Horatius arcai - Múzsák ellenfényben

A PAB I. Nyelv- és Irodalomtudományok Szakbizottsága, Irodalomelméleti Munkabizottsága, Irodalomtörténeti Munkabizottsága valamint a Művészetek és Irodalom Háza (ZsÖK)

Tisztelettel meghívja Önt

Az irodalomtudomány műhelyei program keretében

2015. április 15-én (szerdán) 18 órakor, a Breuer Marcel terembe
(Művészetek és Irodalom Háza)

Hajdu Péter
(klasszika-filológus által szerkesztett)

Horatius arcai
(Bu­da­pest, Re­citi Kiadó, 2014)

 valamint

Kárpáti András
(klasszika-filológus)

 Múzsák ellenfényben
A régi görög újzene: vázakép, popkultúra, politika
(Gondolat Kiadó, 2014)

című köteteinek bemutatójára.

A szerzőkkel

Jankovits László
(irodalomtörténész)

és

Heidl György
(esztéta)

beszélget.

Az esemény a Facebookon.

A Hajdu Péter által szerkesztett Horatius arcai című kö­tet több­szerzős mo­no­grá­fia. Nem ab­ban az ér­te­lem­ben szerzői mo­no­grá­fia, aho­gyan azt év­ti­ze­dek­kel ez­előtt el­kép­zel­ték - tud­ni­il­lik az élet­rajzra és az életmű egy­sé­gére kon­cent­ráló fo­lya­ma­tos el­be­szé­lés -, ha­nem olyan könyv, amely egy egy­sé­ges szem­lé­leti ke­ret­ben az életmű pil­la­nat­nyi­lag fon­tos­nak lát­szó összes as­pek­tu­sá­val fog­lal­ko­zik. A kö­tet fe­je­ze­te­i­nek több­sége egy-egy vers kap­csán fog­lal­ko­zik va­la­mi­lyen ál­ta­lá­no­sabb Horatius-problémával is, de a szerzők igye­kez­nek a kor­szak, a ró­mai (és eu­ró­pai) kul­túr­tör­té­net és az életmű kon­tex­tu­sá­nak be­mu­ta­tása mel­lett szo­ros szö­veg­elem­zé­se­ket is nyúj­tani, ab­ban a meggyőző­dés­ben, hogy a 21. szá­zad ele­jén a vers és an­nak szö­veg­i­sége az, ami az ol­va­só­kat leg­in­kább ér­dekli Horatiusban. Ma­gya­rul ez az első tu­do­má­nyos könyv Eu­rópa egyik leg­na­gyobb lí­rai költő­jéről. Ezért a jelen kö­tet­nek az is fel­adata, hogy be­mu­tassa a hazai ol­va­só­kö­zön­ség­nek, ho­gyan le­het (vagy szo­kás) ma­nap­ság be­szélni róla, ugyan­ak­kor meg­je­le­nítse a magyar Horatius-filológia tel­je­sít­mé­nyeit is.

Kárpáti András könyve a régi görög újzene körül dúló élénk társadalmi vitába nyújt bepillantást. Amikor Athénben, a Kr. e. 5. század vége felé a költészet a zenei kifejezés új eszközeit hódította meg magának, az arisztokrata elit felháborodva rontott rá az újító muzsikus-költőkre. A régi, „múzsai" rend felforgatásával az állam rendjét is veszélybe sodorják, méltatlankodott Platón. Nem elég, hogy felszabadítják a zenét a nyelv elsőbbsége alól, még a harmoniát is a szöveg, a logos elébe merészelik helyezni. A közönség persze mindeközben ünnepelte az újítókat. Szövegek sora tanúskodik arról, mennyire éles vita folyt Athénben az újzenéről: milyen a jó és milyen a rossz zene, milyen hatással van az ifjúság nevelésére, mely hangszereket lenne üdvös mellőzni, és így tovább. A könyv első része megismerteti az olvasót a zenepolitikai vita hátterével, kialakulásának okaival, jeles alkotóival. A második rész bemutatja, miként jelenik meg mindez a vázaképeken. Hogyan képes a festő a vizuális humor eszközeivel felidézni a kortárs komédia színpadára vitt zenepolitikát? Miért bukkanhat fel egy komédiakarakterré vált újító muzsikus száz évvel később Dél-Itáliában? Milyen változáson ment át az istenekkel versenyre kelő híres muzsikusok mítoszainak az ábrázolása a zenei vita hatására? Hogyan módosult a görög ünnepkultúra zenei versenyeinek nagy múltra visszatekintő ikonográfiája? A kötet, amely, amennyire ma lehetséges, a váza ókori vásárlója szemével láttatja a képeket, az első magyar nyelvű mű a későbbi korokból is ismerős zenei-politikai csatározások klasszikus kori görög előképéről.

• Hajdú Péter a PTE BTK Klasszika-Filológia Tanszékének oktatója
• Jankovits László a PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék oktatója
• Kárpáti András a PTE BTK Klasszika-Filológia Tanszékének oktatója
• Heidl György a PTE BTK Esztétika Tanszékének oktatója