Gyászhír - Elhunyt Dr. Martsa Sándor

Megrendülten adjuk hírül, hogy az Anglisztika Intézet nyugalmazott habilitált docense, Dr. Martsa Sándor nyelvész, címzetes egyetemi tanár,
életének 70. évében, hosszú betegség után elhunyt.
Martsa Sándor kiváló, nemzetközi ismertségű nyelvész volt, kedves kolléga, jó barát. 

Temetése 2019. szeptember 18-án, szerdán 14 órakor lesz a pécsi Siklósi úti Köztemetőben, református szertartás szerint.
A búcsúztatás helye a Nagy Díszterem.

Martsa Sándor 40 éven át volt egyetemünk oktatója, munkáját teljes odaadással és nagy elmélyültséggel végezte. Kollégái előtt példaképként állt emberi szelídségével és erkölcsi tartásával, lelkiismeretes oktatói munkájával és szakmai igényességével. Az Anglisztika Intézet munkatársai júniusi összejövetelükön tisztelgő ünnepi kötetet adtak át neki és Andor Józsefnek 70 életévük betöltése alkalmából. A találkozó meghitt, baráti hangulatban telt. Akkor még úgy tűnt, hogy kedves kollégánk, Sanyi hosszú betegség után újra jól van, és szakmai tervei megvalósítására készül. Most bele kell nyugodnunk a fájó veszteségbe.

Martsa Sándor 1974-ben szerzett orosz-angol szakos középiskolai tanári oklevelet a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Egyetemi tanulmányinak befejezése után 3 évvel, 1977-ben, ugyanitt védte meg orosz-magyar kontrasztív nyelvészeti témájú egyetemi doktori dolgozatát. Kandidátusi fokozatát 1988-ban szerezte meg, majd 2013-ban habilitált karunk Nyelvtudományi Doktori Iskolájában. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (illetve jogelődje, a Janus Pannonius Tudományegyetem) oktatója volt 1974-től nyugdíjba vonulásáig. Előbb az Orosz Tanszéken, majd 1990-től az Angol Tanszéken (illetve jogutódja, az Anglisztika Intézetben, annak Angol Nyelvészeti Tanszékén) tanított. A Nyelvtudományi Doktori Iskola Angol alkalmazott nyelvészeti alprogramjában annak indulásától volt a programban alaptantárgyának oktatója és doktoranduszok témavezetője. Külföldi tanítási tapasztalatokra is szert tett: egy szemeszteren át tanított a Floridai Egyetem Nyelvészeti Programjában 1996-ban, Erasmus vendégoktatóként pedig az amszterdami Free University Angol Tanszékén.

Kutatási területe kiterjedt a nyelv és kultúra összefüggéseinek tanulmányozására, a nyelvi relativizmus, a kulturális adaptáció és a diskurzus elemzésére, továbbá a nyelvi és enciklopédikus tudás összefüggéseinek, a nyelvi kategorizációnak a problémáira. A nyelvi szintek közül elsősorban a morfológia (a szóképzés) kérdéseit vizsgálta, valamint a metafora és metonímia kognitív aspektusait, ezen belül is az állatnevek morfo-szemantikai vonatkozásait. Több tudományos szervezet tagja volt, többek között a Nemzetközi Metafora Kutatási Társaságnak (RaAM = Researching and Applying Metaphors International Association), az Európai Anglisztikai Társaságnak  (ESSE = European Association for the Study of English),  Magyar Anglisztikai Társaság (HUSSE = Hungarian Association for the Study of English), a  Modern Filológiai Társaságnak és a  Pécsi Akadémiai Bizottságnak. Kutatóként a míves munkákat részesítette előnyben. Egy kiválóan rendszerezett, hosszú évek oktatói tapasztalatára épülő morfológia tankönyvet írt, amelyet a Nemzeti Tankönyvkiadó jelentett meg. Monográfiája jelent meg a Cambridge Scholars Publishing kiadónál a konverzió (szófaji átcsapás) jelenségéről kognitív-szemantikai megközelítésben. Részt vett az Angol-magyar nagyszótár szerkesztési munkálataiban.

Vezetői megbízásokat is sokszor vállalt, és aktívan részt vett az egyetemünk és a karunk közéletében. A BTK dékánhelyettese volt az 1989-1992-es ciklusban, majd az egyetemi szenátus választott tagja 1993-1994-ben. Az Angol Tanszéken 1992-1994 között megbízott tanszékvezető, 1994-től 1997-ig tanszékvezető helyettes, majd az Angol Nyelvészeti Tanszék vezetője 2007-2010 között. Átmenetileg, négy hónapon át, a Szlavisztika Tanszék vezetését is ellátta 1998-ban. A 2009-ben létrejött Anglisztika Intézet első igazgatójaként jelentős szerepe volt az intézeti struktúra kialakításában, 4-éves intézetvezetői munkájának eredménye, hogy az érintett 3 tanszék integrációja jól sikerült. Vezetőként kiegyensúlyozott légkört tudott teremteni, konszenzust igyekezett elérni, és ebben is sikeres volt. Vezetői megbízatásokat más intézményekben is ellátott. 1991-1993 között a szekszárdi Illyés Gyula Tanárképző Főiskola Idegennyelvi Tanszékének vezetője volt. Majd a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Angol Nyelvészeti Tanszékét vezette 1998 és 2006 között, itt később négy hónapon át az Anglisztika Intézet megbízott intézetvezetője is volt.

Kollégái és hallgatói egyaránt nagyra tartották Martsa Sándort, nemcsak szakmai, oktatói érdemei miatt, hanem azért is, mert emberségből követendő példát állított, erkölcsi tartása pedig követendő mércét jelentett számunkra. Pályája kezdete óta kitartó szorgalommal fejlesztette magát, képes volt egyik területről félúton váltani, újból kezdeni (orosz nyelvésztről angolra szakosodni). Oktatóként következetes volt, követelményeit diákjai tisztelettel elfogadták. Mindig volt ideje egyetemi és doktori hallgatói számára, több magas színvonalú kutatási projekt előkészítésében vett részt mentorként. Szakterületének két fontos szegmense – a szóképzés, valamint a nyelv és kultúra összefonódása – iránti szeretetet sikeresen adta tovább diákjainak: az Intézetünkben tanító nyelvészek következő generációja meghatározó személyiségként emlékezik rá.  Szakmájában széles körben ismert, elismert és megbecsült szakember volt. Valamennyien érezzük hiányának nyomasztó súlyát. Kutatási eredményei halála után is segítik munkánkat, emlékét pedig megőrizzük.

Temetése 2019. szeptember 18-án, szerdán 14 órakor lesz a pécsi Siklósi úti Köztemetőben, református szertartás szerint. A búcsúztatás helye a Nagy Díszterem.

Anglisztika Intézet