PTE Bölcsész Akadémia | LACZKÓ ANDRÁS: Kávé, cukor, iszony – Barcsay Ábrahám A’ Kávéra

Programfüzet (pdf)

Barcsay Ábrahám A’ Kávéra írt költeménye a XVIII. századi magyar irodalomban szokatlan témát dolgoz fel. A mindössze nyolc sor terjedelmű vers az európai kávé- és cukorfogyasztás és a fogyasztási cikkeket előállító gyarmati rabszolgatartó rendszer közötti kapcsolatra hívja fel a figyelmet, felmutatva a felvilágosodás korának egyik legellentmondásosabb jelenségét, vagyis a rabszolgaság intézményének a kor humánus erkölcsi eszményei alapján történő határozott elutasítása és az annak fenntartásához fűződő gazdasági érdekek ezzel egyidejű elfogadása közötti feszültséget.

Rövidsége dacára a szöveg nemcsak rendkívül precíz és árnyalt költői ábrázolását adja a két árucikk európai konzumálását lehetővé tevő gazdaságtörténeti folyamatoknak, és a rabszolgamunkával működtetett gyarmati gazdasági szisztémának, hanem – az általa elfogyasztott édes ital „véres” eredetével tökéletesen tisztában levő, ám azt mégis felhörpintő „bölcs” alakján keresztül – a vásárlók és fogyasztók ezzel kapcsolatos erkölcsi felelősségét is hangsúlyozza. A benne ábrázolt ellentmondások feloldására a költemény szerzője expressis verbis ugyan nem tesz javaslatot, ám a probléma felvetésével szembesíti a fogyasztót hétköznapi cselekedeteinek távoli hatásaival és a banális vásárlói döntések morális konzekvenciáival. Noha a szöveg megértése – leszámítva talán az utolsó sorok „bölcsének” ellentmondásos magatartását – a témával kapcsolatban komolyabb előismeretekkel nem rendelkező modern olvasó számára sem jelent kihívást, az előadás arra tesz kísérletet, hogy az eszme-, gazdaság- és eseménytörténeti kontextus vizsgálatával némileg differenciáltabb képet adjon arról, hogy miről is szólt/szólhatott Barcsay verse a XVIII. század végén. Mivel a szerző költeményeinek zömétől eltérően A’ Kávéra datálása nem ismert, az említett kontextusokra támaszkodva az előadó a szöveg keletkezési idejének hozzávetőleges meghatározására is javaslatot tesz.