Gyászhír | Elhunyt dr. Medve Anna

A PTE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, a Nyelvtudományi Tanszék mély megrendüléssel tudatja egykori oktatójának halálhírét. 

Medve Anna tanárnő 22 éven át tanított egyetemünkön. 2012 végén vonult nyugalomba. 

Magyar–orosz szakos általános iskolai tanárként 1975-ben végzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán, magyar szakos középiskolai tanári tanulmányait pedig 1979-ben fejezte be az ELTE bölcsészkarán. 2003-ban nyelvtudományi PhD-fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetemen.  

Tanári pályafutása során több helyen is dolgozott a közoktatás és a felsőoktatás színterein. 1975 és 1992 között a pécsi Mátyás Király utcai Ének-Zenei Általános Iskola tanáraként, ahol munkaközösség-vezető, majd szakvezető is lett, az osztályfőnökség és a rendezvényszervezés mellett még szaktárgyi kísérletekben is részt vett, és a főiskolai, később az egyetemi hallgatók tanítási gyakorlatát is vezette. Másodállásban pedig 1988-tól már a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet általános és középiskolai magyar nyelv és irodalom tantárgyi szaktanácsadójaként rendszeresen továbbképzéseket szervezett, az óralátogatások mellett különféle innovációs tevékenységeket segített, pályázatokat írt és koordinált, szerkesztette a Baranya Megyei Pedagógiai Híradó című folyóiratot, s továbbra is részt vett a szaktárgyi kísérletben. E sokoldalú tevékenysége közben folyamatosan kapcsolatban állt a Tanárképző Főiskola, majd a JPTE magyar nyelvi és irodalmi tanszékeivel, és bemutató órákat is tartott.  

1990–1992 valójában már a közoktatás és a felsőoktatás közötti átmenet időszaka volt számára, amikor is iskolai magyartanári, szakértői és szakvezetői működésével párhuzamosan rendszeres óraadó lett tanszékünkön: itt szakmódszertani és anyanyelvi nevelési specializációs órákat tartott. Ezt követően idekerült főállásba: 1992-től tanársegédként egyben kari tudományos titkár (1994-ig), 1999-től adjunktus, 2003-tól tudományos munkatárs, 2007-ben egyetemi docens lett. Közben 2003 őszi szemeszterében a Veszprémi Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén is tanított. 

A magyar grammatika és az anyanyelvi nevelés, a szakmódszertan területén tartott előadásokat és szemináriumokat a graduális és különböző másoddiplomás képzésekben, illetve a pedagógus szakvizsgára történő felkészítés keretében. Fiatal kollégákból és hallgatókból álló kutatócsoportjával kidolgozott egy generatív-transzformációs nyelvészetre épülő középiskolai és egy általános iskolai alkalmazásra szánt generatív modellt, majd pedig eredményeinek a felsőoktatás számára történő felhasználásán dolgozott. 

Kutatási területe is alapvetően a mondattan, illetve a generatív-transzformációs nyelvészet oktatási alkalmazása volt. PhD-disszertációját is ezen a szakterületen védte meg, s értekezése könyv formájában két kiadásban is megjelent. Az ezredforduló éveiben az Oktatási Minisztérium felkérésére a kerettantervi bizottság tagja volt. A magyar nyelv és irodalom tantárgy kerettantervének egyik szerzőjeként a 11–12. évfolyamnak szóló alternatív (modern nyelvészetre épülő) anyanyelvi programot dolgozta ki; ez 2001-ben látott napvilágot.  

Nemcsak a generatív nyelvészet közoktatási hasznosítása köré csoportosuló kutatócsoportnak volt vezetője, hanem a Mozgóképi és verbális kommunikáció (Virage) csoportnak is, amelyben elindította a Virage című folyóiratot, s megalapította a Virage Filmes és Kulturális Egyesületet is a Civil Közösségek Házában (2011-ben). Mindkét körben szép számmal születtek újszerű szakdolgozatok, sőt színvonalas TDK-eredmények is. (Ezekhez még a 80-as években különféle szakmai továbbképzéseken vett részt: komplex magyar tanfolyamon és intenzív magyar szakos továbbképzésen, illetve filmelmélet tanfolyamon és a Filmakadémia filmklubvezetői tanfolyamán.) 

