Az emberiség fejlődésének evolúciós előfeltételei a korai emlősökből származó, társadalmilag barátságos viselkedési minták: nyugtató ölelkezés, társadalmi viselkedés, kölcsönös altruizmus és megbékélés. A barátságos viselkedés az érzelmileg vezérelt hajlamban rögzül. Ezek kognitív módon egyre inkább megjelentek a hominida ősökben (emberszabású majmok), különös tekintettel az empátián keresztül (amely vigasztalást és társadalmi támogatást tesz lehetővé), valamint a testi „én” és az intellektualizált, spirituális „én” különálló észlelése révén. A Homo erectustól kezdve ezt kibővített időhorizont és emphronesis (az elme elmélete), valamint bűntudat és szégyen, bocsánat és megbocsátás egészítette ki. Az emberek végül morális lényekké váltak a verbális nyelv, a gondolkodás és a felelősség révén. A test és a lélek megkülönböztetése létrehozta az emberiséget, de a kultúrtörténet folyamán ez a szétválasztás olyan korlátokat és konfliktusokat váltott ki, amelyek bonyolultabbá tették a saját és másokkal való bánásmódot.
Időpont: 2019. október 1. (kedd) 16:00-17:30
Helyszín: Pécsi Tudományegyetem BTK-TTK Kari Tanácsterem

Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai és Innovációs Igazgatóság | Portál csoport - 2020.