tudományegyetem hallgatója, Zsíros Ádám nyerte el az ösztöndíjat. A fiatal történész (aki immár a Pécsi Tudományegyetem interdiszciplináris doktori iskolájának doktori hallgatója) szakdolgozatában az első világháború során orosz hadifogságba esett magyarokkal foglalkozott.

Kép forrása: Juhász Balázs

A következőkben a díjazott beszámolóját közöljük:

„Már az alapképzés befejezése után megfogalmazódott bennem, hogy szeretném folytatni a tanulmányaimat, itt Pécsen. Viszont, szerettem volna olyan témával foglalkozni, amely közvetlenül kötődik hozzám. Így, az volt gimnáziumom levéltárát kerestem fel, ahol nem várt módon ráakadtam az egyikori igazgató, Bodó Jenő első világháborús élményeiről szóló visszaemlékezéseire. Ez indított el abba az irányba, hogy az első világháborús orosz hadifogsággal foglalkozzak. Így találtam rá a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítványra, ahol láttam a felhívást. Mivel már korábban részt vettem ITDK-n, OTDK-n és számos konferencián, úgy gondoltam, elég felkészült vagyok egy ilyen megmérettetéshez. Valamikor júliusban jött az értesítés, miszerint a Kuratórium az én dolgozatom értékelte a legjobbnak, így amellett, hogy 1000 eurós ösztöndíjban részesültem, felkértek, hogy utazzak ki és vegyem át a díjat személyesen. Mivel idén kezdtem meg a doktori tanulmányaimat is, kisebb szervezést igényelt megtalálni a közös időpontot, de utána már nagyon gördülékenyen haladtak a dolgok.

Az átadó során mind az olasz, mind a magyar alapítvány tagjai gratuláltak az eddigi munkámhoz, illetve kiemelték, milyen fontosnak találták az értékelésnél, hogy olyan témával foglalkoztam, amely a közvetlen környezetem történetéhez kapcsolódik. Az eseményt követően egy kis fogadás és egy ebéd során nyílt lehetőségem megismerni a kuratórium tagjait. Bár a doktori kutatásiam jóval tágabb területen mozognak, úgy vélem meglátásaik, észrevételeik sokat segítenek a későbbi kutatásaimhoz. A következő nap során egy kis kirándulás keretében bejártuk az első világháború nevezetes harctereit, ehetőségünk nyílt meglátogatnia a Museo del Monte San Michele-t, ahol rendkívül modern köntösben, 3D és VR technológia segítségével elevenítették fel a Nagy Háború mindennapjait. Sajnos az egyetem miatt csak három napot tartózkodhattunk kint, de úgy érzem, ezen idő alatt sokat tanultam az első világháború olaszországi fronteseményeiről, valamint olyan személyes kapcsolatokat tudtam kialakítani, mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban, amik segítik majd a későbbi pályámat. Épp ezért, őszinte köszönettel tartozom Dr. Gőzsy Zoltánnak és Dr. Csibi Norbertnek, akik meglátásaikkal elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy ilyen minőségű szakdolgozat íródjon. Bár Pécsről én vagyok az első, aki elnyerte az ösztöndíjat, bízok benne, hogy ez az eset példaértékű lesz a hallgatótársaim számára és talán egy szép napon majd a saját hallgatóimat is a díjazottak között láthatom.”

Gratulálunk a rangos elismeréshez!