Az első latinul író római keresztény szerző Novatianus volt, aki a 3. század derekán alkotott. Minthogy a Decius-féle keresztényüldözés nyomán kialakult zavaros egyházi helyzetben Novatianus ellenpápa lett és egyházfegyelmi kérdésekben képviselt mind szigorúbb álláspontja miatt szakadást idézett elő, csupán néhány munkája maradhatott fenn Cyprianus és Tertullianus neve alatt. Ezek között messze a legjelentősebb a De Trinitate címen ismert értekezés, amely a 3. századi teológiai munkák közül kiemelkedik terminológiai következetességével és az érvrendszer logikai koherenciájával, azonban mindmáig nem részesült az őt megillető figyelemben sem a teológusok, sem a filozófusok részéről. A De Trinitate-ban jelenik meg először világosan artikulált tanításként a Fiú örök születésének tétele, a Szentháromság személyeinek kölcsönös egymásban léte (communicatio idiomatum), a Fil 2,6-11 kitüntetett szerepe a krisztológiai magyarázatban és Mt 5,8 vers beépítése a trinitológiai érvrendszerbe. Az előadásban bemutatom Novatianus teológiáját különös tekintettel istenképmás-fogalmára és teológiai antropológiájára.
Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai és Innovációs Igazgatóság | Portál csoport - 2020.