Tombi Beáta: A szifilisztől a hernyóig. Az ismeretterjesztő irodalom kialakulása Itáliában

A PTE Bölcsész Akadémia következő előadását Tombi Beáta, habilitált egyetemi docens, (PTE BTK, Romanisztika Intézet, Olasz Tanszék) tartja A szifilisztől a hernyóig. Az ismeretterjesztő irodalom kialakulása Itáliában címmel.

Rezümé

Még akkor is, ha megkérdőjelezzük az ismeretterjesztő irodalom, mint önálló kategória fogalmát, és csupán a tudományos irodalom egyik (al)csoportjaként határozzuk meg, nem szabad szemet hunyni afölött, hogy majd minden évszázadban születtek olyan szövegek, amelyek a szépirodalom eszköztárát felhasználva akartak ismertté tenni egy-egy tudományos tételt. Ezeknek az írásoknak azonban a státusza hosszú évszázadokon keresztül bizonytalan volt. Tudománytalanságuk miatt ugyanis inkább a szépirodalomhoz, művészietlenségük miatt pedig inkább a tudományos irodalomhoz sorolták őket.

A XVII-XVIII. század azonban mind az irodalom, mind a természetfilozófia területén óriási változást hozott. A tudományos forradalom időszakaként számon tartott évszázadokban ugyanis Európa-szerte egyre több olyan írás látott napvilágot, amelyek annak ellenére, hogy nem tudományos igénnyel íródtak, elsődleges céljuk az volt, hogy valamely tudományos ismeretet közöljenek, immár a nagyközönség számára is érthető, világos módon. Ezek a szövegek, amelyek a formálódó ismeretterjesztő irodalom tengelyét alkotják, valahol a tudományos- és a szépirodalom metszéspontjában helyezkednek  el.  

Az ismeretterjesztő irodalom kialakulása Itáliában is az 1600-1700-as évekre esik. Ekkorra ugyanis, meglepő módon egyre közelebb kerültek az akadémiákhoz köthető természetfilozófiai szövegek és a barokk irodalomból áthagyományozódott, könnyed hangvételű írások. Előadásom tengelyét két ismeretterjesztő szöveg, az 1530-ban, egy veronai orvos, bizonyos Girolamo Fracastoro nevéhez fűződő Syphilis sive morbo gallico [Szifilisz avagy a franciakór], illetve Zaccaria Betti Del Baco da seta [A selyemhernyóról] címet viselő tankölteménye alkotja. A két mű kiválóan példázza, hogy mennyiben változik, ha egyáltalán változik egy-egy természettudományos tézis, amennyiben szépirodalmi eszközök segítségével kerül tolmácsolásra.

Életrajz

Tombi Beáta felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte, ahol olasz-magyar szakos tanári- és bölcsész diplomát szerzett. Azóta is ebben az intézményben dolgozik. Jelenleg az Olasz Tanszék egyetemi docense. Számos külföldi intézményben folytatott kutatásokat (Bolognai Tudományegyetem (Bologna, Olaszország), American Philosophical Society (Philadelphia, USA), illetve vendégoktatóként jelenleg is több egyetemen oktat (Olaszország, Horvátország). Kutatási területe a XVII-XVIII. századi irodalom- és művelődéstörténet, de hosszú ideig folytatott kutatásokat a XIX. századi olasz irodalom recepciójával kapcsolatban is. Az elmúlt tíz évben érdeklődése a tudományos- és ismeretterjesztő irodalom felé fordult. Publikációit magyar és nemzetközi folyóiratokban, kötetekben közli. Négy szerkesztett kötet fűződik a nevéhez. Három önálló monográfia szerzője. Az elmúlt öt év öt jelentős publikációi: Quattro opere – un linguaggio: il linguaggio della divulgazione scientifica nella letteratura del cinema. La vita di Galielo Galieli (2017); Divulgazione scientifica nel Settecento: la ricezione di Newton in Ungheria (2018); Dipinti ispirati dalla scienza nell’arte italiana e ungherese dei secoli XVII-XVIII (2020); Nők számára természettudományos ismeretek közvetítése a XVIII. századi Itáliában (2021); Divulgazione scientifica nel Settecento – tipologia, generi, linguaggio (pp.  189, 2022).