Erasmus Corona idején

Visszaszerezni az ellopott időt

A 2020-as év senki számára nem volt egyszerű, sokan veszítettek el valamit a szó szoros, illetve átvitt értelmében. Így történt ez azokkal a hallgatókkal is, akik éppen 2020 tavaszán döntöttek úgy, hogy Erasmus tanulmányútra indulnak; többek között Vecsánin Boglárka, (jelenleg) III. éves politológus hallgatóval, aki az év elején Toulouse-ban volt. Bogi – aki a felemás élmények ellenére nem adta fel, és jövő tavasszal ismét útnak indul, immár Rómába – egy interjú keretében számolt be nekünk Erasmusos élményeiről, a koronavírus-járvány idején.

1. 2020 tavaszán voltál először Erasmuson, Franciaországban. Amikor kiutaztál milyen volt a vírushelyzet Európában, mit lehetett tudni a COVID-ról?

Akkor, amikor kiutaztunk január 12-én, ez a téma meg egyáltalán nem volt terítéken a közbeszédben. Február elején kezdtünk róla egyre többször hallani, de akkor sem sejtettük még, hogy ez ennyire komoly lesz. Emlékszem, február második hetében volt egy megfázásom, nagyon köhögtem és akkor viccelődtünk is vele, hogy talán koronavírusos vagyok. Így utólag visszatekintve, valószínűleg egyébként nem az volt, mert nem voltak más tüneteim, de akkor ez még tényleg csak vicc volt. Végül március második hetére fajult odáig a helyzet, hogy Emmanuel Macron francia elnök bejelentette, bezárják az iskolákat – általánostól az egyetemig mindent. Utána minden nagyon gyorsan történt, egy héten belül az összes Erasmusos szaktársam szétszéledt, mindenki hazament, én pedig egyedül maradtam.

2. Tavasszal végül mennyi időt töltöttél kint? Ez alatt volt lehetőséged részt venni az órákon, illetve különböző, nektek szervezett programokon?

Igen, óráink végig voltak rendesen, bár a francia rendszer egy kicsit más, így volt például olyan kurzusom, amit a félév közepén kezdtek csak el, vagyis pontosan azon a napon, ami – mint kiderült – az utolsó tanítási nap volt. Ezt nagyon sajnáltam, mert elég érdekesnek tűnt.

Amíg ott voltam, gyakorlatilag bármit lehetett csinálni, igazából nem volt átmenet a korlátozások között, talán csak egy hét, amikor úgy döntöttek, hogy bezárják a bárokat és az éttermeket. A következő héten pedig már szó szerint mindent lezártak. Utána egy furcsa rendszert vezettek be, mert elérhető volt egy formanyomtatvány, amin bejelölhettem, hogy milyen célból vagyok kint, és ezzel fel is hatalmaztam saját magam, hogy kint lehetek. Csak akkor volt probléma, ha a rendőrök megállítottak és ez a papír nem volt nálam.

3. Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy korábban haza kell jönnöd? Felmerült bármilyen nehézség a hazaút kapcsán?

Eredetileg azt gondoltam magamról, hogy erős leszek és kitartok, mert bíztunk benne, hogy május végére feloldódik ez a helyzet és akkor lenne még egy kis időm tényleg élvezni az Erasmusos életet. De közben egy kilenc négyzetméteres kollégiumi szobába voltam bezárva egyedül és mindenki, akit addig ismertem, már elment haza. Az az egy hét, amit így töltöttem ott, mentálisan nagyon nagy teher volt, ezért, és a szüleim tanácsára úgy döntöttem, hogy inkább hazajövök.

Persze hazajönni sem volt egyszerű. Több repülőjáratot töröltek, nagy szerencsém volt, hogy én még az egyik utolsó járattal haza tudtam jönni március 22-én. Délelőtt tíz körül indult a gépem, de a városban teljesen leredukálták a tömegközlekedést, ami érintette a reptéri járatot is – azaz egyáltalán nem járt. A taxi, amivel végül kijutottam, nagyon drága volt, de szerencsére a taxis rendes volt, nagyon segítőkész és még angolul is beszélt. A reptéren síri csend volt, és a repülőn is nagyon kevesen voltunk, annyira, hogy megkérték néhányunkat, üljünk előrébb, mert csak úgy lesz jó a gép súlyeloszlása a felszálláshoz. Ez is nagyon furcsa volt.

Nyilván ezek után úgy éreztem, hogy megloptak, az élet ellopta tőlem a lehetőséget. De utólag visszatekintve azzal nyugtatom magam, hogy nekem legalább egy kis idő jutott, nem úgy, mint azoknak a szaktársaimnak, akik nálam később utaztak volna ki. Viszont egyáltalán nem volt meg az az Erasmus-élmény, amire számítottam, és ezért is szeretném újra megpróbálni.  

4. Biztosan nagyon vegyes érzéseket hagyott benned a tavaszi utazás. Ez motivált abban, hogy 2021 tavaszára ismét jelentkezz, és újra belevágj az Erasmusba?

