(PTE, Klasszika Filológia Tanszék – Palladion Műhely)
Euripidés két tragédiában is feldolgozta Phaidra mítoszát. A ránk maradt Koszorúvivő Hippolytosban a mostohafiába beleszerető asszony az aidóstól vezérelve eleinte minden eszközzel küzd a szerelem ellen. Feleségként és anyaként férje és gyermekei sorsát tartja szem előtt, amikor a troizéni asszonyokhoz, a karhoz beszél: az idő – tükröt tartva, akár egy fiatal hajadonnak – mutatja meg, ki a rossz ember, s ő nem akar ezek sorába kerülni. Öngyilkossága közvetve a bosszúálló Aphrodité tervének része, aki valójában Hippolytost akarja megbüntetni. A darabot Aphrodité prologosa nyitja és Artemis megjelenése zárja. A szűz istennő a haldokló ifjút arról biztosítja, hogy Phaidra szerelméről mindig meg fognak emlékezni, Hippolytos tiszteletére pedig a házasulandó lányok hajáldozatot fognak bemutatni. A két istennő szembenállása és különbözősége meghatározza a szereplők motivációit, de Aphrodité és Artemis ennél jóval összetettebb és változó szerepkörökben jelenik meg a kar, Phaidra és a dajka megszólalásaiban. Az előadás a tudatosan választott és változtatott női szerepkörök tételes bemutatásával elemzi a darabot, s helyezi el a mítoszváltozatot a történet különböző elbeszéléseinek sorában.
A 2024-ben a patinás Balassi Kiadónál megjelent csaknem 600 oldalas monográfia a három nagy zsidó háború (Kr.u. 66-73, 115-117, 132-136) előzményeit, történetét és utóhatásait foglalja össze az elsődleges források (irodalmi szövegek, feliratok, papiruszok, pénzérmék, régészeti leletek) és a kurrens szakirodalom alapján. A jelenlegi forrongó közel-keleti politikai helyzetben is „kötelező olvasmány” minden a téma iránt valamennyire is érdeklődő számára. A szerzővel Ocsenás Mihály (ókortörténet MA, II. évfolyam) beszélget.
Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai és Innovációs Igazgatóság | Portál csoport - 2020.