Folyamatosan további szerepeket is vállalt a tanszéki közéletben. 2004-től a levelező diplomás képzés nyelvészeti koordinátora volt, s a tanszék keretében működő anyanyelvi nevelés specializációt is vezette. A tanszék szemináriumi struktúrájának kialakulásakor az Általános Nyelvészeti és Anyanyelvi Nevelési Szeminárium vezetője lett. Aktívan bekapcsolódott a Nyelvtudományi Doktori Iskola alkalmazott nyelvészeti programjába, rendszeresen részt vett különféle doktori cselekményekben (doktori szigorlati és védési bizottsági, opponensi és témavezetői feladatok vállalásával). 2006-tól szerkesztette az Iskolakultúra-könyvek sorozatban megjelenő Anyanyelvi Nevelési Tanulmányok című évkönyvsorozatot, és egyik fő kezdeményezője volt a Szépe György emlékére indított Találkozások az anyanyelvi nevelésben című konferenciasorozatnak is. A Nyelvtudományi Társaság, a Pécsi Akadémiai Bizottság, a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete, a Tanárképzők Szövetsége, a Magyartanárok Egyesülete és a Virage Filmes és Kulturális Egyesület aktív tagjaként pedig szélesebb körökben is részt vállalt a hazai tudományos és szakmai közéletben.  

Szakterületének hiteles és országosan elismert képviselőjeként az anyanyelvi nevelés iskolai gyakorlatában rendkívül gazdag tapasztalatokat szerzett, közoktatási és tanárképzési megújításának szentelte életét, s hivatásának gyakorlása közben – közismerten kollegiális beállítottságával és a diákokkal szemben is mindenkor kapcsolatteremtésre nyitott, együttműködésre kész munkastílusával – külön figyelmet fordított az egyéni, személyes konzultációkban kiteljesedő, fáradhatatlan tehetséggondozásra, a szakmai vagy akár lelki segítségre szoruló hallgatók végtelenül türelmes, törődő támogatására. Áldozatos munkásságának tanszéki kötődésétől kezdve többszörösen is meghatározó volt az iskolateremtő Szépe György professzor hatása: az újító szándék következetességében, a korszerű szemlélet igényességében, az egyetemi szintű pedagógusi magatartás példamutató kollegialitásában – mind a diákokkal, mind a munkatársakkal kapcsolatban, a mindennapok munkahelyi légkörét ekként is otthonossá alakítva. Mindezzel igazán méltónak bizonyult a Szépe György Emlékéremre (2019). 

Nyugdíjas éveiben is szorgosan ápolta személyes kötődéseit, folyamatosan figyelemmel kísérte a régi és új kollégák, a több nemzedéket felölelő tanítványi kör sorsának alakulását – immár inkább a Facebook virtuális közegében, de továbbra is nyitott értelmiségiként, eleven figyelemmel, természetes közvetlenséggel, szívvel-lélekkel, igényes árnyaltsággal, finom tapintattal és humorral, szükség vagy igény szerint az anyai és felebaráti gondoskodás jótanácsaival. Az utóbbi időben megszaporodtak a gyermekkori és az eltávozott kollégákat elevenséggel megidéző képek, az elmúlás árnyait felvillantó versek. Újabban egyre több lett a szünet, néhány hete pedig feltűnhetett a csend.  

Anna tanárnő emlékét kollégái és tanítványai szeretettel és tisztelettel őrizik. 

Búcsúztatásáról később várható tájékoztatás. 

(A kollégák nevében: Szűcs Tibor)