Mindenképpen bennem volt az, hogy vissza kell szereznem ezt az ellopott időt. Azt is tudtam, hogy a kurzusok miatt Toulouse-ba nem mehetek vissza, az angol nyelvű politológia kurzuskínálatot ott már kimerítettem az előző félévben. Viszont, és ezt talán illetlenség így kimondani, de ez az igazság: az volt bennem, mennyire szuper dolog, hogy fizetnek azért, hogy egy másik országban élhess és tanulhass. Ezt a lehetőséget csak az egyetem adja meg és ezt nem szabad veszni hagyni.

Ősszel még sem én, sem a családom nem állt készen arra, hogy újra belevágjak ebbe. Így maradt a tavaszi, ami az utolsó félévem lesz, és tisztában vagyok vele, hogy ezzel csúszni fogok a diplomaszerzéssel, de utána szeretnék mesterképzésre menni, és ott már úgy érzem, nem lenne időm erre. Ott már inkább a karrier és a szakmai fejlődés az, ami az első, amíg az alapképzés legalább ugyanannyira az egyetemi élet megélésének és a lehetőségek kihasználásának az időszaka is.

5. Van már valamilyen információd arról, hogyan tervezik a következő félévet Rómában? Digitális vagy hibrid, esetleg távoktatás? Te minek örülnél?

Ha reálisak akarunk lenni, valószínűleg online lesznek a kurzusok. Bár beszélgettem egy kint tanuló magyar lánnyal, aki elmondta, hogy jelenleg nekik heti váltásban vannak online, illetve élőben a kurzusok. Ez azt jelenti, hogy egyik héten a csoport egyik fele ül bent az órán, a másik pedig otthon, a laptopja előtt hallgatja a kurzust, a következő héten pedig cserélnek. Annak biztosan jobban örülnék, ha legalább valamennyit be lehetne járni, hiszen szeretném látni az egyetemet is.

6. A külföldön tanuló hallgatók sokat utaznak Erasmusos félévük során és az ESN is rengeteg programot szervez nekik. Te tervezel valamilyen utazást a következő félévedben; illetve egyáltalán részt mersz/szeretnél venni hasonló programokon?

Utazni mindenképpen szeretnék, ha lesz rá lehetőség, sőt, már attól sem zárkózom el, hogy ha senki nem akar csatlakozni, akkor akár egyedül is menjek.

Annak viszont kifejezetten örülök, hogy most mindenki úgy fog hozzáállni a félévhez, hogy valószínűleg nem lesznek bulik. Ez jó az ember pénztárcájának, és egyébként is jobban szeretem a más jellegű társas összejöveteleket, például a közös múzeumba járást. Ez Toulouse-ban kimaradt, mert az volt a fejünkben, hogy itt nem kötelező csinálnunk a tipikus turistás dolgokat, hiszen lakni jöttünk ide, ezért gyakorlatilag majdnem minden kimaradt, ami turistalátványosság. Mire eszünkbe jutott, mennyire jó múzeumok vannak itt és érdemes lenne megnézni őket, már bezárt minden és sajnos lemaradtunk róluk.

De ha ilyen lehetőségünk lesz Rómában, akkor igyekszem nem elszalasztani. Főleg, hogy Toulouse-ból azt is bánom, hogy eleinte túlságosan takarékosan bántam a pénzemmel, és így, úgy érzem, sok dologból kimaradtam. Most ezt is be szeretném pótolni.

7. Hogyan készülsz a következő félévre? Van valamilyen tapasztalatod tavaszról, amit fel tudsz használni, ami esetleg másoknak is hasznos lehet?

Bevallom, még nem igazán foglalkoztam vele, nem néztem repülőt, és a szállásokat is csak átlapoztam. Majd csak február 8-án tervezek kiutazni, de az biztos, hogy teljesen más elvárásokkal állok ehhez a tavaszi félévhez, mint az előző utazáskor. Már egy éve vírusban élünk, azt hiszem, el tudom képzelni, mire számíthatok és mire nem ebben az Erasmusos félévben. 

Amin a tavaszihoz képest változtatni szeretnék, és talán másoknak is jó tanács lehet, az hogy kivel utazom. Tavasszal ketten mentünk Pécsről, és egy harmadik magyar lánnyal is felvettük a kapcsolatot kiutazás előtt. Ez kezdetben nagyon jó volt, mert nem voltunk annyira elveszve. Viszont mindenképpen igaz az, hogy ha a saját nyelvedet beszélő emberekkel vagy körülvéve egy idegen országban, akkor az egy kicsit visszahúz és bezár. Ezt nem negatívumként élem meg, csak úgy gondolom, hogy ha az ember egyedül vág neki egy Erasmusnak, akkor egy teljesen másik oldalát ismerheti meg ennek az élménynek. Én most erre vagyok kíváncsi, ezért végül is nem bánom, hogy úgy alakult, Rómába egyedül utazok.   

Az interjút készítette: Varga Tímea