KÁNONON KÍVÜL - Színháztudományi konferencia

Bécsy Tamás vezetésével harminc éve, 1994-ben indult az első egyetemi szak, mely a színháztudományt önálló diszciplínaként kezelte. E kerek évforduló 2024-ben alkalmat és lehetőséget kínál arra, hogy átgondoljuk a magyar színháztörténeti kánon felépülését. Az Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola színháztudományi konferenciája a magyar nyelvű szakma ismert mestereit, műhelyeit és doktoranduszait fogadja az új eredmények, új kutatások, új kérdések bemutatására.

„A kánonok a jelen metaforái.” (Szegedy-Maszák Mihály)

Hetven éve, 1954-ben keltezték a Javaslat a színháztörténeti és színháztudományi munkálatok gazdaságosabb megszervezéséről című minisztériumi feljegyzést, amelynek nyomán létrejött a Színháztudományi Intézet (mely később a Bajor Gizi Színészmúzeummal egyesülve) a mai OSZMI jogelődje. Az intézményesülésnek ebben a fázisában a kanonizáció legfőbb faktora a dokumentumok hozzáférhetősége volt.

Harminc éve, 1994-ben indult az első egyetemi szak, mely a színháztudományt önálló diszciplínaként kezelte. Bécsy Tamás olyan képzést épített fel a Veszprémi Egyetemen, ahol a bölcsészettudomány diskurzusrendje és metodikája a színház jelenségeit állítja figyelme középpontjába. A kánonalakítás fő faktorát ekkortól a kutatás tárgyát alkotó előadások jelentik.

E két kerek évforduló 2024-ben alkalmat és lehetőséget kínál arra, hogy átgondoljuk a magyar színháztörténeti kánon felépülését és annak időközben kialakult újabb tényezőit, mint az előadásrögzítés technikája, az azonnali kritikai és közösségi vélemények sodrása, az egyetemi képzések és a különféle gyűjtemények sokféle archívumi protokollja.

A színháztudomány professzionalizációja párhuzamosan haladt a kánonalakítás tudatosodásával és a kortárs kánonelméletek kialakulásával (vö. például Robert von Hallberg ed. Canons, Chicago: UChP, 1984), ezért mára elegendő távlatunk teremtődött, hogy szakszerű és elfogulatlan tekintettel nézzünk a magyar színháztörténeti kánonra. A Kánonon kívül című konferenciára kétféle előadást várunk. Egyrészt olyan esettanulmányokat, amelyek a közösség emlékezetéből társadalom-, politika-, intézménytörténeti vagy gyűjteménykezelési okokból eltűnt, tehát a kánonon kívül maradt előadásokat, színházi eseményeket mutatnak be. Másrészt olyan közelítési metodikák, kutatási módszerek ismertetését, melyek a színháztörténetírás eszközeit használják, de kérdéseikkel a diszciplínától akár eltávolodva, a kánonon kívülről mutatnak rá egy-egy kánonformáló helyzetre.

Forrás: theatron.hu