Előadás | Bécsi Zsófia: Egy határtudomány, ahol az elmélet és gyakorlat összeér: nevelésfilozófia

Az előadás absztraktja

A tudományok rendszerében az egyes problémakörök a kérdésfeltevéseik és a vizsgálati módszereik alapján foglalnak helyet. Eszerint megkülönböztethetünk elméleti és gyakorlati tudományokat. Jelen előadásomban eltekintek attól, hogy a kettő megítélésére reagáljak. Ehelyett egy olyan – vitathatatlanul – nagy jelentőségű tudományterületről fogok beszélni, ami évezredek óta a közbeszéd része. A közbeszéd felvetéseire reagálva a tudomány sem engedheti meg magának, hogy mellőzze. Ez pedig a nevelés. Ma már a nevelés kérdéskörét vizsgáló tudomány alatt egyértelműen a pedagógiát értjük, holott számtalan más tudományterület is hozzájárul ahhoz, hogy pontosabban lássuk, milyen lehetőségeink vannak a nevelésre. Ezek a területek lehetnek pszichológiai területek, mint a fejlődéslélektan, vagy neuro-tudományok, de a keretek és céltételezések meghatározásához elengedhetetlen például az oktatáspolitika vizsgálata is. Amikor egy kérdéskört elemeire bontunk, fennáll annak veszélye, hogy az egyes részterületekben való elmélyülés miatt elvész az eredeti kérdés a maga általánosságában való vizsgálatával. A filozófia mindig az első – más megközelítésben a végső – kérdést fogalmazza meg. Minden fogalmat a lehető legáltalánosabban közelít meg. A filozófia elméleti vizsgálatot tesz, míg a nevelésfilozófia konkretizál és nem tud elszakadni a gyakorlati kérdésektől. Így válik egy elméleti tudomány gyakorlativá. Az általános kérdésfelvetés során folyamatosan reflektál az itt és most-ra. A nevelésfilozófia az a terület, ami folyamatosan, újra és újra felveti a legalapvetőbb kérdéseket: mi a nevelés? mi a nevelés célja? ki nevel? kit nevel? mi a nevelés feltétele? Elméleti marad a kérdésfelvetés általánosságával, mégis egyszerre gyakorlati, hiszen a vizsgálódást az éppen fennálló társadalmi keretek között teszi meg, reflektál a tudomány jelenlegi állására, az individuum aktuális definíciójára. John Dewey nyomán újra értelmezhetjük Shakespeare mondását, miszerint „Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő”, hiszen az egész életünkben növekedés, növelés, nevelés zajlik és akár direkt, akár indirekt módon, de mindannyian egyszerre nevelők és neveltek vagyunk. A tudatosságunk záloga tehát a nevelésről való filozófiai igényű gondolkodás.