Az előadás abból az alapvetésből indul ki, hogy Tar írásművészetét – a korszakban nem egyedülálló módon – a realizmus ábrázoláselvű, az irodalmiságot mimetikus módon elgondoló esztétikájához, illetve poétikájához képest elmozdulás jellemzi. Ennek az elmozdulásnak egyik oka az írói oeuvre szociografikus háttere, amely a szerző írói indulását konkrét módon is meghatározza. A másik, már a kortársi kritika által is jelzett sajátossága ennek a poétikának, hogy Tar a kortárs prózában ritkán látott megoldással élve valamiféle „fantasztikumba-szürreálisba emelt realitást” hoz létre műveiben.
Az előadás azt mutatja be, hogy ez a poétika honnan ered, milyen közvetítő hatásokon keresztül határozza meg a Tar életmű alakulástörténetét. Az érvelés során kitérek az irodalmi szociográfia műfajának előtörténetére, valamint azokra az irodalom- és kritikatörténeti vonatkozásokra, amelyek a Tar szövegeken túlmutatóan kortárs irodalmi, illetve társművészeti jelenségekkel is összefüggést mutatnak.
2025. április 30. 18:00, Rókus M épület, 106.
LACZKÓ ANDRÁS: Kávé, cukor, iszony – Barcsay Ábrahám A’ Kávéra.
Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai és Innovációs Igazgatóság | Portál csoport - 2020.