A Tanszékről írták

Kurucz Réka, PhD hallgató

Legkedvesebb és legfontosabb Alma Materem a pécsi tanszék.

Gyakran esik szó a családias, baráti légkörről, ami a pécsi Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék közösségére jellemző. Ezt én is szeretném megerősíteni. Sosem éreztem az egyetemi oktatásra egyébként oly jellemző, hierarchikus rend jelenlétét. Viszont megtisztelő volt az őszinte érdeklődés, amivel elsős hallgatóként fogadtak annak idején, s ahogy ez a figyelem máig elkísér bennünket.

Mint oly sokan mások, én is az amatőr néptáncmozgalomból és a táncház világából kerültem a néprajz szakra, hisz egy idő után óhatatlanul érdekelni kezdett, kik is ezek az emberek, akiknek a táncaival annyi időt töltünk? Megérdeklődtem melyik épületben kell keresni a tanszéket és minden bátorságomat összeszedve átsétáltam a TTK-ról, beültem egy-két előadásra. Innen már nem volt visszaút. Persze a képzés teljesen másról szólt, mint ahogy én azt félig gyermekfejjel elképzeltem. Valami sokkal többről, ami örökre megváltoztatta a gondolkodásomat. A sors iróniája, hogy többek között pont a folklorizmussal kapcsolatban. De az itt töltött évek alatt nyílt fel a szemem arra is, hogy saját környezetem, szűkebb hazám, a Külső- Drávaszög mennyi olyan értéket rejt, ami számomra fontos, viszont egyáltalán nem érdekelt addig, míg nem tudtam ismeretekhez kötni. Néptáncosként sokkal könnyebb és élményszerűbb volt Erdélyben lógni, rácsodálkozni Kalotaszeg színes világára, a Mezőség zenéjére, vagy Gyimes archaikus táncaira, mint egy kicsit is mélyebbre ásni az otthon „TSz-szagú” világában. Mivel a nagyszüleim néprajzi csoportja kifejezetten hamar polgárosult, népviseletét hamar levetette, műdalokat énekelt, ezért azt képzeltem, nincs otthon semmi, ami engem érdekelhetne. A tanszéken kapott ismeretek a hagyományos népi kultúráról, és távoli kultúrákról rádöbbentettek, mekkorát tévedtem! Mindezeken keresztül és ezek felett, nem tudom pontosan mikor, de megtanultunk tudományosan gondolkodni, forráskritikával élni, az egyértelműnek gondolt dolgokat relativizálni, összefüggéseket keresni akár látszólag távoli jelenségek között. Jelenleg a tanszék doktorandusz hallgatójaként a Villányi borvidék kisüzemi szőlőtermesztésének néprajzi vizsgálatát végzem. Ezáltal a vidéket és életvilágot, melyben felnőttem, jóval mélyebben és részletesebben ismerhetem meg, mint ahogy valaha gondoltam volna. E mellett a doktori képzés során megtanultam a sorok között is olvasni, tudományos publikációt írni, az anyagomat különböző szempontok szerint értelmezni. Ami a legfontosabb: megtanultam, hogy meg kell találni a jó kérdést és azt kell feltenni. Ez nem is olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk.

Ha bizonytalankodsz, hogy hová jelentkezz, már csak azért is gyere erre a tanszékre, mert bármilyen dolog is érdekel, megismeréséhez itt olyan szemléletmódot, tudományos módszereket tanulhatsz, mely véleményem szerint bárhol, bármilyen fórumon megállja a helyét. Erre garancia az oktatóigárda profizmusa. A bónusz a jó hangulat, a megértő, segítőkész légkör, mely elsőrban szintén nekik köszönhető.


 

Viczián Zsófia