Szőts István: Emberek a havason (1941) | NFI Egyetemi Filmklub

2023. 02. 23., cs - 11:00

Apolló Mozi (Pécs, Perczel u. 22.)

fekete-fehér magyar játékfilm, 1941, rendező: Szőts István
forgatókönyvíró: Nyirő József, Szőts István, operatőr: Fekete Ferenc, főszereplők: Szellay Alice, Görbe János, Ferenczi Péterke, Bihari József, Makláry János, Egyed Lenke, 103 perc, felújítás: 2K restaurált

Miről szól?
Csutak Gergő favágó (Görbe János) feleségével (Szellay Alice) és újszülött kisfiával (Ferenczi Péterke) fent él az erdélyi havasok háborítatlan világában, amikor megérkeznek a fakitermelő részvénytársaság emberei. Vezetőjük szemet vet Annára, Gergő feleségére, ezért munkát ajánl a férfinek. Egy nap, a férj távollétét kihasználva, megkörnyékezi a nőt, aki menekülés közben szakadékba zuhan, és súlyosan megsérül. Gergő mindent megtesz Anna gyógyulásáért, de a bosszúról sem mond le.

Mitől különleges?
A születését követő első pár évtizedben a magyar film többnyire szórakoztatóipari termékként vagy a politikai propaganda eszközeként működött. A hazai rendezők közül elsőként Szőts István szakított ezzel a szemlélettel, a filmre ő nem „fotografált színpadként”, hanem önálló művészeti ágként tekintett. Tudatosan és expresszíven használta a képi kifejezőeszközöket, a beállításokat, a kreatív montázsokat, a fény-árnyék játékokat, a kamerát pedig kihozta a műtermek hamis világából a „valóságba”. Sztárok helyett amatőrökkel forgatott, akik saját magukhoz hasonló egyszerű, hétköznapi embereket alakítottak. Az Emberek a havason ennek az újfajta művészi hitvallásnak a jegyében készült. Szőts eredeti helyszíneken,

Erdélyben forgatott felvételein a vadregényes táj önálló szereplővé lép elő,

totálképei a fenyvesekről vagy a ködben úszó hegygerincekről nem illusztrációként szolgálnak, hanem ember és természet kozmikus egységét fejezik ki. A kor sematikus műfaji filmjeihez képest a Nyírő József novellái által ihletett történet figyelemre méltóan összetett és rétegzett. Realista miliője és emberábrázolása ellenére nézhető melodrámaként vagy balladaként, de az alapkonfliktusban még a klasszikus western motívumai is felfedezhetők. Beskatulyázni ideológiailag sem egyszerű, nem véletlen, hogy hol „túl katolikusnak”, hol „panteisztikus újpogánynak” tartották.