Előadás | Az Ókortudományi Társaság Pécsi Tagozatának ülése a PTE BTK-n

Az Ókortudományi Társaság Pécsi Tagozatának novemberi ülésén Takács Barbara (ELTE) és Rózsa Anett (Universität Trier) tart előadást a Rókus Campuson.

Takács Barbara (ELTE, Ókortörténeti Doktori Program)

Egyiptomi átokrecept fogathajtók ellen

A fogathajtó verseny a Római Birodalomban rendkívül népszerű sportágnak számított, amely minden társadalmi réteg körében hatalmas érdeklődésnek örvendett. A lelkes szurkolók és fogadók gyakran minden eszközt bevetettek, hogy befolyásolják a versenyek kimenetelét; ezek egyike volt az átokszövegek (defixiones) használata. Az átkokat általában vékony ólomlapokra vésték, majd olyan helyeken helyezték el, ahol a mágikus hatást a legerősebbnek gondolták, például a versenypályák környékén vagy temetőkben. Nemcsak Rómában, hanem a birodalom más területein is számos ilyen átoktábla került elő, például Egyiptomban. Az egyiptomi leletek különösen érdekesek, hiszen innen nemcsak átoktáblákat, hanem mágikus kézikönyveket is ismerünk, amelyek betekintést nyújtanak az átkok „aktiválásához” szükséges előkészületekbe és szertartásokba.  Az előadás középpontjában a leghosszabb és legrészletesebb fogathajtók elleni átok receptje áll, amelyen végig követhető, hogyan alakult át egy hagyományos egyiptomi rituálé, hogy megfeleljen az új kulturális kontextusnak és a potenciálisan eltérő ügyfélkör igényeinek. 
 

Rózsa Anett (Universität Trier, Egyiptológia)

„Óvd őt szárnyaiddal, és védelmezd az élettel és az erővel, mely a karjaidban lakozik!” Néhány megjegyzés a ‘Bész-Pantheosz’ / ‘polimorf’ alakról a mágikus gemmákon

Az előadás a „Bész-Pantheosz”, más néven „polimorf” egyiptomi istenséget és annak kontextusait vizsgálja a mágikus gemmákon keresztül. Bemutatja, hogyan jelenik meg ez az isten különböző ókori (görög-)egyiptomi tárgyakon, miközben elemzi és összehasonlítja a szöveges és vizuális forrásokat is. Ezen források – például papiruszok, bronzszobrok, sztélék, gyógyító szobrok, terrakották, amulettek és hipokefálok (a halott feje alá helyezett egyiptomi amulettek) – segítségével kiemelésre kerülnek a Bész-Pantheosz és a gemmák közötti lehetséges kapcsolódási pontok, hogy a figura pontosabb kontextusba kerüljön, valamint bemutatásra kerülnek a fontosabb összefüggések is. Továbbá, az előadás ezt a komplex alakot az egyiptomi későkortól, azaz megjelenésétől (a 26. dinasztiától, Kr. e. 664–525) kezdve a Ptolemaiosz-kor (Kr. e. 305–30) forrásain keresztül egészen a Kr. u. 4. századig, a római korszakig vizsgálja. Emellett egy teljesen új értelmezést is kínál ehhez az alakhoz, az egyiptomi kultúra egyik legfontosabb koncepciójába, a napciklusba helyezve, mint annak egyik „titkos” alakját, amely a Nap(gyermek) (újjá)születéséhez kapcsolódik. Végül, de nem utolsósorban, az előadás során hangsúlyt kap az alak legfelsőbb Napistenhez (Amun-Réhez) kapcsolódó vonatkozása is, különös tekintettel annak két udjat-szemére, azaz a Napra és a Holdra, amelyek az ókori egyiptomiak szerint ennek a transzcendentális szoláris istenség részei voltak, aki az egész kozmoszban jelen volt azt megtestesítve.