Az MTA doktorává avatták Prof. Dr. Heidl Györgyöt és Prof. Dr. Spéder Zsoltot

2021. június 30-án az Akadémián köszöntötték az Magyar Tudományos Akadémia új doktorait. Idén 71 kutatót, köztük a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar két professzorát, Heidl György dékánt és Spéder Zsoltot avatták akadémiai doktorrá.

Az MTA doktora cím a tudományos teljesítmény egyik legmagasabb szintű elismerése, melyet kiemelkedő munkássággal rendelkező kutatók nyerhetnek el. Mint azt az MTA elnöke, Freund Tamás a köszöntőjében is kiemelte, „[a]z MTA doktora cím független, országosan egységes, magasan kvalifikált szakértők által végzett, nemzetközi követelményeket integráló minőségbiztosítást nyújt”.

Idén 71 kutató vehette át a címet, köztünk Karunk két professzora: Heidl György dékán, az Esztétika és Kulturális Tanulmányok Tanszék oktatója, valamint Spéder Zsolt, a Szociológia Tanszék oktatója.

A következőkben az MTA indoklásait idézzük.

Heidl György disszertációjának középpontjában a „házasság mint misztérium”-gondolat formálódásának, kialakulásának a története áll, mely kérdés egyszerre antropológiai, teológiai, sőt kifejezetten katolikus teológiatörténeti. Az értekezés kronologikusan három nagy egységre tagozódik, amelyek közül az első egy görög drámán keresztül a keresztény házasságfelfogás antik előzményeit vizsgálja, külön kiemelve a korai keresztény képzőművészet néhány olyan emlékét, amely plasztikus módon jeleníti meg a korai kereszténységnek a házasságról alkotott felfogását, hogy a hitvesi pár élete hogyan folytatódik például a halál után. Mindezt az ókeresztény kor szerzőinek a házasságról alkotott fölfogásának a vizsgálata követi, amelyben kiemelt szerep jut azoknak, akik markáns álláspontot fejtettek ki a házassággal kapcsolatban. A 4. századra ugyanis fölerősödtek azok a hangok, amelyek elutasították a házasságot, és a szűzi, önmegtartóztató életformát állították követendő példaként a keresztények elé. Részletesen értelmezi és helyezi bele a házasságteológia kialakulásának történetébe azoknak a teológusoknak a gondolatait, akik előkészítői annak a 20. századi fordulatnak, amely a házasságteológiában ragadható meg, s amelynek pontos leírása a dolgozat egyik nagy újdonsága amellett, hogy mindehhez szervesen hozzákapcsolja Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításának a házasságról szóló tanítását.

Spéder Zsolt disszertációja érdemi hozzájárulást nyújt a hazai és az európai termékenységváltozás trendjeinek feltérképezéséhez és értelmezéséhez. A szerző többféle adatbázist és módszert használt: népmozgalmi és népszámlálási statisztikák, longitudinális adatbázisok és attitűdvizsgálatok, továbbá eseménytörténeti elemzések egyaránt fontos részét képezik az értekezésének. Egyik legfontosabb megállapítása, hogy a posztkommunista kontextus a nyugat-európaihoz képest inkább akadályozza a gyermekvállalási szándékok megvalósulását. Kétségesnek tartja, hogy a posztkommunista termékenységi átmenet értelmezésére alkalmazható-e az ún. „második demográfiai átmenet” elmélete, mivel Magyarországon konzervatív fordulat következett be, amit aztán lassú visszarendeződés követett. A szerző kutatási eredményei intenzív társadalmi dinamikára, a társadalmi változások aszinkronitására s az ebből adódó társadalmi anómia létrejöttére utalnak. Ezek a tényezők meghatározó szerepet játszanak a posztkommunista országokban a gyermekvállalási szándékok megvalósításának elmaradásában, közelebbről a termékenységcsökkenésben. A szerző fontos tézise, hogy Magyarországon is érvényesíteni szükséges az értékek, attitűdök és a kulturális rendszer elemeit a gyermekvállalási trendek empirikus demográfiai elemzése során.

Az MTA doktori címhez szeretettel gratulálunk és további szakmai sikereket kívánunk!

Forrás, fotó: Szigeti Tamás | mta.hu